Annyira spoilermentesek leszünk, hogy még a címet is puritánra vettük. De ha nem akarsz tudni semmit a filmről, akkor ne olvasd el a kritikánkat, mert tudod, egyesek szerint minden kritika, amiben értékítélet van, spoiler is. Hát ebben lesz értékítélet bőven.

Nagyon nehéz bármit is írni a Skywalker koráról úgy, hogy az ember ne spoilerezzen. Ez a film ugyanis egy közel két és félórás spoiler. Amit láttál már az előzetesekből, az ugye már nem lephet meg, ezért maximum arra hagyatkozunk, amit már a trailerekben is beletoltak az emberek arcába. Igen, Palpatine aktivizálta magát, és újra nagyon gonosz. Gonoszságban ki más lehetne a társa, mint Kylo Ren, akit a film első pillanataiban meg is kér arra, hogy ölje meg végre Rey-t. Közben Rey igyekszik tökéletes jedivé válni, de aztán ahogy az lenni szokott, elindul velük a kaland, mert meg kell találniuk egy Sith GPS-t, aztán ki tudja, hol állnak meg.

És ez a kaland maga egyébként talán a legjobb hangulatú az utóbbi három film közül. Akkor is, ha nagyjából sejted, hogy mi lesz a vége, akkor is, ha a szokásosnál jóval nagyobb bakikkal van tele. Az újkori trilógiából ez a mozi emlékeztet a leginkább hangulatában egy Star Wars-filmre, de ez is lett sajnos a leghanyagabbul megírva. Mert ő valamiért nagyon sietni akar.

És valószínűleg sietett is J.J. Abrams a Colin Trevorrow-féle kidobott verzió után, hogy legyen egy épkézláb sztorija, mire elkezdődik a forgatás. Lett, de tele van átgondolatlan pillanatokkal, megmosolyogtató párbeszédekkel, talán nem is lett volna baj még egy kicsit csúsztatni a filmet, hogy dolgozni tudjanak a szkripten. Lett volna még min.

J.J. Abrams filmjében az a legfurább, hogy bár a sztori egyébként nem rossz, annyira rohan, hogy néha az ember csak kapkodja a fejét. Itt-ott mintha túl nagyot ugrottunk volna előre, vagy csak elfelejtődnének bizonyos dolgok, mert valamiért nincs rájuk idő. Egyes karakterek sincsenek igazán kibontva, akkor sem, ha végre kezdenének velük valamit, mindegy, legalább csavartunk rajtuk egy picit, aztán már mehetnek is a levesbe. Nincs idő, a történetnek időben be kell fejeződnie, Marika néni már takarítaná a termet, és túl sok a popcorn a földön.

Hogy egyébként lezárja-e szépen az eddigi történetfolyamot a film? Igen, lezárja. A történet ugyan némileg banális, hiszen Palpatine-t csak úgy bedobja a szálak eddigi mozgatójaként már az első pillanatban, és nem igazán érted, hogy akkor mi értelme volt ennek az egész Snoke-ügynek, plusz néhány karakternek, mint például Rose-nak, aki még az előző rész végén szerelmes volt Finn-be, most meg mintha az egész meg sem történt volna, de ezek a szerelmi szálak, vagy legalábbis amik annak tűntek, azok hol vannak, hol nincsenek, kinek hogy könnyebb kanyarintani a sztorit.

A Skywalker korával az a baj, hogy pont annyi benne a jó pillanat, mint amennyi a kínos. Egyszerre varázsolja el az embert, és borítja ki, mert néha olyan szabadosan kezeli a Star Wars-univerzum eddig megismert világát, meg az észszerűség törvényeit, ahogy az neki tetszik. Hogy valamiről azt hitted, olyat nem tud? Hát most már tud! Ismerted az erő használatának minden aspektusát? Hát nem! És mindezt miért teszi? Hogy egyrészt látványos akciójeleneteket adjon, másrészt… na ez az igazán jó kérdés.

