Olyan, mintha az Amazon Reacher című sorozata a nyolcvanas évekből csöppent volna ide. Szinte anakronisztikus élmény azt nézni, ahogy egy felnőtt, életerős, kompetens férfi tehervonatként zakatol keresztül a rosszfiúkon és közben nem válik önmaga paródiájává.

Ez mondjuk csak félig az Amazon érdeme, az alapanyagért ugyanis Lee Childot illeti dicséret, aki megteremtette a címszereplő Jack Reacher karakterét. Hollywood már korábban felfedezte magának a figurát. A 2012-es filmváltozatban és annak folytatásában még Tom Cruise alakította az egykori katonai rendészt, a sorozatverzióban viszont már Alan Ritchsonra osztották a szerepet. Egyszerű castingdöntés, ami alapjaiban változtatta meg az élményt. Child regényeinek főhőse ugyanis egy kétméteres izomkolosszus, amolyan hétköznapi szuperember, akit Cruise legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott hitelesen megformálni, Ritchsonnak ellenben erőlködés nélkül megy a mutatvány.

Az első évadban Reacher a testvére gyilkosai után eredt egy isten háta mögötti kisvárosban, ahol a nyomozás során egy nagyobb összeesküvés nyomaira bukkant. Bár meglepetések a második szériában is akadnak, az azért jól érzékelteti, hogy az alkotók nem akarják túlzottan leterhelni a nézők agyát, hogy az imént ismertetett szinopszis az új évadra is igaz: Reacher ezúttal volt csapata két tagjának gyilkosai után nyomoz, melynek során egy nagyobb összeesküvés nyomaira bukkan. Nagy vonalakban tehát egy hasonló történetet kapunk, de az érdekes új karakterek miatt van annyi frissesség a sztoriban, hogy ne legyen kedvünk emiatt panaszkodni. Reacher összeáll korábbi bajtársaival, akik szerencsére nemcsak biodíszletként vannak jelen és pont sikerül annyira kibontani a karaktereiket, hogy értük is lehessen izgulni.

A Reacher második évadának sztoriját jelentő nyomozásban zökkenőmentesen követik egymást a nyomok és a felismerések, így a nézőnek nem igazán van lehetősége arra, hogy a szereplőkkel együtt derüljön fel az arca, de azért a történetben simán van annyi finesz, hogy a végeredmény több legyen egy egyszerű akciósorozatnál. Az alkotók nem kínálnak tehát intellektuális bevonódást, de ez a széria nem is erről szól. A sodró lendület adott, az pedig már csak kellemes adalék, hogy közben azért minimális gondolkodnivaló is akad. A főhős csapata rátermett arcokból áll, akik tudják, mitől döglik a légy. Nemcsak izomemberekről beszélünk, és bár Reacher maga úgy néz ki, mint egy teljesítménynövelőkre fogott kidobó, vezetőként ő a gárda legdörzsöltebb tagja.

Ezt már csak azért is üdítő látni, mert az utóbbi években szinte teljesen eltűntek a vásznakról és a képernyőkről az életszagú sztorikba dobott, szinte archaikusan maszkulin akcióhősök. Persze, Vin Dieselek és Jason Stathamek rendszeresen rúgják ránk az ajtót, de ők inkább szuperhősök, mintsem hihető karakterek, Reachernek ellenben minden lépése, szava és ütése hiteles. A pali félelmetes jelenség, de annyira, hogy akad néhány megmozdulása az évad nyolc epizódja alatt – az egyik pribék kórházi meghallgatása például egészen kényelmetlen élmény –, melyek láttán az embernek szó szerint borsódzik a háta. Bár Reacher betonkemény, ellentmondást és kétséget nem ismerő jellemére a katonai háttér megfelelő magyarázat, a készülő harmadik évadban már szeretnénk majd látni némi karakterfejlődést is, amire ezúttal a szusszanásnyi pihenőt sem engedő iram miatt nem sok idő jutott.

Azt azért nem mondanánk, hogy a nyolc új epizód teljesen mentes minden tipikus akciófilmes hülyeségtől. Például itt van a tervét elspoilerező, túl sokat pofázó főgonosz, a finálé pedig az addig egészen hihető akciókkal szemben elkezd túlzásokba esni, hogy a szirupos lezárásról ne is beszéljünk. Az összképet nem vágják haza ezek a kijózanító sutaságok, de azért pont eléggé zavaróak ahhoz, hogy a Reacher ne legyen kötelező néznivaló, csak egy szórakoztató akcióthriller, ami itt-ott még arra is képes, hogy a nézőt a fotel szélére ültesse.

A Reacher második évada kirobbanó, helyenként sokkolóan kíméletlen és üresjáratok nélküli akciótrip lett, aminek még agya is van, sőt, a karaktereit is közel tudja hozni a nézőkhöz. A címszereplő személyisége az első szériához képest nem kapott új rétegeket – amin a harmadik évadban most már ideje lesz változtatni –, és az alkotás ezen felül sem lett hibátlan, de mi annyira jól szórakoztunk rajta, hogy azon a néhány baklövésen könnyedén túl tudtunk lépni.

(A Reacher második évadának mind a nyolc része elérhető a Prime Video kínálatában.)

Reacher – Második évad

  • Karizmatikus, lehengerlő főhős
  • Sodró lendületű, értelmes történet és izgalmas akciójelenetek
  • Reacher karakterét ideje lenne kicsit jobban elmélyíteni
  • Bejátszik azért néhány butaság
Player-méter
7
Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában