Mindenki mindenki ellen. Legalábbis a Battlefield a CoD ellen mindenképp. Van nyertese ennek a küzdelemnek? A vásárló? A játékipar? A kassza?

A Call of Duty: Ghosts ugyan nem volt rossz játék (tesztünket itt olvashatod), de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és nem csak grafikája, hanem kicsit átgondolatlan, és néha önmaga paródiájába forduló játékmenete miatt is joggal akartuk néha megcsapkodni egy büdös lazaccal. Gyorsan szögezzük le, hogy a Battlefield negyedik része sem tökéletes, és ha egy igazán szép világban élnénk, akkor a két széria egybegyúrásából kaphatnánk meg a tökéletes elegyet. Erre törekedett a Medal of Honor két újragondolt változata, de ők olyan csúnyán buktak bele a műveletbe, mint óvatlan egyetemista a szigorlatba egy atomvillanásra emlékeztető buli után.

A Battlefield 4 sem lesz klasszikus, pedig nagyon kellemesen indít. Az előző rész folytatásaként Bakuból indul egy elég meredek helyzettel, és bár a helyszín nagyon adná magát, mégsem arról van szó, hogy a Tombstone-csapatnak meg kell akadályoznia a román popopera fellépő nyekergését az Eurovízión. A csapat a víz aljáról a felhőkarcolók tetejéig jut, Kína felségterületein randalírozik, hogy szembeszálljon a csúf ellenféllel, közben minden, de minden rombolható, és minden, de minden annyira szép (PC-n, de azért PS3-on sem ronda), hogy attól szem nem marad szárazon.

Grafika + Levolution

A Frostbite 3 motor köszöni szépen, nagyon gyönyörűen muzsikál. Persze nextgen konzolokon mutatja meg majd a foga fehérjét igazán, de a PC-s verzión már látszik, hogy a DICE bizony nem szárított molylepkékkel gurigázik. Mondjuk nem is vártunk tőlük mást, a maga idejében a Battlefield 3 is eszméletlen vizualitással kólintott fejbe mindenkit, a generációváltásnak köszönhetően pedig sikerült megint nagyot ugraniuk. Az arcok, a bőr, a mimika mind-mind lenyűgözőek, a pályák még akkor is hatalmasnak és a végletekig kidolgozottnak tűnnek, ha tulajdonképpen csak egy fokkal érezhetjük magunkat szabadabbnak a CoD-féle csőben rohangálásnál.

Van továbbá egy új barátunk, akit Levolutionnek hívnak, és kedvelni fogjuk őt nagyon. Miatta leszünk képesek átrendezni teljesen a harcteret, lerombolhatunk akár egy egész felhőkarcolót is (vagy más lerombolhatja alattunk), de maradjunk sokkal földhöz ragadtabb momentumoknál: miatta nem fogunk tudni örökké elrejtőzni valami mögé, mert az a valami jó eséllyel válik majd a fegyverek martalékává. A vizuális gyönyör és a Levolution együtt minden igényt kielégít, kivéve akkor, ha a játékmenet erősen bugos. Márpedig az.

Egyjátékos kampány + irányítás

Bejött/nem jött be

+ csodálatos grafika
+ Levolution
+ ütős multi

– csapaton belüli AI hiánya
– túl rövid egyjátékos kampány
– kifejezetten idegesítő bugok

A single player-futam szinte már csak extraként szerepel a csomagban, mindössze négy óra alatt végig lehet nyomni, és sem sztorijában, sem menetében nem tartalmaz igazán semmi olyat, amitől ne pislognánk laposakat. A Battlefield és az FPS-ipar úgy nagy általánosságban már nem a single player-kampányokról szól, és hogy ez baj-e, az már személyes nézőpont kérdése. Akit nem érdekel a multi, nem fog örülni a ténynek, hogy másra már nem jó a kedvenc szériája, és igencsak csodálkoznánk, ha a későbbiekben bárki is komoly pénzeket adna ki egy ennyire csekély egyjátékos kampány megszerzése érdekében.

De aki mégis megtenné, az is nagyjából az kapja, amit vár. Persze veszettül pörög velünk a világ, sokkal monumentálisabb lett az egész, a hideg futkos a hátunkon a leomló épületektől, a realisztikus robbanásoktól. Ez azonban az érem egyik oldala. A másik oldalán olyan játékmeneti bugokkal is találkozol (talán egy patch majd megoldja a problémát), mint az anyahajó után hajókázás, ahol konkrétan tíz percig üldöztem, mikor kiderült, hogy még le kellene lőnöm egy nagyon messze mögöttem maradt helikoptert, amit nem is látok, másképp nem érem be soha.

