A Money Monster annyira régimódi, hogy az megmelengeti a szívet. Jodie Foster filmje nem klasszikus, de még középszerűségében is kiemelkedik az év filmjei közül.

És ez azért van, mert… mondtam már, hogy régimódi a film? Igen? Na de azt nem, hogy azért régimódi, mert ilyen klasszikus történetmesélős thriller maximum a ’90-es években került mozikba utoljára. A karakterei, a sztorija, a megvalósítása, de még a rendezője (Jodie Foster) is egy csodás kort idéz, azt a kort, amikor Dunát lehetett rekeszteni az olyan izgalmas csörtékből, mint amilyen a Pénzes cápa. Jó film ez, csak egyetlen probléma van vele: pontosan tudjuk, hogy csak azért működik, mert rettenetesen ki voltunk éhezve már egy ilyen mozira. De sebaj, bárhogy is történt, jelenleg nagyon működik.

A történet helyszíne egy tévéstúdió, ahol a nagyon nagy arcú, folyamatosan pörgő és szarkasztikusan vicceskedő George Clooney, bizonyos Lee Gates éppen műsorát, a Money Monstert (a szinkronban sem fordították le, milyen furcsa) hamarosan találkozik egy idegennel, aki csak úgy beszambázik minden idők legrosszabbul őrzött helységébe, aztán elővesz egy fegyvert. Nem vízzel működőt, úgyhogy elég nagy lesz a riadalom.

A kissé ideges fegyvertulajdonos, Kyle Budwell (Jack O’Connell) egy igencsak balul elsült tanács miatt érkezett a fedélzetre, és kéri arra a műsorvezetőt, ugyan bújjon már bele egy meglehetősen ronda mellénybe, ami nem csak azért áll pocsékul George Clooney-n, mert tele van tömve robbanószerrel. Ha Kyle elengedi a detonátort, a bomba robban, úgyhogy jobb lesz csipkednie magát Lee társaságának, de főleg az utolsó napját a műsornál töltő szerkesztőjének (Julia Robertsnek), ha ép bőrrel meg akarják úszni ezt az egészet.

A Money Monster tulajdonképpen egy víg-thriller, ami így leírva borzasztóan hangzik. Szerencsére nem az. A feszültséget Clooney folyamatosan oldja a jó öreg Clooney-humorral, lazán, férfiasan, és van is mit oldania, hiszen a helyzet nem kicsit kilátástalan. Ahogy azonban nő a feszültség, érdekes módon úgy nő a lazaság is, furcsa paradoxon ez, és kicsit ki is zökkenti a nézőt, de összességében mégis működik ez a megmagyarázhatatlan keverék, mégpedig azért, mert pazar színészi játékokkal van dolgunk, még Julia Roberts is remek, aki mostanában nem különösebben volt a szívünk csücske.

Clooney pedig annyira laza, mint eddig talán soha, két táncossal kiegészülve koreográfiára táncol, macsóskodik, igazából néznéd is a pénzügyi műsorát, még akkor is, ha a téma maga nem érdekel. A Pénzes cápától nem szabad megijedni, nem egy pénzügyi dráma, inkább egy borzasztóan könnyű nyomozós thriller, sok röhögéssel és néhány közepesen meglepő fordulattal tarkítva, olyan formában, amilyenben ma már nem készítenek ilyen filmeket. Egyszerű, izgalmas, vicces, szórakoztató, jól eljátszott, jól rendezett, jól megírt, jó időpontban bemutatott mozi, de nem szabad semmi emlékezetesre számítani.

7
  • A színészi játékok, a forgatókönyv és a rendezés is remek, de összességében mégis egyszer nézős
  • Nosztalgikus érzéseket ébreszt a nézőben
  • Valószínűtlenül könnyed, de izgalmas mozi

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon