Bár kifejezetten szerettük szűk latexcuccokban is, érdemes belenézni a színésznő egyik korai munkájába, ahol még Trinitytől távol mutatta meg magát.
Ezen a héten a Pompeji című történelmi akcióhacacáréban tér vissza közénk Carrie-Anne Moss, aki legutóbb a Silent Hill: Kinyilatkoztatás-ban maszkíroztatta el annyira magát, hogy fel se ismerjük, így talán nem fogjuk számon kérni rajta a film bődületesen gagyi minőségét, amiről mondjuk ő tényleg nem sokat tehetett. A színésznő a Mátrix-trilógia óta nem nyúlt bele a tutiba, filmes próbálkozásai rendre elbuknak, sorozata, a Vegas sem ért meg egy évadnál többet, talán csak a Mass Effect-játékszéria szinkronhangjaként (ő volt Aria T'Loak hangja) került be egyetlen olyan produkcióba, ami nyomot hagyott a történelemben.
Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a jövőben ez megváltozna, bár nemsokára feltűnik majd a Crossing Lines – Határtalanul második évadában is, nagyjátékfilmes szerepeket nem igazán vállal vagy nem igazán kap, de talán inkább az előbbi verzióról lehet szó, hiszen három gyereket nevel férjével, a szintén színész Steven Royjal. Új filmjének örömére nézzünk egy kicsit vissza a múltba, egy olyan korba, amikor még lazán dobta le magáról a textilt a kamerák előtt, a '94-es The Soft Kill-ben például megtette, és a világ egy pillanatra gyönyörű hellyé változott miatta. Bár maga a jelenet mesterkéltebb, mint egy Házibuli Attilával-epizód, de most tekintsünk el ettől.
(Fotó: Wayne Stambler)