AI

A Battlefield mindig is csapatjáték volt, még egyjátékos módban is emberek vettek minket körül, akik jobb esetben segítettek céljaink elérésében. Nos, a negyedik eresztésben mintha a mesterséges intelligenciát a fiókban felejtették volna, a csapattársak nem segítenek, ellenben remekül megbújnak valami rejtek mögött, és csak nagyon elvétve sikerül őket meglesni ellenfélvadászat közben. Emberek gubbasztanak falak mögött, és nem harcolnak. De ha harcolnak is, sosem találják el az ellenséget. Ezzel nagyon nehéz mit kezdeni, úgyhogy kénytelenek vagyunk önjelölt Rambóként útra kelni, és levadászni mindenkit. Mondani könnyű, megtenni nem annyira, főleg, mert az ellenfeleink viszont okosak, és nagyon-nagyon meg kell küzdenünk a túlélésért.

Szerencsére az irányítás a kezünkre játszik, a falak mögül kikandikálás igazán hasznos és kézre álló feature, a járművezetés a szokásos minőséget hozza (bár egyjátékos kampányban meglepően kevésszer kerül elő), szóval mondhatjuk, hogy grafikájában és irányításában egy szinte tökéletes akciójátékot kap az ember a pénzéért, már amennyiben a multi is úgy akarja.

Multi

PC-n és nextgen konzolokon akár 64 (!) játékos is dörögtetheti a fegyvereit egyszerre Rush módban, aminél epikusabb multi nem nagyon létezik manapság. Új játékmódok is érkeznek a már régi jó ismerősként visszatérő Team Deathmatch és a Conquest mellé, az Obliteration, amelyben bombát kell robbantanunk az ellenfél területén, valamint a Defuse, amelyben a két csapat közül mindenki egy életet kap, azzal kell gazdálkodnia, ha le akarja győzni az ellenfél bandáját.

Visszatért a Battlefield 2 Commander módja, amelyben parancsnokként léphetünk elő, és működhetünk együtt katonáinkkal, ezzel tökéletesítve a csapatdinamikát. Tulajdonképpen minden egyes újítás, pontosan mondva finomítás remek lett a Battlefield 3-hoz képest, aminek eddig is szerettük a multiját. Arról nem is beszélve, hogy a tíz térkép mindegyike hatalmas lett, ráadásul ott van még ugye a Levolution is, amely a tereprendezést elég markánsan megoldja egy ponton, egy bizonyos esemény bekövetkeztekor ugyanis a multi esetében is tökéletesen átrendeződik a táj, minden leomlik, becsapódik, vagy éppen megváltoznak az időjárási viszonyok. És nem, nem napsütésre kell gondolni.

Összegzés

Bár a Battlefield 4 még eléggé bugos, azért a jövőben érkező patch-ekkel kijavíthatja az egyelőre kissé megmosolyogtató vagy idegesítő motívumokat. A single player kampány nem túl izgalmas, négy órája viszont kellemesen elrepül, de multija szinte tökéletes élmény, amiért megéri megvenni, de ha ránk hallgatsz, akkor PC-n, vagy majd nextgen konzolokon teszed meg, hiszen a jelenlegi konzolgeneráción fogatlan oroszlánként lép elő grafikailag. Nem ronda, egészen addig, amíg nem nézed meg PC-n. Ott viszont eszméletlen, szájtátós az élmény. És ha győztest kellene idén hirdetnünk a nagy CoD vs Battlefield versenyben, akkor óriási multitérképei, a Levolution és a Frostbite 3-motor miatt a BF4-nek adnánk a kupát.

8/10

Tesztelt platformok: PS3 / PC

Vedd meg partnerünknél, az Überkonzolnál itt: Battlefield 4

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Visszatér a kilencvenes évek népszerű kígyós horrorja, de nem úgy, ahogyan gondolnád

Sírva búcsúzott Millie Bobby Brown a Stranger Things stábjától az utolsó forgatási napon

Kívülről fújod a Reszkessetek, betörők!-et? Biztos? Teszteld!

További cikkeink a témában