Ritka az olyan két és fél órás film, ami a székedbe szegez az első pillanattól az utolsóig. A Fogságban ilyen film. És még Hugh Jackman is zseniális benne. Még ilyet?!
Denis Villeneuve első hollywoodi rendezésével gyönyörű névjegyet tett le az amcsi filmipar asztalán, bár igazából nem nagyon szorult ajánlásra, 2010-es művét, a Felperzselt föld-et ugyanis Oscarra jelölték a legjobb külföldi alkotás kategóriában. A Fogságban is teljes bizonysággal lesz majd megtalálható a jövő évi Oscar jelöltjei között, hogy mást ne mondjunk, most nagyobb összegeket mernénk tenni arra, hogy Hugh Jackman meg is kapja érte a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát. Hogy jogosan-e? Nem biztos, de élete alakítását nyújtja a tehetetlenségébe egyre jobban beleőrülő apa szerepében.
A Fogságban, ez a gyerekrablós-nyomozós történet egy teljesen valószínűtlenül jól sikerült pszichothriller. Villeneuve nagyon is érti a dolgát, és a kissé fintorgásra okot adó szereplőgárdából is kihozza a maximumot, Gyllenhaal nagyon régen nem volt ennyire jó, a profi, sosem hibázó nyomozó karaktere remekül áll neki, Maria Bello és Terrence Howard azonban nem kapnak elég markáns szerepet ahhoz, hogy kitűnjenek Paul Dano és David Dastmalchian mellett, akik betegességükkel, ha rövid időre is, de lazán ellopják a show-t.
Villeneuve filmje, ahogy azt a rendező a Vox Mozimagazin nálunk is olvasható interjújában elmondja, három és fél órás lett volna, sok jelenet azonban a vágóasztalon végezte, és ezt bizony néhol meg is érzed a végeredményen. A Fogságban nem egy gyors mozi, mégis akad egy-két olyan mozzanat, ami csak úgy hirtelen megtörténik az indokok vagy az oda vezető érzelmi út komolyabb kibogozása nélkül, de hála istennek így is érteni a motivációkat, nincsenek kérdéses részletek, minden a helyére kerül. Megdolgoztatja az agyunkat is, és ez benne a nagyszerű.
És persze a két és fél órás játékidő bőven elég arra is, hogy erkölcsi problémákat kezdjünk el feszegetni. Vajon meddig megy el az ember, ha a szerettei bajba kerülnek? Hol húzódik a határ az önkényes igazságszolgáltatás és a kegyetlenség között? Bűn-e az, ha az ember a saját kezébe veszi az irányítást a rendőrség helyett? Vajon miért kellett ennyi ideig várni egy igazán jó Hugh Jackman-alakításra? A film egyedül ezen a téren válik egészen picit szájbarágóssá, de amikor már legszívesebben lapoznánk a fejezetben, történik valami, amitől azonnal felkapod a fejed.
A Fogságban egy tökéletes pszichothriller. Nem mindenkinél fog működni, de a többség az új Hetedik-et fogja megtalálni benne. Nem lennénk meglepődve, ha Villeneuve egy kicsit sokat játszott volna a Heavy Rain-nel, és el akarta volna készíteni annak egy kicsit hasonló változatát, már ami a film atmoszféráját illeti. Ez a legjobb David Fincher-film, amit nem David Fincher rendezett. Sosem fogod elfelejteni.