„The Return of the Lager” néven hirdette meg immár 11. kültéri minőségi sörállatkodását a Főzdefeszt. Kimentem, végigittam, mondom, hogy volt - és hogy nem.

A Főzdét az elmúlt években sok kritika érte – köztük jómagam is írtam egy cikket, melyben támadtam egyes intézkedéseket. A többség legkardinálisabb problémái a következők voltak:

  •  1) Minőségtelen söröspohár kötelező megvételébe bújtatott belépő
  •  2) Metapay fizetőrendszer 500 forintos letéti díjjal
  •  3) Ötven, azután száz forintos vécéélmény

Akkor leginkább azt nehezményeztem, hogy összességében ezerötszáz forintot költ az ember (oké, 500 letét, de be kell az elején fizetni) mielőtt még akár egy korty sör is a szájához érne. Én ezt elég elitistának gondoltam; számomra egy sörfesztivál laza, padon ülős, kötetlen esemény, nem belépős, koktélruhás, arcmutatós borfesztivál mondjuk – és ezzel a kezdeti befizetendő összeggel kábé kizáródnak az éppen arra járók, akik csak 1-1 italra tévednének be. Valamint az egész fesztivál kap egyfajta sörsznob szájízt és ugyanolyan okoskodó dolog lesz, mint a „nem értem ezt a bort”-típusú borkóstolók, ahol a szakma vagy egymás alfelét nyalja vagy épp feltol a másiknak egy uborkát.

A Városligetben, a bontásra ítélt PECSA mögötti réten rendezték be a Főzdét, aminek a megközelítéséhez mindenképpen kell némi gyaloglás, de a Városligetben ki ne szeretne sétálgatni. Az idei Főzdén valami átjött a panaszkodó tömegből a szervezőknek: az emberek nem szeretik a Metapayt és igénytelen volt a kötelezően megvásárolandó fesztpohár. Ezért most egy 1200 forintos, minőségi és tényleg nagyon kúl pohárral rukkoltak elő, valamint eltörölték a Metapay rendszert, a vécét viszont egy ötvenessel emelték, úgyhogy minden brunya vagy százötven forint vagy bokor.

Így egyik kezükkel adtak, a másikkal pedig megint elvettek a szervezők: a pohár tényleg nagyon szép és jól szolgálja a célt, miszerint furcsa alakjának köszönhetően az utolsó kortyokat is habosan tartja, de százötven forint egy sörös, húgyhólyagduzzasztó feszten kifejezett rablás, a Metapay hiánya pedig gyakorlatilag a teljes bankkártyás fizetést ellehetetlenítette, így aki nem hozott kápét az cirka 3-4 helyen tudott csak sörözni, mert a Városligetben nem burjánzanak túl a bankautomaták.

Nade ennyit a szervezésről, jöjjön a lényeg: a sörök!

Idén a „The Return of the Lager” jeligére húzták fel a fesztivált, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megleljék a jövő minőségi, nem konzum lágerét. Ami érthető cél, mert az elmúlt éveket enyhén szólva is az IPA uralta, emellett felvirágoztak a stout- és porterkülönlegességek és a minőségi sörök jóbarátai egyre bátrabban kezdtek kóstolni különleges összetevőjű sörkísérleteket is. Ebben a tegyünk-le-minél-különlegesebbet-az-asztalra versenyben pedig esélye sincs egy olyan gyökkettősen egyszerű italnak, mint a láger: mert elképesztően vékony és gyakorlatilag ízetlen élmény például egy Brewdoghoz vagy Mikkellerhez képest. Pedig tény, hogy a piaci sörfogyasztás túlnyomó többségét a láger adja: az egész világon ebből adnak el a legtöbbet, a nagyüzemi sörfőzés első számú típusa a láger.

De egy Főzdefeszt típusú sörkóstolós eseményre nem azért megy el az ember, hogy munka után beverjen egy olcsó, ízetlen vagy fémízű, B-kategóriás sörfélét. Hanem pont a kóstolásért, a változatos sörélményért. Így én is először egy, a lágerrel körülbelül tökéletes ellentétben álló amerikai porterrel, a Krakennel próbálkoztam. Legalább olyan sűrű, nehéz és eszpresszóerős sör, mint az Angry Beast – habár nem vagyok a porter és a stout műfaj rajongója (főleg nem nyáron, mikor nagyon el tud nehezíteni egy ilyen sör), jó indítása volt a fesztnek, alig vártam a folytatást.

