Bevallom, gyerekkorom óta óriási Super Mario-rajongó vagyok. Nekem aztán tökmindegy, hogy régi vagy új Mario-játék, rongyosra játszom őket, ha van egy kis időm rájuk, és mindig visszakerülök a gyerekkoromba, amikor még a Mario az Elektor Kalandort jelentette, amiben Dévényi Tibi bácsi csokornyakkendője, de úgy nagy általánosságban a teljes szettje örökre beégett a retinánkba. Mario szépen öregszik, az Elektor Kalandor már kevésbé. A Nintendo figurája pedig így közel 40 évvel a felbukkanása után megint tudott egyet csavarni a franchise-on: terveztek belőle egy olyan LEGO-szettet, amivel játszani lehet.

Persze, ez hülyén hangzik, mivel minden LEGO-szettel lehet játszani, de nem így. Mario ugyanis nem egy átlagos LEGO-figura lett, a pocakjára kis kijelzőt kapott, a szemei élnek, zenél, beszél, és reagál arra, hogy mi történik vele. A pálya, amin mozog, na az sem tipikus LEGO-építmény, hiszen úgy alakítod, ahogy neked tetszik. Gyakorlatilag kapsz egy Super Mario Makert, de fizikai kiadásban. Na de hogy működhet mindez? Elmagyarázom, és itt jön az igazán zseniális rész.

Van egy alapszett, ami tartalmazza magát a Mario-figurát, plusz néhány pályaelemet. Ebben van a kiindulópont, a cső, amelyből Mario elindulhat érméket gyűjteni, és a cél is, a jó öreg zászló, ahová be kell érkeznie. Igen, ennyire interaktív a dolog. Az egésznek az a trükkje, hogy Mario alján egy érzékelő világít, ami be tudja olvasni a különféle kódokat, amelyeket főként az ellenfelek fejére, vagy különféle tárgyak tetejére tettek, így itt is rá kell ugranunk egy-egy Goomba fejére, ha le akarjuk győzni, de ugyanúgy kioldhatunk extrákat is a kérdőjeles dobozokból.

A coingyűjtésre az indítástól számított 60 másodpercünk van alaphelyzetben, ennyi idő alatt kell megtennünk mindent azért, hogy megdöntsük az eddigi rekordunkat, és ha azt hiszed, könnyű dolgod van, nagyon tévedsz. De ez főként csak akkor derülhet ki, ha veszel a starter kit mellé még pár kiegészítő pályát, és építesz belőle egy Super Mario-monstrumot. És itt aztán tényleg van minden, te döntöd el, hogy mivel akarod feldobni a koncepciót, vagy hogy mire van pénzed.

De ennyinél azért nem áll meg az ügy. Maga az építkezés is erős fejvakarásra ad okot, és nem azért, mert nehéz lenne összepakolni a szetteket. Itt kreativitásra van szükség, és muszáj, hogy a saját fejed után menj. Maga a leírás sem fizikai, nyomtatott formában érhető el, hanem egy applikációval, ami egyébként szerves része az élménynek. Az appban nem csak a különféle elemek összeszerelését találod, amibe belenagyíthatsz, forgathatod, sőt, még videón is megnézheted azok használati módját, de ötleteket is kaphatsz arra, hogyan illeszd egymáshoz a különféle részeket, ráadásul a figuráddal is kapcsolatban van bluetooth-on keresztül.

Az építkezés, vagy inkább úgy mondom, hogy az alkotás rohadtul nem lesz egyszerű dolog. Úgy kell ugyanis kialakítanod a pályát, hogy érinthesd annak szinte minden pontját a rövidke idő alatt, így minél több coint szerezhess. Persze akadnak azért időkibővítő boxok is más szettekben, de így sem lesz sokkal jobb a helyzet, ha tényleg eredményes akarsz lenni.

