Egy olvasó küldte be a Bicskei Szónak a lap által „helytörténeti csodának” nevezett gyászjelentést. Ha kételkedtél volna, hogy létezik könnyed, derűs darab ebben a műfajban, akkor most itt a bizonyíték. Az 1873-as hír Sukh János (1760-1873) bicskei asztalosmester halálhírét közli; és miután az elhunyt nem kevesebb, mint 113 évet élt, sokkal többet aligha remélhetett.

Na de mi volt a halál oka ebben a matuzsálemi korban? Az elhunyt

„főtápláléka kevés eledel, annál több dohányzás bor, és naponkint 4 krajczár áru pálinka volt utolsó éveiben, s mihelyt ezeknek élvezésétől testi gyengesége eltiltá, azonnal megszűnt élni.”

Ezúton is kifejezzük kései részvétünket a bicskei asztalosmester előtt, akinek a temetése „dalárda és a lelkes közönség részvéte közt ment végbe”.

Sukh János áldott kezű kései utója pedig egy piaci rést észlelvén haladéktalanul munkához fogott, s elkészítette bútort, amivel helyet követelt magának a szakma legnagyobb alakjai közt: