Az elején kezdem a sztorit, bár igazából tökmindegy a felvezetés, mindenképpen horror lesz a vége. Elégedetten relaxálok a szüleim Hajdúnánáson lévő házában, amikor odarobog hozzám a hugi, és kétségbeesett arccal közli; egy akkora pók van a kertben, hogy az már pauk. Kimegyek, és a nyakamba szakad a terror.

Ez történik épp:

Várj, mutatom ojrópás gyufásdobozzal is, mert így érzékletesebb:

Az első gondolat, ami ilyenkor az ember fejébe kéredzkedik, nagyjából valami ilyesmi:

Nálam a pókiszony arra a gyermekkori traumára vezethető vissza, amikor ovis fejjel sikerült elcsipnem az MTV-n a The Cure-nak azt a klipjét, amelyikben egy baszom nagy tarantula grasszál egy hálóval beszőtt csajnak az arcán. E mozgóképes szadizmusnak köszönhetően a közepes méretű keresztespóktól nagyobb nyolclábúak a mai napig a frászt hozzák rám, mint herevasalós Berkire az IQ-teszt.

Épp ezért nagyon nem nyugodtam meg, amikor megtudtam, hogy a fenti szörnyűséget szongáriai cselőpóknak hívják - a barátainak csak Lycosa singoriensis -, és a kertben talált példány nem valami elvetemült pókszerelmes terráriumából szökött meg, hanem Magyarországon őshonos... és ja, ennek tudatában az életünk már egy fabatkát sem ér.

A kis aranyos ráadásul csíp, mint a kóboráram, a marása nagyjából annyira fájhat, mint egy lódarázsé - már a sima, mezei csicskadarázs is akkorát szúr, mint egy figyelmetlen nővérke -, ráadásul még mérge is van, hogy egyem a szívét! A mérgétől ugyan senki nem dobja fel a pacskert, de mivel van benne egy cardioton nevű vegyület, ami a szívműködést szabályozza, nem úszod meg a kézfogást émelygés, gyenge hányinger nélkül.

Ne röhögj, mert nem viccelek! Nicsak, hogy mocorog a kicsike!

Lycosa bácsi amúgy nem szövőpók. A szikes talajba fúrt 40 centis lyukakban kuporog és csak akkor bújik elő kajálni, ha arra téved egy szerencsétlen sáska. Ilyenkor fut és ugrik... de ez már annyira nebasz!, hogy nem is folytatom.

Végül egy lapát segítségével sikerült ezt a horrorfilm-főgonoszt átköltöztetni a kertből a ház előtti árokba. Természetesen egy haja szála sem görbült, a következőket szem előtt tartva:

1. Nem bántunk ártatlan élőlényeket, még akkor sem, ha a rémálmainkból bújtak elő.
2. Pókot egyébként sem nyírunk ki, mert balszerencsét hoz.
3. A cselőpók Magyarországon védett.

Ezért hát, ha te is találkoznál ezzel az izével - amire egyébként minden esélyed megvan, főleg, ha az Alföldön élsz -, ezt tartsd fejben: nem taposni, kulturáltan, úriember módjára elfehéredni, majd lehetőleg összerogyva, nem hanyatt esve elájulni.

Szép álmokat!