Nem éppen a magyar romantikus vígjátékainkat mutogatjuk a külföldi ismerősöknek, meg úgy általában bárkinek, és ennek jó oka van. Nagyon ritkán sikerül ugyanis valami igazán minőségit összehozni, másrészről a legtöbbjük amerikai romkomként akar működni, a másolásban pedig eltűnik belőle az a szerethetőség, az a hatalmas szív, ami miatt a stílus legjobbjait imádni lehet, viszont a szerethetőség helyére belép egy jól érezhető izzadságszag. Nem is arról van szó, hogy ne lehetne élvezhetően átvenni ezerszer látott paneleket az adott zsánerből, de nálunk valamiért nem sikerül érzéssel alkalmazni őket. Maximum szökőévente. Vagy még ritkábban. És amikor összejön, akkor sem feltétlenül lesz a filmből gigasiker.

Ha van olyan magyar romantikus vígjáték, ami megérdemelné, hogy gigasiker legyen, az az Így vagy tökéletes.

Pedig úgy tűnik, hogy nem lesz belőle gigasiker, és ez óriási baj. Azért baj, mert Varsics Péter mozija konkrétan csodákra képes: annak ellenére, hogy jól bejáratott kliséket használ, úgy keveri ki azokat, hogy mégis teljesen üdítőnek hasson a végeredmény. Ráadásul egy szerethetetlen főhőst tesz a középpontjába, és bár pontosan tudod, hogy mikor milyen fordulata jön, akkor sem tűnik lerágott csontnak, ha maga a sztori nem lep meg. Nem is akar.

Inkább a karaktereire helyezi a hangsúlyt, és ezt marha jól is teszi. A főhős, András (Fekete Ernő) egy olyan író, akit képtelenség szeretni, hiszen ő tipikusan az a fennhéjázó, sznob, a magasművészetet éltető, és minden mást lenéző író, aki nem sok jóra képes az életben. Főállásban egy reklámügynökségnél dolgozik, és zsebeli be a díjakat évről évre a munkáiért, de első regénye csúnyán elhasalt, ami nem túl meglepő, hiszen állítólag jóformán olvashatatlan. Felesége elhagyta, 16 éves lányával él, aki újabban egy bestsellert olvas egy bizonyos Tordai Katától, az Így vagy tökéletest, amit András legszívesebben lángolva látna.

Egy este aztán úgy hozza a sors, hogy összeverődik az írónővel (Béres Márta), majd az események kalandos fordulatot vesznek, aztán készül róluk egy közös szelfi, amit annyian lájkolnak, hogy András pocsék könyve egy kicsit jobban fogyni kezd az átlagosnál: értsd, elfogy belőle egy-kettő. A férfi ekkor vérszemet kap, és megpróbál néhány közös szelfiért úgy tenni, mintha érdeklődne a nő iránt, de persze közben az történik, amire számítasz. Csak hát nem pont olyan ízekkel, mint egy amerikai romantikus komédiában.

Az Így vagy tökéletes több okból szokatlanul tökös film az átlagos magyar társaihoz képest.

Elsősorban azért, mert végre két olyan színészre osztotta a főszerepeit, akiket nem használt még el a vászon, mégis megérdemelték, hogy egy közönségfilmben parádézhassanak. Fekete Ernő és Béres Márta minden pillanata remek, tökéletes párost alkotnak a depressziós író és a látszólag mindig pozitív írónő szerepében, és ha nem alkalmazzák ezek után őket főszereplőkként mozifilmekben, akkor ki lehet mondani, hogy nincs igazság a Földön. Nagyon ritkán látni ennyire jó párost magyar romkomban, szerencsére volt is mivel dolgozniuk, mivel a karaktereik a vígjátéki csetlés-botlás mellé kaptak kellően átélhető drámát is, és nincs olyan pillanat, amikor ne a maximumot nyújtanák.

Másrészt azért tökös vagy inkább okos film az Így vagy tökéletes, mert nem akarja majmolni az amerikai barátai minden egyes aspektusát, így inkább csak átvesz egy-egy panelt, és beleülteti őket a magyar közegbe. Kicsit beszólogat az egészségügynek, a kritikusoknak, kicsit bemutatja a magyar szürke valóságot, minden olyan egyszerűbb, minden olyan „kicsi”, a gigantikus buli és a nagy díjátadó is. Ez pedig nagyon, de nagyon nem baj. Ezek vagyunk mi, nem feltétlenül kell ezt szégyellni, de nem is kell elhallgatni egy vígjátékban, sőt, lehet ebből is erényt kovácsolni, vagy legalább pár poént kisajtolni, ami ennek a filmnek simán megy is.

Igen, van itt minden, ami kell, vicces barát, magabiztos szépfiú, menő barátnő, és persze az összes olyan elem, ami ha nem kerülne elő, akkor a romkomok istene valószínűleg villámokkal sújtana le a készítőkre. Viszont mégsem pont úgy történnek a dolgok, ahogy azt egy közönségfilmtől várnád, ezek a főhősök ugyanis berúgnak, cigiznek, szívnak, haluznak, káromkodnak és mernek néha igazán szar emberek lenni. De hát ettől lesznek igazán emberek ezek a karakterek, és ezért szurkolunk nekik.

Az Így vagy tökéletesnek nagyon lehet szurkolni, és bár egyelőre nem áll túl jól a szénája, még megtörténhet a csoda, és megnézhetik annyian, hogy sikerfilm váljék belőle. Ha nem történik így, akkor is itt marad nekünk örökre annak lenyomataként, hogy igenis lehet nagyon jól, bátran, a megfelelő paneleket jól alkalmazva imádni való romantikus vígjátékot készíteni. Fekete Ernőnek és Béres Mártának pedig igenis tessék több filmfőszerepet adni!