Rocky tanítványa most Ivan Drago fiával veszi fel a harcot. Hogy miért? Isten tudja. De amikor a ringben van, akkor nagyon működik.
Csak sajnos minden más esetben bukdácsol. A Creed első része pont azért volt nagyon szerethető, mert fogta a Rocky Balboa drámaiságát, és beleültette egy remek sportfilmbe, ahol olyan bunyókat lehetett látni, hogy az ember csak tapsolt és tapsolt, amíg bírt. A sztori teljesen működött, Apollo Creed fiának felemelkedése abszolút hihető adaléka volt a Rocky-szériának, Stallone is odatette magát, így nem volt kérdés, hogy folytatni kell-e Adonis történetét. Kellett.
Az viszont már jó kérdés, hogy így kellett-e. Már megint előkerül egy fiú, ezúttal Ivan Dragóé, aki ugyebár anno megölte a ringben Adonis apját, Apollo Creedet, Rocky viszont kiverte belőle a szuszt is. Ivan kegyvesztetté vált hazájában, elvesztett mindent, és nem maradt neki más, csak a szeme fénye, Viktor, aki úgy néz ki, mint aki lenyelt egy Godzillát, és leöblítette szembejövő bokszolók vérével. Ő és apja Adonis romjait szeretnék látni, ezért kihívják egy bunyóra. Creed mondhatna nemet, de valamiért nem mond. És itt jönnek a problémák.
A baj az, hogy a főhős egyáltalán nem szerethető a film nagyjából 90%-ában. Adonis egy öntelt hólyag, aki most már a világ uraként tekint mindenre, ami alatta van, és nagyjából mindenről úgy érzi, hogy alatta van, neki ne pofázzon senki, majd ő megmutatja, ki a fasza gyerek. Közben Rocky próbálkozik jó útra terelni őt, de nagyjából csak annyi telik tőle, hogy önjelölt Coelhóként nagy igazságokat puffogtasson el, amire Adonis nagyívben tesz. Közben ráadásul még a gyermekáldás is beszambázik a képbe, ami hoz egy újabb drámai vonalat, csak ezek a drámai vonalak úgy el vannak nyújtva a filmben, hogy a rétestészta hozzájuk képest semmi.
A legeslegnagyobb baj az, hogy nem igazán érteni a főhőst. A motivációi elég kétesek, ráadásul néha kifejezetten hülyeségnek is tűnnek, és a film is elkövet itt-ott pár baklövést, amitől nehéz komolyan venni. Mert hát most komolyan el kellene hinni, hogy a fiatalabb Creed úgy tudja meg, hogy kihívták egy meccsre egy bazinagy sajtótájékoztató keretében, hogy az étteremben, ahová elviszi a barátnőjét szólnak neki, hogy mi történt? Vagy hogy Adonis nem igazán érez felelősséget a megszületendő gyermeke iránt, miközben állítólag érez, de valahogy nem látszik? Az egész néha olyan, mint egy hatalmas zűrzavar, de amikor már laposakat pislog az ember a szappanopera-szerű drámától, akkor történik valami. Belép a ringbe.
Na és akkor veszettül elkezd működni. A Creed II-ben is nagyon jó a bunyó, bár azért azt meg kell hagyni, hogy az első rész vágatlan csörtéjéhez nem ér fel egyik jelenet sem. Michael B. Jordan és Florian Munteanu ijesztően keményen püfölik egymást a kamerák előtt, és igazából az öregeket, Sylvester Stallonét és Dolph Lundgrent is jó nézni, még akkor is, ha Ivan kb. egybites karaktert kapott erre a filmre. Is.
Azért itt-ott próbálnak árnyalni a karaktereken, szerencsére Rocky is átlendül a nagy igazságok szórásán a film végére, és annak ellenére, hogy néha szívesen látnánk Adonist a padlón, végül mégis eléri a mozi, hogy szurkoljunk neki, úgyhogy a világ rendje helyreáll, a csalódás mértéke pedig egészen apróra redukálódik. Ennek ellenére sem annyira erős a Creed II, mint az első rész volt, de egyáltalán nem rossz, főleg a remek Tessa Thompson miatt, aki embertelenül nagyot megy ebben a filmben. Állítólag Rocky már nem tér vissza többé, és ha ez így van, akkor gyönyörű képsorokkal megy nyugdíjba. Legközelebb isten tudja, hogy lehet ezt folytatni. Nem is biztos, hogy kell.
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
