Bodzsár Márk (Isteni műszak) második játékfilmjében ott tetszeleg a szórakoztató ötlet, csak épp nem hajlandó kibontakozni. Centrum-szatyor, „Ki nyer ma?”-szignál, üvöltve szexelő Nagy Ervin, nagy jövő előtt álló Walters Lili. Félálomban Kádárjánosozó Rába Roland. Kritika.
Arra határozottan emlékszem, hogy legalább háromszor hangosan nevettem a Drakulics elvtárson, de ha Nagy Zsolt tiszta erőből behúz egyet, majd nekiesik az ütőeremnek, akkor se jut eszembe, mikor. És bár biztos vagyok abban is, hogy végignéztem, nem gondolok mást róla, mint akkor, amikor még csak a trailereket láthattam. Ez pedig elég sokat elárul a filmről.
Bodzsár lelkes és tehetséges, csak hát túlságosan megbízik a külsőségekben, ez világosan kiderült az Isteni műszakból is, s mint akkor, most sem igazán tudja, mi a fenét kezdjen karaktereivel és ügyesen megteremtett miliőjével. Így aztán a Drakulics elvtárs szinte már akkor kifullad, amikor még el sem kezdődött igazán.
Ügyesen dizájnolt retro-show, számos közepes vicc a kommunizmusról, s annak képmutatásáról, lelkes, bár kissé gyanakvó színészek. Bodzsárnál csak összeáll az egész, legkésőbb a vágóasztalon, ez látszik a tekintetükön. Ők meg parókát húznak, műbajuszt ragasztanak, nosztalgiásdit játszanak, mert ez a dolguk – aztán, ha minden jól megy, csak beköltözik majd valami más is a gúnyos félvigyorral újrateremtett hetvenes évekbe. S legalább egy normális akciójelenetet kapunk. Vagy egy erősebb horror-pillanatot. Vagy három megjegyezhető poént.
De nem költözik ide semmi, így aztán ki sem kell lépnünk ebből a tisztességesen megszervezett farsangi buliból, ami csakis azért tud érdekes lenni, mert eddig még nem készült magyar vámpíros mozi. Még ilyen klisés, sekélyes sem. De ha ezt kiszedjük belőle, valóban nem marad más, mint Walters Lili, akit annyira szeret a kamera, hogy szinte lohol utána. Lili éteri, szellemes alakítása egy ennél jóval rosszabb produkción is sokat tudna segíteni. Ha minden jól megy, a jövő egyik ragyogó magyar filmsztárja kapta most meg első igazán fontos mozis szerepét.
Haragudni nem lehet, s nem is kell a Drakulics elvtársra, hiszen van elég vagánysága hozzá, hogy végig lehessen nézni, csak ahhoz képest meg túl sokat ígér, hogy ilyen gyorsan el lehessen felejteni. Arra mindenesetre kíváncsi lennék, hogy kié az a gyönyörű kutya, akiért annyira odavan a filmben Thuróczy Szabolcs, mert a fotója alapján nagyon szívesen megsimogatnám.
