Egy nem túl jó film, aminek sztoriját valami furcsa oknál fogva 1993-ba helyezték. Ezért legalább a zenéje jó.
Nem igazán voltunk oda Aubrey Plaza ribitanodájáért (kritikánkat itt olvashatod), de erősen vonzódunk a '90-es évek zenéihez, így a filmzene miatt egy pontot hozzá kellett adnunk az értékelésünkhöz, a film ugyanis tele van olyan számokkal, amiket bármikor szívesen hallgatunk nosztalgiából. Ezért lett a hét filmzenéje közülük azért lett a Def Leppard klasszikusa (ami mondjuk erősen '80-as évek, de sebaj), mert talán itt eresztettünk el egyetlen félmosolyt az idétlen Brandy visszafogott tánca, és az élő előadás pojácafaktora miatt. Tanuld meg gitározni, hátha te is levetkőztetsz vele egy rakás nőt!
Támogatott és ajánlott tartalmaink
