A Disney megvette a Pixart, hogy aztán ő kezdjen el saját magától Pixar-szintű animációs filmeket készíteni. A Hős6os simán jobb, mint a CGI-animáció királyainak utóbbi filmjei.
Adott egy város, bizonyos San Fransokyo, ami valamilyen oknál fogva San Francisco és Tokió összeolvadásából jött létre. Ebben a furcsa városban él Hiro, aki rengeteg fölös idejében robotokat épít, majd küld pénzes harcokba, amikor viszont testvére unszolására végre valami értelmeset kezd zsenialitásával, és hipp-hopp kifejleszt egy fantasztikus technológiát, tragédia történik, találmányát pedig ellopják tőle. Ezzel egy időben furamód feltűnik egy álarcos gonosz, aki a fejlesztés segítségével gonoszkodik, Hiro így nem tehet más, akcióba lép, ebben pedig segítségére lesz testvére egyik találmánya, Baymax, az egészségügyi robot.
Igen, ez így leírva egy hatalmas katyvasznak tűnik, de meg tudom védeni a sztorit, bíró úr. A korábban a Volt-ot rendező Chris Williams és a 2011-es Micimackó direktora, Don Hall ugyanis olyat tesz, amit animációs filmekben nem nagyon szoktak. Ráérősen építkezik. Erre 102 perce van, eljut A pontból B-be üzembiztosan, de nem feltétlenül azon az úton, amin első látásra úgy tűnik, hogy haladni fog. Azoknak, akik láttak akár csak egy plakátot is, tudják, ki vagy mi áll majd a történet középpontjában, nyilván Baymax, a robot és Hiro, aki kis barátja segítségével egyre inkább merül el majd az emberi sötétség bugyraiban.
A Hős6os persze elsősorban gyerekfilm, úgyhogy senki se várjon nagy bátorságot tőle. Van szíve és lelke, és nem válik egy pillanatra sem idegesítővé, még akkor sem, ha az emberi karakterei teljességgel elnagyoltak, vannak benne csodaszép akciójelenetek, jó beszólások, és egy minőségi cukirobot, aki nem csak hogy elviszi a show-t, de még bátran ki is lehet róla jelenteni, hogy Wall-E óta nem volt nála cukibb karakter a gépek között.
A Big Hero 6-ben az a szép, hogy már-már a régi Pixar-szintet üti, szépen eltalálja, mi kell a felnőtteknek is a boldogsághoz, és még egy olyan Stan Lee-cameót is tartalmaz, amire eddig nem volt példa, de megjelenése nem csoda, hiszen egy Marvel-képregényfolyam feldolgozásáról van szó. Maradj bent a stáblista végéig, de ne várj csodát, egy kissé szürke, de mindenképp történelmi percecskét láthatsz a vásznon. Előtte pedig egy remek animációs filmet, ami mindenkit kiszolgál, és egy hajszálnyira van csak a klasszikussá válástól. Klasszikus talán nem válik belőle, de semmi sincs kizárva. Nagyon kívánja a folytatást. Meg fogja kapni.