Néha az embernek olyan érzése van, hogy azért dobálnak be mindenféle újdonságot, mert fogalmuk sincs, hogyan juthatnának el a karakterek A-ból B-be. Mintha konkrétan bajuk lett volna azzal, hogy a karakterek miként lesznek képesek elválni és összeakadni, vagy éppen nem beledögleni valamibe. Persze nem mindenre kell választ keresni, az Erő útjai és használati módjai is kifürkészhetetlenek, és nyilván nem is árt újdonságokat bevezetni a franchise-ba, de valahogy akkor is kilóg a lóláb, és a hanyagság felé terelődik a gyanú már megint.

Viszont mindezek ellenére a Skywalker kora még így is egy nézhető, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokak szemében kifejezetten szerethető Star Wars-film lesz. Az a helyzet, hogy az utóbbi két filmnek szerencséje volt. A felfokozott várakozás húzta őket magasabbra, míg a Skywalker korának már inkább Az utolsó Jedik által okozott tömegcsalódással kell kezdenie valamit. És nem biztos, hogy képes lesz rá. Többnyire azért nem, amiért a sorozatbefejezések szoktak csalódást kelteni. Kiderül belőle, hogy nem volt itt betonbiztos koncepció, minden csak ad hoc jelleggel alakult, de megpróbáltak valamit kihozni abból, amit az előző két részben összepakoltak, úgy, hogy igazából nem különösebben vették figyelembe Az utolsó Jedik történéseit.

Nyilván a Skywalker kora folytatja a második filmet, de azon kívül, hogy pár karaktert nem használhat, akit ott már elvesztettünk, nem igazán akar belőle hasznosítani semmit. Kicsit olyan érzése is van az embernek, hogy J.J. Abrams egyáltalán nem akart Rian Johnsonnal közösséget vállalni. Így sikkadnak el szálak az előző filmből, így alakulnak másképp karakterek, így lesz az egésznek hirtelen teljesen új, de igazából régi főgonosza. És ez így nem feltétlenül szerencsés.

Jó, Abramsnek is lehetett elég gondja a rajongói várakozásokkal és a kevés idővel, azzal meg pláne, hogy állítólag ezt a filmet javarészt Leiára építették volna, de Carrie Fisher a forgatás előtt elhunyt, így kénytelenek voltak felhasználni a már leforgatott jeleneteit, és abból kisütni valamit. De minek? A párbeszédein tisztán érezni, hogy megnézték azt a nagyjából hat mondatot, amivel dolgozhattak, és azt mondták, ehhez most akkor írjunk releváns párbeszédeket, csak éppen nem sikerült, ezért néha olyan, mintha Rey és Leia elbeszélnének egymás mellett. Miért nem lehetett megoldani úgy, ahogy Palpatine-t már a jó öreg felvezető feliratban sitty-sutty behozzák a sztoriba, Leiát kiírják ugyanott? Nem lett volna harag. Nyilván így is jó látni őt, és próbálták is nagyon meghatóra venni a búcsút tőle, de erre semmi szükség nem volt.

A párbeszédek egyébként is meglehetősen suták, de megpróbálják őket szép képekkel és remek Star Wars-hangulattal pótolni, aztán ez vagy bejön, vagy nem. Ha nem gondolkodsz el rajta, akkor akár még működhet is. De ha felteszel kérdéseket közben, akkor már baj lehet. Hogy mondjuk Palpatine miért változtatja félpercenként az ezer éve forralt tervét? Vagy hogy miért akarja megölni mégis valaki a másikat, amikor az előbb mondta, hogy élve kell neki? Hogy a ruha miért nem ég el egy robbanásban? Hogy hogyan tud teleportálni valaki csak úgy? Mindegy.

Nem a Skywalker kora fogja megmenteni ezt a trilógiát, de legalább lezárja a történetet, és mindenki elengedheti az újkori trilógiát. Néha alibizik, néha nevetséges ,néha nevetségesen béna, néha megható, néha kifejezetten hanyagul összerakott, néha meglepő, néha szükségtelenül giccses, de végig csodaszép képekkel elmesélt sztori egy világról, amit most már el kellene engedni végre. Vagy legalábbis elküldeni pihenni ezt a messzi-messzi galaxist egy nagyon hosszú időre, hogy valaki olyan találjon rá, aki legalább annyira veszi a fáradságot, hogy egységes történetet írjon hozzá. Addig viszont isten nyugosztalja a Star Wars-trilógiákat, egy élmény volt, az Erő legyen mindenkivel, a fénykardokat tessék majd leadni a kijáratnál.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon