Számunkra a Ghost of Tsushima örök kedvenc. A PlayStation 4 utolsó életciklusában kiadott nyílt világú akciójáték a mechanikáival kicsit sem tűnt ki a tömegből, de a játékmenetbeli eredetiség hiányát látványos audiovizualitással, hatásos történettel és mindenek felett óriási hangulattal kompenzálta, ami végső soron az előző konzolgeneráció egyik legjobb sandbox akciójátékává tette a Sucker Punch alkotását.
Épp emiatt óriási elvárásokkal ültünk le a Ghost of Yotei elé, melynek története a Tsushima eseményei után három évszázaddal játszódik, vagyis nehezen lehetne folytatásként aposztrofálni, mégis, a játék minden elemében a körülrajongott elődöt idézi, így nem túlzás eszmei folytatásként tekinteni rá.
A Yotei hőse egy Acu nevű nő, akinek családját gyermekkorában lemészárolta a Yotei Hatos nevű banda, élén egy Szaitó nevű hadúrral, aki azért orrolt meg Acu apjára, mert az elhagyta a klánját, és egy eldugott helyen kezdett új életet feleségével és ikergyermekeivel együtt. Acu túléli a vérontást, elutazik, majd háborús veteránként tér vissza Ezo szigetére, hogy egymás után felkeresse a Yotei Hatost, élén Szaitóval, majd beteljesítve bosszúját ő maga is csatlakozzon a holtakhoz.
Az expozíció nem különösebben eredeti, de ebből a játék gyönyörűen építkezik. Különösen Acu karakterét bontja ki látványosan a forgatókönyv, olyan döntések meghozatalára kényszerítve a figurát, melyek a játékost is megérintik és megrendítik, ugyanúgy, ahogy Szakai Dzsin történetére is tudtunk annak idején rezonálni. Az Acut alakító színésznő, Erika Ishii kiváló munkát végzett, nemcsak mimikájával, de hangjával is képes volt emberivé tenni a főszereplő alakját. Bár nem kétséges, ki viszi a pálmát, a többi fontosabb szereplőt is rendesen kitalálták. A főgonosz és a főellenségek is többek kétdimenziós karaktereknél, mindegyikük kapott olyan jellemvonásokat, dilemmákat, melyek miatt emlékezetes alakjai a történetnek.
A sztorival tehát nincs gond, a történet egyes pontjain ezúttal is garantáltan gombóc nő a játékos torkában, máskor pedig még azt a pusztító dühöt is át lehet érezni, mely Acut viszi előre hullákkal teli bosszúhadjáratán. A harcrendszert átvariálták, egyszerűsítették, hiszen ezúttal nincsenek eltérő alapállások, helyette az egyes speciális ellenfeleket más-más halálosztó eszközzel lehet térdre kényszeríteni. A katanával támadókat katanával, a lándzsásokat két katanával, a pajzsosokat láncos sarlóval, a behemótokat pedig az odacsi nevű kétkezes karddal lehet legyőzni, melyek mellett még kapunk egy rakás távolsági fegyvert és a taktikus gyilkolást szolgáló további eszközöket is. Ennek köszönhetően a lopakodás és a szemtől szemben lezavart harcok is rendkívül élvezetesek. Gyönyörű gyilkolásbalettet vagy épp láncba fűzött kivégzéseket lehet összehozni, melyek óriási sikerélménnyel ajándékozzák meg a játékost.
A párbajok már egy fokkal nehezebbek, ezek olykor képesek minimális frusztrációval hátráltatni a játék élvezetét, de a próbálkozás-elbukás-próbálkozás-siker formula szerencsére működik, így túl sokáig egyik sem fog feltartani senkit. Már csak azért sem, mert a játék által elénk pakolt kihívás nehézsége a szokásos szintek mellett egy úgynevezett Custom módban gyönyörűen skálázható, az ellenfelek agresszivitása és az általuk okozott sebzés mértéke mellett akár azt is beállíthatjuk, mekkora legyen a csapások elhárítására nyitva álló időablak.
Ezo szigete Cusimához mérhetően hatalmas. A látványos játéktér az északi területek havas, zord hegyeitől a déli erdőségek és mezők tavaszi hangulatáig és tengerpartjáig nyújtózik és a részecskeeffektekkel – szélben kergetőző falevelek és virágszirmok, hajladozó lombok és fűszálak – alaposan megtámogatott, pazar összképbe ezúttal sem rondítanak bele tájképidegen nyilak vagy más jelölők. A navigációt most is a vezérlő szél könnyíti, az egyes fontosabb helyszíneket felszálló füst vagy a távolban derengő fények jelölik.
A térkép tele van érdekes mellékküldetésekkel és már ismerős vagy épp teljesen új tevékenységekkel, melyek mindegyikének van valamilyen hatása a főhős képességeire és statisztikáira. A mellékküldetésekkel nemcsak a fejlesztések miatt érdemes elidőzni, mindegyik egy kis egyedi sztorival, a világot gazdagító érdekességgel vagy érzelmi bombával kényezteti a játékost. Olyan is akad köztük, mely kifejezetten emlékezetes, és hát azt sem érdemes tagadni, hogy az így beszerezhető bónuszok is ösztönzik a főszáltól eltávolodó kalandozást.
A Ghost of Yotei technológiailag tökéletesre csiszolt alkotás. Töltőképernyővel, belassulással mi sehol nem találkoztunk, az egyes helyszínek közötti gyorsutazás – mert hogy erre is van lehetőség – egy pillanat alatt működik. Az, ahogyan a Sucker Punch alkotása kinéz, szintén megér néhány szuperlatívuszt. Ezúttal is audiovizuális virtuozitást kapunk, és bármelyik megjelenítési módot válasszuk is – van ray-tracinget, magasabb képfrissítést vagy magasabb felbontást produkáló játékmód –, garantáltan elégedettek leszünk a végeredménnyel.
Ezo szigete egyszerűen gyönyörű, az animációk nemkülönben, és mindezt kivételesen szép hangok és remek soundtrack fejelik meg, így a játék grafikai és muzikális dimenzióiba végeredményben képtelenség belekötni, és akkor még a fotó módról vagy a választható stílusokról nem is beszéltünk. Az utóbbi különösen látványos, hiszen a kalandot három ikonikus japán rendező, Kuroszava Akira, Miike Takashi vagy Vatanabe Sinicsiró stílusában is élvezhetjük, melyek közül mi a Miike mód véres-mocskos megjelenítését szerettük a legjobban.
A Sucker Punch megcsinálta. Igazából minket már akkor is megvettek volna kilóra, ha egy új sztorival és új főhőssel megismétlik azt, amit a Ghost of Tsushima című darabban láttunk, de ők nem elégedtek meg ennyivel, hanem még élvezetesebbre, még érdekesebbre és még áramvonalasabbra csiszolták az elődben megismert formulát.
A Ghost of Yotei is egy igazi ékkő, amiből csak úgy árad a történelmi Japán hangulata. Egy izgalmasan, hatásosan elmesélt bosszútörténet, amit még az is tud élvezni, aki csak ül a játékos mellett. Elégedetten tesszük fel a polcra Szakai Dzsin epikus kalandja mellé.
A Ghost of Yotei október 2-től, kizárólag PlayStation 5-re elérhető, választható magyar felirattal.