A következő versenyző ő volt:

Nem hívnám IPÁ-nak és sok szót nem is ejtenék róla, mert nagyon kotyvalékízű sörféleség volt: citrusos illat, vékony, édeskés íz, amiben semmi nem ér össze. Pedig a Hara'Punktól sok sört szeretek, Wagner úrtól kezdve Papap O'Haráig, de elhatároztam, hogy nem a régi kedvenceket, hanem az újoncokat próbálom ki és ez most nem kifejezetten sikerült. Tovább.

Ezt követte egy nagyon kellemes csalódás: a számomra eleddig ismeretlen, Gyertyányos Sörfőzde whiskys búzasöre. Nem vagyok híve a kevert ízű söröknek, de itt valahogy fantasztikusan kiegészítették egymást a búza és a whisky jegyei: hordós, vaníliás íz keveredett a búza frissességével. Tízből nyolc pontot tuti neki ítélnék, ha pontoznék, de nem pontozok, hanem iszok tovább.

Úgy döntöttünk a sörcimborákkal, hogy a Csakajósörék / HOPAHOLIC standját is meglátogatjuk: hatalmas sor és ugyanekkora hangulat uralkodott a pultnál, ahol kértem egy jó Grabancos IPÁ-t, ami „annyira 2012”, de a Hara'Punkos élmény után nagy IPA-hiányom támadt és sürgősen orvosolni kellett. Úgyhogy egy korsó. Fenékig!

Ekkor már kezdett besötétedni, úgyhogy kimondatlan paktummal úgy döntöttünk, hogy azért dukálna egy rövidecske-gombocska is a feszten. Így bekarmoltunk egy-egy sörpárlatot. Ami körülbelül olyan, mint a pálinka, annyiba is kerül és ugyanannyi libabőrt csal az ember karjára. Brrrrr de jó volt!

A Hübrises srácoknál ittam még egy nagyon különös, fűszeres sört meg Monyóéknál is egy csudajó búzát, mondjuk hozzátenném, hogy jelentős előnyben voltak, mert ennyi sör és három egy sörpárlat után már minden alkoholra szeretettel vigyorog az ember és kiissza magát a kritikusi sörtesztelő mivoltjából.

A hangulat mellesleg az egekben: az emberek közvetlensége volt az, ami miatt ez a sörfeszt meg tudta őrizni a könnyedségét. A hosszú fapadoknál mindenki jóba lett mindenkivel, egymás sörét szagolgattuk, höj-höjjöztünk a kivetítőn a meccsre vagy épp a pultosokkal beszélgettünk megkérdőjelezhető artikulációval a fesztiválról. Apropó láger: kettő lágert kóstoltam az egész feszten és mi tagadás, egyik laposabb volt, mint a másik. Nincs baj a lágerrel, de mikor az ember olyan domináns ízű söröket fogyaszt, mint egy IPA, búza vagy épp stout, egyszerűen elvész az a kicsi karaktere is, ami van neki. Úgyhogy a láger visszatérését én nem láttam, de lehet, sőt, valószínű, hogy rossz a lágerreceptorom.

Tanulság: nagyon jó fesztivál a Főzde, csak át kell értékelni. Megdöbbentem, mennyi kiállító volt és tulajdonképpen milyen magas is a mérce. A sörözés itthon is elérte a minőségi kóstolás szintjét. Ezt már nem lehet mezei sörfesztnek hívni, ahol háromféle csapolt cseh lágerből meg félbarnából beiszik az ember, de igazából a zene meg az állatkodás a lényeg. Ide tényleg mindenki kóstolni jön és nem bebaszni: ahhoz túl drága mulatság a Főzde – de hozzátenném, hogy így is, úgy is megtörténik a mámor, ha két óránál többet tölt kint az ember. (Ha valaki elmondja nekem, mi olyan fantasztikus a lágerben, azt meghívom egy Punk Ipára.)

A fesztivál vasárnap este zár be, ezért aki szereti a jó sört és holnap nem kell fél hajnalban autóba ülnie, annak mindenképpen ajánlom, hogy nézzen ki, mert pazar a hangulat, jó az idő, kiválóak a sörök. A változások félig jól sikerültek (éljen a pohár) félig kevésbé (kártyás fizetés teljes kitiltása és 150 forintos vécé), de a lényeg, hogy ha nagy sörimádó vagy és szeretsz bátran kóstolni, a Főzdefeszt hozza, amit kell.

(Mea culpa a gyatra minőségű fotókért!)

És ezt olvastad már?
Idén korábban jött a karácsony, megérkezett az Indiana Jones 5. első kedvcsinálója