A Monster Hunter Rise az a játék, ami azoknak is remek, akik csak a Worlddel kóstoltak bele a szörnyvadászatba, de a régi rajongókat is a keblére öleli. Teszt!

Sokan vannak, akik csak a Monster Hunter Worlddel csaptak bele a szörnyvadászatba, és fogalmuk sem volt, hogy ez bizony már egy 2004 óta létező széria, ami a PS2-es első epizód óta már sokszor visszatért közénk, de a nagyobb közönség számára igazán csak a 2018-as World nyitotta ki a kapukat, amivel nincs is semmi baj. Csak nem szabad meglepődni azon, hogy a most Switch-re kijött Rise nem éppen ugyanazt az élményt adja, mint az egyértelműen mindenki szívéhez közel húzódni akaró nagykonzolos testvér, ami után szinte kötelezően el kellett készíteni egy bugyuta akciófilmet is.

A Monster Hunter Rise inkább a sorozat tradicionálisabb darabjaihoz oldalaz, de mindezt úgy teszi, hogy az is szeresse, aki a legutóbbi játékkal kelt és feküdt. Azt viszont jobb tudni, hogy ez közel sem annyira „egyszerű” és „nyugatias”, anniyra nem, hogy még a tempójában és hangulatában sem lehet nagyon sok hasonlót találni, de egyáltalán nem azért, mert annyira sok újítást akarna eszközölni, hogy megint egy kis csavarral egy újabb közeget érjen el.

A Rise ha lehet, még nagyobb közönséget akar kiszolgálni, és baromi jól végzi a dolgát. Azokhoz is odadörgölőzik, akik inkább a World előtti epizódokat szerették, de azokhoz is, akik csak a három évvel ezelőtti játékot ismerik, mindezt nagyon magabiztosan csinálja, csak éppen kicsit más tempóban. A Rise ugyanis sokkal „japánosabb”, ami azt is jelenti, hogy eleinte egyáltalán nem siet sehová, viszont akciódús és pörgős, ha meg kell lódulnia, hát meglódul, a lehetőségeket pedig nem méri szűkmarkúan.

Ezért is lehet, hogy irdatlan sok időt fogsz eltölteni azzal, hogy megtanulj létezni ebben a világban, jóval többet, mint korábban, de ha már tudod, mit hogyan kell tenned, akkor egyszerűen képtelen leszel abbahagyni a Rise-t, ami könnyen válhat a Switch egyik húzócímévé.

Ez a Monster Hunter epizód ugyanis nem csak szép, és feszegeti a konzol hardverének határait, hanem iszonyú tartalmas és hangulatos is, és pont olyan, amilyet a régi és az új rajongó is elvárna tőle.

A sztori jóformán említésre sem érdemes, vagyunk mi, akit sebtében kineveznek vadásszá, majd nekiindulunk, hogy legyőzzünk egy böhöm nagy szörnyet, hogy aztán legyőzhessük a következőt is. Bázisunk egy japán falucska, de harcterünk a vadon, ahol két társunkkal, egy kutyaszerű lénnyel, egy Palamute-tal, és egy macskaszerű társsal, egy Palicóval együtt megyünk megoldani a megoldhatatlannak tűnő feladatot. A Palamute érdekes kiegészítő, ugyanis egy olyan lény, akit akár meg is lovagolhatunk, vagy kutyagolhatunk, így még a staminát is teljesen feltöltve hagyva rohanhatunk át a tájon.

A lényeg még mindig ugyanaz: ki kell ismerni a szörnyet, hogy le tudjuk győzni, és ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra. De hát aki Monster Hunter-játékkal játszik, az nem is arra vár, hogy két kaszabolással legyőzi az ellenfelét. Türelemjáték ez, ami rengeteg tanulással jár, de a tanulás meghozza gyümölcsét, és megéri belefektetni azt a rengeteg órát, hogy győzhessünk.

A Rise világa gyönyörű és meglepően nagy.

Iszonyú jól néz ki Switch-en, de vélhetően majd a 2022 elején érkező PC-változat némileg felturbózza a látványt. Viszont hagyjuk, hiszen ezt a verziót így is a Switch legszebb játékai közé lehet pakolni, és a handheld módban legfárasztóbbak közé is. Mert hát azért a joy-conok nem éppen arra valók, hogy egy hosszas vadászatot lenyomjunk velük, érdemes tehát Pro Controllert ragadni, és dokkolt módban játszani, ha hosszabb távra tervezünk. És ha valamivel, hát ezzel a játékkal nincs az az isten, hogy ne hosszabb távra tervezz.

Az egyik legnagyobb újítás, hogy bevethetünk úgynevezett wirebugokat is, amik egyfajta energianyalábot kibocsátó bogarak, velük tudunk kvázi energiakötélen lógni, közel húzni magunkat objektumokhoz, de akár arra is jók, hogy nagyobb szörnyeket irányíthassunk velük egy ideig. Ezek a wirebugok nem használhatóak folyamatosan, de mindig újratöltődnek, úgyhogy érdemes játszani az időzítésükkel, mert nem különösebben esik jól, ha éppen feltöltés alatt áll mindegyikük, neked pedig pont nagyon kellene egy használható.

A szörnypark a már jól ismert egyedek mellett jónéhány új belépőt is bemutat, és egytől egyig rendben vannak. Nehéz ráunni a Monster Hunter Rise-ra, ha szereted a széria korábbi darabjait, de akár az új belépők is rácsúszhatnak, akik csak azért veszik meg Switch-re, mert kíváncsiak, milyen is egy igazi szörnyvadászat. Pont olyan, mint mindig. Baromi hangulatos.

És addiktív is. Annyira, hogy nem lenne meglepő, ha az év végi Switch-játék listákon előkelő helyen zárna a Monster Hunter Rise. A szerepjáték-fanatikusok, akik szimpatizálnak a japán RPG-kkel, meg fogják benne találni a számításukat, és azok is, akik még nem tudják, hogy szimpatizálnak vele. Ha van Switch-ed, vedd meg, és merülj bele a világába.

A player szerint

  • A Switch egyik legszebb játéka
  • A régi és az újabb rajongókat is ügyesen célozza meg
  • Addiktív, sok tanulást igényel, de a harcai elég pörgősek
Player-méter
9
És ezt olvastad már?
Egy magyar játékot is beválasztott a Google 2021 legjobb appjai és mobiljátékai közé