-  Íróként és színészként is részt vettél A Hangya és a Darázsban. Melyik volt a nehezebb feladat?

- Az írás. Kitalálni, hogy mi is legyen a történet. Szerencsére egy csapatban tettem ezt, de így is hatalmas feladat volt. Azért is volt nehéz, mert valami olyat kellett kitalálni, ami illik a gigantikus Marvel-univerzumba.

- Mennyire volt nehéz úgy megírni a történetet, hogy passzoljon a következő Bosszúállókhoz?

- Nagyon furcsa volt, hogy rájöhettem erre-arra. Tudok olyan dolgokat, amiket nagyon sok ember szeretne tudni. Tudok olyan titkokat a Bosszúállókról, amikre nagyon sokan vevők lennének. Ez nagyon nagy nyomással nehezedett rám. Úristen, én tudom, mi fog történni!

- Például?

- Szerintem azt várják el tőlem, hogy ne mondjak semmit (nevet). Szóval nem fogok.

- A családod nem próbál meg rávenni arra, hogy kikotyogd a titkokat?

- A gyerekeim egyébként igen. A fiam 13 évesen kérdezgeti, hogy mi fog majd történni a következő Bosszúállókban. A saját gyerekeimnek is azt mondom, hogy nem árulkodhatok. A fiam azt szokta erre mondani, hogy „ugyan már apa, nem mondom el senkinek”. Oké, persze. Sokan kérdezgetnek egyébként erről, de nem mondok semmit. A feleségem legalább nem kíváncsiskodik, azt mondja, hogy majd megnézi a moziban.

- Milyen volt, amikor először szembesültél azzal, hogy mekkora univerzum részese lettél, és hogy mivel jár ez?

- A Comic-Conon voltam, amikor bejelentették az Ant-Mant. Akkor voltam először Comic-Conon. A Bosszúállókkal sétálgattam. Olyan volt, mintha egy zenei fesztiválon lézengtem volna a Beatlesszel. Kíváncsi vagy, milyen lehet? Akkor menj el egy Comic-Conra a Bosszúállókkal! Nagyon durva élmény. Olyan érzés volt, mintha egy nagyon jó zenekar tagja lennék. Lehet, hogy csak csörgőn játszom, de attól még a bandában vagyok.

- Volt bármi olyan, amit csak azért írtál bele a forgatókönyvbe, mert nagyon szeretted volna színészként megcsinálni?

- Nem. De nem is igazán gondoltam kifejezetten az én karakteremre, amikor írtuk a forgatókönyvet. Az egész sztoriban gondolkodtam. Az összes karakterben.

- Mennyire függtök Kevin Feige-től, a Marvel filmes univerzumának atyaúristenétől? Ő tudja pontosan, hogy hová akarja kifuttatni a történetszálakat. Nehéz neki megfelelni?

- Nem igazán. Néha bejött hozzánk, megnézte, hogy állunk. Voltak ötleteink, amik nagyon fellelkesítették, és voltak olyanok, amik nem. A Marvel köztudottan híres arról, hogy nem mutogatja meg a kártyáit, és ez igaz az írókra és a színészekre is. Biztosan van egy nagyobb terv, de nem tudok róla, hogy mi lesz az. Nem közlik velünk, csak apróbb részleteket.

- Az első részben dolgoztál először CGI-jal. Akkor egy kicsit meggyűlt vele a bajod. Most már könnyebb dolgod volt?

- Könnyebb, mert jobban megbíztam az emberekben. Tudtam, hogy nagyon jól végzik a dolgukat.
Úgy voltam vele, hogy elengedem magam, és oké, akkor úgy teszek, mintha tényleg egy óriási hangya mászkálna mellettem, és látnám is. Ez a meló tulajdonképpen valahol egy hatalmas hazugságon alapul. Úgy kell tennem, mintha éreznék és látnék dolgokat, úgyhogy úgy teszek. Szóval annyi a különbség a „hagyományos” színészet és a zöld háttér előtti játék között, hogy nem egy igazi ember előtt teszek úgy, mintha, hanem egy leragasztott csík előtt.

- Milyen a ruhád egyébként? Kényelmetlen?

- Nem olyan rossz. A nap végére azért már kicsit kellemetlen, mert elég meleg. Az sem segít sokat, hogy melegben forgattunk, így pedig alig lehet benne levegőt venni. Nincs alatta semmilyen hűtés. Egyszer beszélgettem Dave Bautistával, aki Draxet játssza A galaxis őrzőiben. Megkérdezte, hogy mennyire kényelmetlen a ruhám, mire ránéztem, és mondtam neki, hogy nem fogom megmondani, mert pontosan tudom, min megy keresztül minden egyes forgatási napon a sminkszobában. Neki sokkal rosszabb, mint nekem. Szóval a ruhám okés. Maradjunk ennyiben.

