Egész kellemes meglepetés a Gyere apához, amiben Elijah Wood bajszán kívül mindenki elég mocskos dolgokra képes.
Tegyük fel, van egy apád, akit 5 éves korod óta nem láttál, és ahogy hallottad, jobb is ez így. De apu ír egy levelet, hogy látogasd meg, és nem is gyanakodsz semmire, még akkor sem, ha egy isten háta mögötti, láthatóan nem két filléres házban lakik. Aztán apu körül elég furcsa dolgok kezdenek történni, mintha nem éppen azt akarná, hogy életben maradj, de igazából semmilyen bizonyítékod nincs erre. Marad a rettegés. Aztán jön egy csavar. Majd még egy.
Pontosan erről szól a Come to Daddy, ami nem az, aminek elsőre látszik, elsőre ugyanis egy isten háta mögötti házban leszámolós-rettegős horrornak tűnik, amiben egyszerűen képtelen vagy aggódni a főhősért, hiszen sem a rég nem látott fater, sem ő nem teljesen százasok. Norval (Elijah Wood) nagyvárosban él, zeneiparban dolgozik, nagymenőnek adja ki magát, de rövid úton kiderül, hogy az egész kamu, mint ahogy apucinak is van pár meglepetése azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet vele.
Majd mikor kiderülnek a titkok, és az egész történet gellert kap, hirtelen túlélőhorrorrá változik a családi összeborulás, de még ez sem a sztori vége, és igazából pont ez benne a szép. Bármennyire is nem tűnik annak, a Gyere apához egy felnövéstörténet, amelyben az apját gyerekkorában elvesztő, majd ezernyi problémával küzdő fiút komoly dilemma elé állítja az élet: megpróbál leszámolni a démonaival, és azzá válni, amivé nem akar vagy a kényelem mocsarában megdöglik. De szó szerint.
Elijah Wood ügyesen hozza a fura Norvalt, akiről nehéz bármit is elhinni azon kívül, hogy elcseszett élete van, és nem is igazán aggódni, mint inkább röhögni lehet azon, hogy minél hülyébb helyzetekbe hozza magát. Norval egy igazi balek, nem is tekintik másként, de néha a balekok nőnek a legnagyobbra, és lesznek igazi hősök.
A Come to Daddy alapjában véve nagyon egyszerű film, mégis úgy szövi a történetét, hogy teljesen egyedinek hasson. A vígjátéki elemei nagyon sötétek, a horror néha elég véres, de még akkor is képes vicces lenni, amikor éppen trancsíroz. Mintha egyszerre akarna horror, thriller, dráma és ezek paródiája lenni, de sosem lesz igazán paródia, csak szimplán komikus, de csak egészen finoman.
Az igazán érdekes az, ahová kifuttatják a sztorit, Norval ugyanis semmi másra nem vágyik, mint megnyugvásra, egy beszélgetésre, arra, hogy a megfelelő személy meghallgassa. Hogy ennek mennyire nagy az ára, az már más kérdés, de igazából mindenki erre vágyik, akit egy-egy gyerekkori trauma gyötör: hogy meghallgassák.
És persze vannak olyan bűnök, amiket nem lehet megbocsátani, de minden másra ott van a jó öreg kibeszélés, ami megnyugtat, ami begyógyítja a sebeket, amitől el lehet engedni minden rosszat. Vagy legalább egy részét. Norval a megnyugvást keresi, de maga sem tudja, hogy mi az. A megnyugvás a kommunikáció lehetősége azokkal, akik a traumáinkat okozták. Már ha túléljük a velük való találkozást.
A Come to Daddy nem különösebben szólt nagyot sehol, de Elijah Wood filmje lassan bekúszott hozzánk is az HBO GO-n keresztül. Érdemes adni neki egy esélyt.