Csúnya oroszok romba döntenék a világgazdaságot, de szerencsénkre a CIA a devizahitelesek elkötelezett védelmezője. Mi sül ki ebből?
A tavaly októberben elhunyt Tom Clancy által papírra vetett, majd először az 1984-es Vadászat a Vörös Októberre című izgalmas moziban Alec Baldwin alakításában vászonra adaptált Jack Ryan nem más, mint James Bond intelligens kisöccse. Kevesebbet iszik, dug és poénkodik, viszont gyorsabban jár az esze, és az elé került problémákat is igyekszik a realitások talaján állva megoldani. Baldwin, majd Harrison Ford és Ben Affleck után ezúttal Chris Pine bújik a CIA-s elemző bőrébe, hogy ötödjére is megmentse a világot, nem mellékesen megkíséreljen friss vért pumpálni a franchise-ba. A rendezői székben az ajkak nélküli ember, Kenneth Branagh csücsül, aki egyúttal a főgonosz szerepét is magára vállalta. A modern Shakespeare-adaptációkkal hírnevet szerzett, majd a Thor-ral a mainstreambe evező angol művész általában tisztességgel helyt áll a kamera mindkét oldalán.
Kezdjük a savanyúbb falatokkal, hogy ne zárjuk kellemetlen szájízzel a kritikát. Az akciójunkiek kicsit átverve érezhetik magukat. Először is a trailerben pontosan két robbanással több látható, mint a végleges filmben. Hogy hova tűnt például az irodaház komplett emeletének megsemmisítése, az már most az év filmes kérdései közé kívánkozik. Ez persze még nem lenne baj. Az már inkább, hogy a verekedések nem éppen a szépen fényképezett, okosan koreografált fajtából valók; kapkodó közelikben vagyunk kénytelenek nyomon követni a bunyót, mely megoldást én személy szerint egy hordónyi sósavval radíroznék ki a filmes kollektív tudatból. A mozi egyébként sem az állandó tűzijáték híve. Golyózápor helyett a „kevés az idő” dramaturgiával teremti meg a feszültséget, ez viszont legalább jól működik.
Az izgalomfaktor ingerküszöb felett tartását elsősorban a forgatókönyvnek köszönhetjük, mely a főhős magánéleti és munkahelyi problémáit is képes hitelesen tálalni. A David Koepp (és Adam Cozad) által jegyzett script szerencsére némileg bonyolít a terroristás szabványsztorin, de azért azt is meg kell hagyni, hogy nyúlhatott volna kevesebbet a sorozat korábbi részeiből. A kukacoskodást ezen a ponton fel is függesztem, hiszen az említett zavaró tényezőkön túl a stáb tagjainak túlnyomó része teljesen képben volt a munkáját illetően. A színészekre például egy panaszszavunk sem lehet. Bármit is fecskendeztek Chris Pine ajkaiba a tavalyi Star Trek előtt, szerencsére már jobban van, így a száján kívül végre a játékára is tudunk figyelni. Becsülettel hozza az ellenséges terepre tévedt CIA-elemző alakját, a kvázi eredettörténet kiválóan működik a tolmácsolásában. Branagh, Keira Knightley és Kevin Costner szintén uralják karaktereiket, de egyértelműen az ifjonc címszereplő viszi a prímet.
Ha a januári hosszú pislogások között a közönség hajlandó lesz benevezni egy kis kémes fogócskára, akkor az Árnyékügynök-ből még akár kasszasiker is lehet. Erre minden esélye megvan, hiszen egy izgalmas, mégis könnyű fogyasztanivaló, mely egészen biztosan nem üli meg a gyomrodat, ellenben kiválóan szórakoztat. Kiderült, Jack Ryan tökéletesen alkalmas arra, hogy betöltse a James Bond és Jason Bourne közötti légüres teret. Ha ezután kicsit gyakrabban szeretne jelentkezni a nagy vásznon, mi részünkről állunk elébe.