Egy nem túl jó film, aminek sztoriját valami furcsa oknál fogva 1993-ba helyezték. Ezért legalább a zenéje jó.
Nem igazán voltunk oda Aubrey Plaza ribitanodájáért (kritikánkat itt olvashatod), de erősen vonzódunk a '90-es évek zenéihez, így a filmzene miatt egy pontot hozzá kellett adnunk az értékelésünkhöz, a film ugyanis tele van olyan számokkal, amiket bármikor szívesen hallgatunk nosztalgiából. Ezért lett a hét filmzenéje közülük azért lett a Def Leppard klasszikusa (ami mondjuk erősen '80-as évek, de sebaj), mert talán itt eresztettünk el egyetlen félmosolyt az idétlen Brandy visszafogott tánca, és az élő előadás pojácafaktora miatt. Tanuld meg gitározni, hátha te is levetkőztetsz vele egy rakás nőt!