- Mennyit kellett edzened, hogy beleférj a Hangya-kösztümbe?

- Folyamatosan edzek, és állandóan oda kell figyelnem az étkezésemre. Szuperhőst játszom, úgy is kell kinéznem, úgy is kell éreznem magam. A folyamatos edzés a munka része. Nem is álltam le vele az első rész forgatása óta. Azért amikor befejeztük a forgatást, fellélegeztem, hogy végre ehetek.

- Hangyaként más a kapcsolatod a hangyákkal, ha mondjuk a kertedben találkozol velük?

- Abszolút. Hagyom, hadd csinálják, amit akarnak. Kicsit rokonoknak érzem őket. A lányom egyébként megőrül értük. Ha lát hangyákat a kertben, mindig odahív, és megkérdezi, hogy „apa, ismered őket?”.

- Hogyan kezelik a gyerekeid, hogy híres az apjuk?

- Már hozzászoktak. Nekik amúgy csak apa vagyok. Nincsenek túlságosan meghatódva apa karrierjétől. Ennek így is kell lennie.

- Na de mi a helyzet a barátaikkal?

- Ők sem igazán. Csak egy középkorú apa vagyok, ebben nem sok menőség van (nevet).

- Utánad kiabálnak azért az utcán, hogy „hé, Hangya”?

- Néha igen. De egyébként nem csak ezt. Korábban az Anchorman (A híres Ron Burgundy legendája) miatt kiabáltak, sokszor pedig még most is megtalálnak a Jóbarátokkal kapcsolatban.

- Pont azzal? Ennyi idő után?

- Igen, főleg Európában, mert itt folyamatosan megy a tévében. Pedig nem is voltam benne sokáig. De azért a Hangyával persze sokkal többen azonosítanak mostanában, főleg a gyerekek. Mondjuk ez azért is lehet, mert ők nem látták A 40 éves szüzet (nevet).

- Milyen érzés volt kimaradni a Bosszúállók: Végtelen háborúból? Miért maradtál ki egyáltalán?

- Hát… én tudom, miért…

- Nyugi, nem mondjuk el senkinek…

- Annyit tudok mondani, hogy amikor láttam a filmet, egy kis részem elszomorodott, mert rám sem csörögtek telefonon. Olyan volt, mint egy nagyon jó parti, amibe meg sem hívtak. De nem baj. Túltettem magam rajta.

- Mindenki arról beszél, hogy mennyire jó szuperhőst játszani. De vannak színészként ennek árnyoldalai is?

- Nem igazán. A Marvel-filmek nagyon előtérbe vannak tolva, jó bennük játszani, jó egy ekkora univerzum részének lenni. Amikor kint vagyok a gyerekeimmel valahol, akkor kicsit nehéz, hogy láthatóan sokan kameráznak mobillal, többen jönnek oda hozzánk, hogy hadd csináljunk közös képet, viszont ekkor is tudatosítom a gyerekeimben, hogy én ilyenkor csak velük vagyok és senki mással. Ez egy kicsit nehéz, de azért nem annyira rossz.

- Lesz még következő Hangya-mozi?

- Fogalmam sincs, kérdezzétek meg Kevin Feige-t, ő tudja. Ő tud mindent.

- Azt elmondta neked anno, hogy miért pont téged választottak erre a szerepre?

- Nem. Nem vagyok benne biztos, hogy el akarták mondani.

- Nem is akartad tudni?

- Nem foglalkoztam vele túlságosan. Amikor bejelentették, hogy én leszek a Hangya, az emberek eléggé meg voltak lepődve. Edgar Wright volt a legbiztosabb befutó, én egyáltalán nem tűntem egyértelmű választásnak erre a szerepre. Az is jó kérdés lenne egyébként, hogy miért ad nekem bárki is munkát (nevet).

- Mindig ennyire cinikus vagy a színészi képességeiddel kapcsolatban?

- Bizonyos értelemben igen, de javarészt nem. Mostanában előfordul. Néha állok egy forgatáson, és azon gondolkodom, hogy húsz éve csinálom ezt. Körülnézek, és rájövök, hogy én vagyok a veterán a csapatban. Ez nagyon bizarr érzés. Olyan, mintha az utóbbi húsz év csak úgy elsuhant volna. És most úgy hangoztam, mint egy nagyon-nagyon öreg ember (nevet).

Fotó: Franco Origlia/Getty Images