Ha van egy olyan lista, hogy ”a világ legfaszább állásai”, akkor szeretnénk rá felterjeszteni ezt a Ron Fricke nevű úriembert, aki második egészestés art-dokumentumfilmjét hozta össze.
Fricke ugyanis gyakorlatilag évek óta utazgat a világ legszebb, legizgalmasabb helyein, helikopteren ülve kameráz olyan tájakat, ahová az életben nem fogsz eljutni, ezekből a gondosan megkomponált snittekből pedig húszévente összevág egy olyan lélegzetelállító alkotást, mint a Samsara.
Aki látta a rendező 1992-es, egész estés bemutatkozását, a Baraká-t, valamint a Samsara előzetesét, pontosan tudja, miért érdemes moziban megnézni ezt a különleges art-dokumentumfilmet, amely szavak nélkül mutatja be világunk megannyi arcát, miközben a lírai érzékenységgel egymás mellé vágott felvételeknek köszönhetően egy pillanatra sem érezzük azt a kellemetlen szárazságot, ami a legtöbb doksira jellemző.
Ez nyilván Fricke vizuális érzékenységének és jellegzetes beállításainak, zenehasználatának köszönhető, melyek miatt a képek valóban úgy hömpölyögnek előttünk, ahogy az élet áramlik – erre utal a szanszkrit cím is, amely a lét állandó mozgását jelenti. És valóban egyfajta keleti életszemlélet járja át a végeredményt és vezeti a szerző vágóollóját, akár a nyugati civilizáció felszínességét vizsgálja, akár a buddhista szerzetesek aprólékosan megkomponált mandaláinak készülését örökíti meg.
Fricke ugyanis megszállottan próbálja lencsevégre kapni a külső és belső világot irányító szimmetriát és aszimmetriát, szeret elidőzni az emberi arcokon, az egymás mellé sorakoztatott gyönyörű képek így maguktól kezdenek el beszélni, jobb esetben sejtelmesen, rosszabb esetben szájbarágós társadalomkritikával.
Mindenesetre a stáb saját fejlesztésű Panavision 70 kamerája megint lélegzetelállító pillanatokat kapott el, ehhez kellett sok év és rengeteg vándorlás (konkrétan 25 országban forgattak), de ilyen munkára megéri várni. Persze teljes mértékben a Baraka-folytatásáról van szó, néhol ugyanazokat a megoldásokat hozza be a képbe a főnök, de húszévente ez is belefér és vitathatatlan, hogy a mozivásznat kevesen ajándékozzák meg ilyen csodálatos felvételekkel.
Tessék tehát felírni a Samsara címet a ”megnézendő filmek” listára, hiszen most mindenki sokkal többet kaphat egy mozijegy áráért egy átlagos filmnél. Konkrétan az egész világot, másfél órában.
Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Mennyibe kerül nekünk a világvége?
Hogyan ért véget a világ már nagyon sokszor?
