Pedig minden megvolt: fantasztikus színészek, feszült hangulat, csavaros sztori, igazi dráma. Mi romolhatott volna el? Most már tudjuk: minden.
2018-ban elég nagyot szólt A. J. Finn Nő az ablakban című regénye, annak ellenére is, hogy részleteiben finoman szólva is láttad már itt-ott, de akár egészében is, hiszen egy 2016-os regény, a Saving April kiköpött mása, és még a Tökéletes másolat című ’95-ös thillerhez is meglehetősen közel áll, de hát láttunk már olyat, hogy két könyv vagy film meglehetősen hasonlít egymásra, és ennek ellenére is jól megvoltak egymás mellett.
A Nő az ablakban igazi bestseller lett, és lehetett örülni annak, hogy Joe Wright, a Vágy és vezeklés rendezője készít belőle filmet olyan színészekkel, mint Amy Adams, Gary Oldman, Julianne Moore és Jennifer Jason Leigh, mert a fenébe is, egy ilyen mozira aztán bárki befizetne, az meg már csak hab a tortán, hogy az első trailer igazi ’90-es évekbeli thrillert ígért, amiből fájóan kevés van mostanában, de nem baj, majd a The Woman in the Window megmutatja, hogyan lehet ezt 2021-ben jól csinálni.
Majd jött és… nem mutatott semmit. Ekkora melléfogást ritkán látni ilyen társulattól, pedig papíron tényleg semmi sem romolhatott volna el. Wright rendezett már mindenféle filmet a Hannától A legsötétebb óráig, egy jó kis feszült thriller nem okozhatna neki gondot, pláne egy olyan sztoriból, amit kajált a világ könyvben. De ebben a filmben legalább annyi feszültség van, mint egy átlagos Barátok közt epizódban.
Wright egyszerűen nem tud feszültséget teremteni, már az elejétől kilóg a lóláb, és szinte tudod, hogy mi lesz ennek a sztorinak a vége, vagy legalábbis, hogy mi benne a csavar.
Az igazi probléma azonban nem is a történet kiszámíthatósága, hanem annak jellegtelensége. Egy előzetes erejéig még elég érdekes lehet, de 100 percben már fájóan kevés, ráadásul olyan érzésed van, mintha végig a Hátsó ablakot néznéd, amit valaki ezúttal pocsékul írt és rendezett meg. A sztori főhősnője Anna (Amy Adams), egy agorafóbiás nő, aki New York-i lakásából ki sem tudja tenni a lábát, így folyamatosan a szomszédait figyeli az ablakából. Új szembeszomszédok költöznek be, Russellék, majd megjelenik Annánál a kicsi Russell, Ethan (Fred Hechinger), hogy ajándékot hozzon, nem sokkal később pedig anyuka, Jane (Julianne Moore) is befut, akivel össze is barátkoznak.
Viszonylag rossz hír, hogy Anna nem sokkal később azt nézi végig, ahogy dulakodás közben leszúrják Jane-t a szembeszomszédban, ki is hívja a rendőrséget, amikor azonban átjön a kissé agresszív Russell apuka, Alistair (Gary Oldman), bemutatja a feleségét, Jane-t, ő viszont egyáltalán nem Julianne Moore, sokkal inkább Jennifer Jason Leigh, és nem az történt, hogy a szomszédságra lecsaptak volna az újracastingolási bizottság ultrái, mert a család szerint Jane mindig is Leigh volt. Anna megpróbálja bebizonyítani az igazát, miközben nagyon úgy tűnik, hogy ő bizony valami nagy összeesküvés áldozata lett, és a teljes világ ellene van.
Ebből tényleg kijönne egy régivágású, remek thriller, de a Nő az ablakban cselekménye annyira unalmas, hogy tulajdonképpen nincs is. Anna toszódik jobbra-balra, fél, de kiderül, hogy alig van mitől, és már tényleg az elejétől kezdve érzed a párbeszédekből, hogy ki simlis és nem simlis ebben a sztoriban, bár az tény, hogy egy fordulatot tényleg nehéz kiszámítani előre, de annak a fordulatnak a végkimenetel szempontjából nem sok értelme van.
De sebaj, gondolnád, hogy ez a roppant zseniális színészgárda majd megoldja a problémát, ők feltöltik élettel az élettelen történetet, ez viszont abszolút nem történik meg.
Hiába játszik jól Amy Adams, Anna kifejezetten idegesítő karakter, akinek nehéz szurkolni. Gary Oldman rég volt ennyire rossz, bár mondjuk nem is kapott a karakterével túl sok lehetőséget a játékra, nem is érteni, mit keres ebben a filmben. Julianne Moore még rosszabbul járt a zavart szomszéd szerepével, kapott pár percet, aztán csókolom, jól mutat majd a neve a stáblistán. Wyatt Russell a fura albérlőként megkapta a „legtipikusabb old school thriller gyanúsított” karakterét, de egyszerűen nem lehet komolyan venni. A legfurább azonban Anthony Mackie, aki konkrétan egyetlen percre kapott egy mellékszerepet, de tényleg mindegy, az ő neve is felfér a plakátra.
És tényleg, nem ez a baj. Nem az, hogy egy rakás iszonyú jó színészt sikerült egy jellegtelen filmre összegyűjteni, hiszen volt már ilyen a világtörténelemben. Az, hogy egy egyébként jó rendező nem tudott mit kezdeni egy jó alapanyaggal, és elherdált mindent, amit csak lehetett. A Nő az ablakban utat nyithatott volna egy igazi thriller-reneszánsznak, de a kulcsot sem találta meg hozzá. Rettentően unalmas, feszültség- és kockázatmentes 100 perc, ami egy ilyen filmtől nem jó hír. Egy újabb netflixes blama. De nézzük a jó oldalát: ez moziban még ennél is jobban fájt volna, így legalább úgy tettünk, mint Anna: nem mentünk sehová, és otthon éreztük magunkat pocsékul. Ez is valami.