Teszteltük a Fast & Furious Crossroadst, ami olyan, mint egy időutazás. Csak épp nem a jó fajta.
Kicsit gyanús volt, hogy mennyire surranópályán érkezik a Fast & Furious-játék, ahhoz képest, hogy a filmszéria főszereplői adták arcukat és hangjukat hozzá, nem lógatták az emberek arcába 0-24-ben, hogy bár nem lesz mozikban idén a 9. rész, azért egy jó masszív FF-vágtában még lehet az embernek része. Most már tudom, miért. Bár igazából gyanús volt a trailerek alapján is.
Emlékeztek még azokra az időkre, amikor valamiért minden nagyköltségvetésű filmhez kellett gyártani egy játékot, mert ha nem gyártottak volna, akkor valószínűleg atomjaira robbant volna ez a sárgolyó? Pont ezért jöttek egymás után a pocsék vagy maximum közepes film-játékok, de aztán megmentett mindekit a mobil, később már oda jöttek ezek a csodák ingyen vagy fillérekért, és csak akkor készült konzoljáték, amikor úgy tűnt, hogy van értelme.
Egy jó Fast & Furious-játéknak igenis lenne értelme, de valahogy nem akar összejönni. A Crossroads sem az. De nézzük a jó oldalát, még mindig jobb, mint a 2013-as Showdown. A 2020-as menet megpróbál tényleg közel maradni a filmekhez, de egyszerűen képtelen annyira lenyűgözni az embert a folyamatosan pörgő akcióval, mert… ne kerteljünk, iszonyú béna. Amikor egy játékon érzed azt, hogy olcsóbb, mint az alapjául szolgáló filmek, pedig itt aztán azt programoznak le az ügyes fiúk-lányok, amit csak akarnak, akkor van igazán nagy baj.
A Crossroads ugyanis egyszerre próbál meg FF-sztorit mesélni és úgy száguldozni, hogy igazából alig pár igazán jó ötlete van csak, a többit felduzzasztja szimpla furikázással. Igen, olyan vezetéssel, ami nem szól másról, csak hogy juss el A-ból B-be.
Nagy akció elvétve érkezik, maximum egy kis rendőrlerázás, de a rendőrök is annyira agyatlanul viselkednek, hogy akkora művészet megszabadulni tőlük, mint kinyitni egy tejesdobozt.
Van, hogy a rendőrök mást üldöznek, frontálisan ütközöl velük, és semmi, mennek szépen tovább. Te rendben vagy. De ez csak a jéghegy csúcsa.
Ha már a frontális ütközéseket említettem, hát azokból van bőven, és nem azért, mert erre gyúrna a játék, bár végül is sokat lendít rajta, az tény. Az autóid annyira nehezen irányíthatóak, hogy a finom kanyarodást el is felejtheted, van a kétcentis jobbra-balra kitérés, a következő fokozat már a drift. Mert minek is kanyarodnál vagy próbálnál meg finom mozdulatokat tenni az autóddal, ha a tereptárgyak, de főként a többi autó úgy pattan le rólad, mintha teniszlabda lenne?! Egy frontális ütközésnél a szembejövő verda elszáll fölötted, tulajdonképpen csak rohannod kell bele a nagyvilágba, ki sem kell térned senki elől.
Azért persze mindent nem tudsz elvinni magaddal, de mondjuk egy hegyről lerepült nagyobb sziklával úgy tudsz focizni, mintha a Rocket League-ben medicinlabdával játszanál, és ha erről az jut eszedbe, hogy ennek a játéknak pocsék a fizikája, akkor nem lesz itt semmi meglepetés, a játéknak ugyanis pocsék a fizikája.
Az autót nem érezni az úton, szörnyű az irányítása, minden azonnal törik körülötted, de ebből még simán kerekedhetne egy guilty pleasure-játék, egy igazi agyatlan autóverseny akcióelemekkel, pont úgy, mint a filmben, irreálisan sok robbanással és borulással.
Borulás és robbanás van, nem is kevés, és nem is feltétlenül pocsék, néha ugyanis véget nem érő rendőri üldözésekben kell az autót az LB-RB-gombokkal balra-jobbra rángatni, és lepusztítani az ellenfelek életerejét, de most tessék figyelni, egyszerre négyfős akciókban is részt vehetünk, amelyek közben bármikor váltogathatunk a karakterek között, és érdemes is, hiszen minden autónak különleges képessége van. Ez pedig egyáltalán nem rossz ötlet, bár pár küldetésben, amikor kötelezően váltogatnunk kell az autók között, teljesen feleslegesnek tűnik.
A Fast & Furious Crossroads viszont csak egy-egy pillanatban villan meg úgy, mint a film, és akkor sem túl nagyot. Egyszerűen nem túl izgalmasak a küldetések, néha pedig kifejezetten röhejesek. És nem is látványosak. A játék úgy néz ki, mintha egy PS3-as játékot hanyagul remastereltek volna azzal, hogy itt-ott élesebb textúrákkal áldották meg, de ettől még persze ronda, a gépigénye viszont irreálisan magas. Én PC-n teszteltem, ahol nem ment mindig úgy, mint a zsíros istennyila, pedig ennek a játéknak kenyérpirítón is el kellene futnia ilyen grafikával.
De a grafikának nem is feltétlenül ez a gyenge pontja, érdemes inkább vetni egy pillantást a karakteranimációkra. Vin Diesel digitális mása távolról, hunyorítva, ellenfényben hasonlít is az igazira, de nála sokkal rosszabbul járt Michelle Rodriguez, aki totálisan felismerhetetlen, ami azért is teljesen érthetetlen, mert pár színészt sikerült teljesen élethűen leanimálni, Tyrese Gibson, Peter Stormare és Sonequa Martin-Green egészen jól sikerültek, bár érzelmeket nem sikerült varázsolni az ő arcukra sem, amitől újra csak egy kissé bizarr időutazásnak tűnik a játék. Ami 2020-ban inkább rossz vicc.
A sztori még megmenthetné ezt az egészet… de nem. Dom és Letty összeakadnak a szörnyű nevű Tadakhul maffiaszervezettel, aztán hopp, máris Barcelonában járunk, ahol Vienna és Cam, két nő próbál új életet kezdeni Miami után, ahol volt némi közük az autóversenyzéshez, de hopp, máris szemben találják magukat a maffiaszervezettel ők is, majd egy tragédia után összeverődnek Domékkal, hogy együtt győzzék le a Tadakhult. És persze család. Mert ez egy családi kör.
A történet egy egészen picit sem érdekes, bár megpróbál azokkal a hangulatokkal operálni, amikkel a filmek is, igazából totálisan lapos a sztori, színészi játékokról pedig arcmimika hiányában nem is érdemes beszélni. Szerencsére azt azért érezték, hogy ez így nem különösebben fog lekötni senkit 10 órán keresztül, úgyhogy nem is húzták túl (valószínűleg ötletük sem volt rá), úgyhogy jó 4 óra alatt ki is lehet végezni a kampányt, ami úgy 4 óra, hogy közben pár versenyben elvérzel. Aztán maradhatsz multizni, de megnézném, ki akar ezzel még tovább játszani. A Fast & Furious Crossroads néha egészen elkapja az embert, de percekről van csak szó, nem órákról. Ennél még egy pocsék Halálos iramban-film is sokkal jobb.