A fogyasztói társadalomban szocializálódott ember gyakran már-már képtelen élvezni az élet apró örömeit. Sőt, sokszor már észre sem veszi azokat. A kutyáknak minden nap egy ajándék, de tényleg. Képesek örülni a látszólag legjelentéktelenebb apróságnak is.

Őszinték, nem hordanak álarcot. Az emberrel ellentétben nem féltik a társadalmi énképüket. Szabadok. Hidegen hagyja őket az, amit mások gondolnak róluk, érzelmi megnyilvánulásaik tiszták. Szűretlenül, egyenesen belülről jönnek:

Nem stresszelnek fölösleges dolgokon. Ösztönösen tudják azt, amit a „fenecivilizált” ember sokszor már elfelejt. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek, elegendő időt kell szakítani a kikapcsolódásra és a pihenésre:

Nem félnek kimutatni az érzelmeiket. Bizony, ők ott vannak melletted a legnehezebb pillanatokban is, és egy tapodtat sem mozdulnak. Sosem árulnák el igaz barátjukat. Nem érdekli őket sem a bőrszíned, sem a vallásod, ők az embert látják benned, és ha megérdemled, akkor feltétel nélkül szeretnek.