A Paper Mario még N64-en kezdett hódítani, és azóta is szépen jönnek hozzá a folytatások. Most Switch-en is kijött egy epizód, mert hát valljuk be, eléggé kötelező volt, hogy itt is elérkezzen a papíralapú platform-RPG ideje, és tulajdonképpen elég jól sült el a dolog. Csak van egy aprócska baj: olyan, mintha egy fiatalabb korosztályt céloztak volna meg vele, akik még sosem játszottak Paper Mario-játékkal, és ez valahol baj.

Na nem az a probléma, hogy a The Origami King rossz lenne, mert egyáltalán nem az. Hozza mindazt, amiért szeretjük a Mario-játékok világát, szép is és szórakoztató is, de rövid idő alatt úgy érzed majd, hogy túl egyszerűen haladsz előre. Nincs benne túl nagy kihívás, viszont 20 órát simán bele lehet rakni, ami egy könnyű játékhoz képest elég sok. Persze lehet, hogy sokan csak annyit szeretnének, hogy viszonylagos erőlködés nélkül tűnhessenek el ebből a világból jó sok időre, és ne kelljen gondolkodniuk sokat, arra pedig nincs jobb, mint ez a Paper Mario-epizód.

Ezúttal a tematika a címből adódóan az origami, a világ pedig kinyílt, majdhogynem open world lett, persze lezárt és folyamatosan feloldható részekkel. Ez egyáltalán nem áll rosszul a játéknak. Az viszont már erősen megosztó, amit a harcrendszerrel művelt az Intelligent Systems. Mario és ellenfelei ugyanis egy kör alakú arénában küzdenek meg egymással, ahol az a dolgunk, hogy egymáshoz terelgessük az ellenfeleinket, hogy egy erős támadást vihessünk be. Ez az elején még szórakoztató, de később unalmasabbá válik, persze aki bírja a monotóniát, annak ez nem lehet probléma.

A The Origami King ennek ellenére remekül adagolja az RPG-s és a "platformosabb" vonalat, mintha patikamérlegen lenne kimérve, mennyit szabad adni mindkettőből, hogy mindenki jól járjon. Nagyon nagy vigyorral az arcunkon lehet kalandozni benne, kifejezetten élvezetes pályarészekkel pakolták tele, szinte mindegyik zseniális a maga nemében, és bár lehet, hogy maga az RPG rész nem annyira erős, mégis elviszi a hangulata, plusz a pályákon mesterien elhelyezett ötletek.

A sztori mondhatni, tipikusan "mariós", Olly, az origamikirály a hercegnőt és kb. mindenkit, akit ér, origamivá változtat, ráadásul Peach kastélyát jól el is ragadja, és egy vulkánra költözteti. Mario és Olly húga, a jóságos Olivia elindulnak, hogy rendet tegyenek. Persze a sztori nem csak ennyi, szépen bontja ki a karaktereket és a történetet a játék, ami van annyira kedves és varázslatos (na meg persze itt-ott egészen vicces), hogy az ember a játékmechanika szürkesége ellenére beletegye azt a többtíz órát szó nélkül.

Eleve lenyűgözi az embert ez a papírvilág, ami annyira jól néz ki Switch-en, mint nagyon kevés más játék. Az origami nagyon jó irány volt, a folyamatos konfettigyűjtés, amivel befoltozhatjuk a pálya leszakadt részeit, egyáltalán nem idegesítő, szóval elvarázsol ez az epizód is, csak valahogy túl egyszerűnek tűnik.

Persze ez legyen a legnagyobb baj, ha egy játék még így is kikapcsol. És a Paper Mario: The Origami King aztán nagyon kikapcsol. Gyönyörű, színes, jó sztorival megáldott, egyszerű de nagyszerű cukiság. Ha tele van a tököd mindennel, azonnal vágj neki. Jobb lesz tőle minden.