A dolog lényege persze az, hogy összemérhesd magad másokkal is, mi például egy egész masszív nemzetközi újságírói versenybe csöppentünk a szett bemutatásakor, ami egyrészt baromi szórakoztató volt, mert mindenkiből előjött a gyerek egy pillanat alatt, és valljuk be, elég vicces felnőtt férfiakat és nőket látni, miközben egy Mario-figurával fejvesztve rohannak egy LEGO-pályán érméket gyűjtve. Közben egyébként elég fontos dolgok is kiderültek a fejlesztőktől. Például az, hogy a fejlesztés nagyon nehézkes volt, a Nintendo ugyanis eléggé maximalista, így hónapokat töltöttek azzal, hogy például Mario különböző magasságokba emelésekor más és más ugráshangot adjon ki. A Nintendónak folyamatosan új ötletei voltak, így nem meglepő, hogy már évek óta készül ez a szett, és most látták elérkezettnek az időt arra, hogy megmutassák mindenkinek.

Tény, hogy nagyon aprólékos melót végeztek a LEGO-nál. Nem mindegy például, hogy Mariót milyen színű úton visszük. Ha kéken, akkor vízben tocsogó hangot ad ki, miközben a pocakján víz jelenik meg. Ha piroson, akkor tűz, ha sárgán, akkor sivatag. Ha lefekteted, elalszik és horkol, ha leveszed a nadrágját, akkor azt mondja „mamma mia”. Mert igen, öltöztetni is lehet, a különféle kosztümök ráadásul különleges képességeket is adnak a figurának. Mi az alap ruhája mellé egy macskás szerkót kaptunk hozzá, amit ha felvesz, akkor képes lesz a falon mászásért is extra érméket szerezni. És ez megint új dimenziókat adhat az építésnek is, mert akár külön szintekre is helyezheted a különféle pályarészeket, ami már csak azért is lehet hasznos, mert ha összevásárolod magad, elég nagy helyet foglal összerakva a szett, és lehet, hogy nem fér el az asztalon.

A LEGO Super Mario persze abszolút gyerekbarát is, a 6 éves fiam úgy szerelte össze az applikációval az elemeket, hogy öröm volt nézni. Játszani viszont nem csak ő tud vele, hanem én is. Nagyon nagy élmény például egyensúlyozni a két tűzköpő növény között egy csilleszerűségben, vicces pörögni vele különféle pallókon úgy, hogy ne essen le, miközben a figura a forgástól elszédül, számozott ládákat megkeresni úgy, hogy még pont beleférjen az időbe, aztán elégedetten csettinteni, hogy már megint sikerült rekordot dönteni.

A LEGO-nak ezzel sikerült egy olyan szettet megalkotnia, ami egyszerre gyerek- és felnőttbarát, azoknak is tökéletes, akik öregebb fejjel még mindig imádnak Mario-címekkel játszani, és mivel folyamatosan fejleszthető a szett, különösebben nem lesz megállás, ha belevágsz. A Starter Course nem lesz elég egy kiadós játékhoz, érdemes hozzá még beszerezni egy-két vagy több más pakkot is, ez viszont már felveti azt a kérdést is, hogy akkor mennyi az annyi, és megéri-e ez az egész.

Az alapcsomagot húszezer környékén lehet bezsákolni, a különféle kiegészítők ára nagyon változó, de összességében az utolsó fillért is megéri, ha imádod a LEGO-t vagy a Mariót. Napokig lehet röhögni azon, hogy mennyi mindenre odafigyeltek, a hangok és a zenék tökéletesek, a játékélmény pedig semmihez sem hasonlítható. Ilyen LEGO még tényleg nem volt, és ilyen Mario sem. Ha ez bejön, akkor jó lenne majd látni valahogyan Luigit is ebben az egészben, bár őt inkább egy Luigi’s Mansion tematikájú csomagban vennénk kézbe a legszívesebben.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy maga az applikáció is remekül működik, minden kérdésedre választ nyújt, ötleteket ad, és gyerekfejjel is könnyen kezelhető. Ha ebből nem lesz siker, akkor semmiből. Augusztus 1-jétől lesz mindenki számára elérhető. Érdemes tenni vele egy próbát.