Első, második és százezredik hallásra is úgy tűnik, hogy a Smash azokat az igényeket igyekszik kielégíteni, amelyek joggal merültek fel a Glee erősen megromlott minősége miatt. A felnőttek ráadásul sokszor nem tudnak, és nem is akarnak azonosulni a gimis világgal, a fiúk-lányok szeret/nem szeret problémáival, és a teljesen nevetségessé vált Sue Sylvesterrel, nekik hús-vér dráma, érett nők/férfiak és igazi történet kellenek. Ha minden jól megy, a Smash egy olyan minőséget fog képviselni a zenés sorozatok közül, amire eddig még nem nagyon volt példa.
A pilotból még nehéz megmondani, mi is viszi majd előre a történetet sok-sok részen keresztül. A versengés két színésznő között? Lehet. A friss tehetség öntudatra ébredése, és szexi dívává válása? Biztos. De ez így összességében elég kevéske és kiszámítható. A sztori egy dalszerző páros új projektjét, egy bizonyos Marilyn Monroe nevezetű, teljesen névtelen színésznőről szóló musical tető alá hozását követi végig az első dal felvételétől a castingokon, a próbákon át egészen a bemutatóig. Közben két színésznő versenyez a főszerepért: egyikük már régóta kiérdemelt volna egy nagyobb szerepet, másikuk pedig még nem ízlelhette meg, milyen is nagyközönség előtt színpadon állni. Azt természetesen mondanunk sem kell, hogy egyikük sem a Tápiószecső Idol első kiesőinek hangterjedelmével bír.
Első blikkre úgy néz ki a helyzet, hogy a Smash egy insider széria lesz a musicalek és a színház világáról, szigorúan felnőtteknek, vagy maximum felnőttes Glee rajongóknak. Színpadon, próbateremben előadott dalok itt is akadnak szép számmal, legyen az akár musical, akár popdal, mindenki kap valamit, nehogy éhes maradjon. A legnagyobb különbség a gimi-musical és az új sorozat között, hogy itt a dalokat nem a szereplők bánatainak dalban elmondása inspirálja, hanem a készülő Marilyn musical próbái, a meghallgatások, az újonnan írt dalok felvételei, melyeket sokszor már színpadi környezetben látunk, hiszen nyilván a befejező epizódban nem mutatják be majd a teljes műsort, már amennyiben az valaha elkészül.
A szereplők most még nem tűnnek túl érdekesnek, a pilot játékideje nem is lenne elég arra, hogy a karaktereket tökéletesen bemutathassa. Annyi viszont már látszik, hogy Jack Davenport lehet az, aki igazán jól járhat ezzel a sorozattal. Igen hálás karaktert játszik, valahol olyan, mintha közepessel végezte volna a Hank Moody iskolát, laza, de nem szólogat be (még) nagyokat, kissé lecsúszott, nem annyira szerethető, és a legjobb nőkre a látszat ellenére igen nagy energiaráfordítással igyekszik rátenni a kezét, vagy valamelyik más testrészét. Debra Messing kissé színtelen a dalszerző-családanya szerepében, de ez még könnyen változhat, ha beindul a biznisz, ő hozza majd az igazán drámai vonalat, szerepe szerint ugyanis örökbefogadás előtt áll férjével, de a sok munka miatt az előzetesek szerint meglepő gyorsasággal romlik meg a viszony férj és feleség között. Angelica Houston ritkán rossz, itt sem az, a friss husi, Katherine McPhee is jó választás, neki elhisszük, hogy nem mindig tudja magáról, mennyire jó nő. Még 3-4 rész, és teljes bizonyossággal ráébred ő is.
Ami kisebb aggodalomra ad okot, az nem más, mint a sorozat kreátora, Theresa Rebeck. A művésznő olyan műveket tett le eddig az asztalra, mint a Halle Berry-féle Macskanő, amelynek bemutatója teljes joggal íródott be nemzetközi gyásznapként a filmtörténelem nagy könyvébe. A pilotot viszont mégis szerethetővé varázsolta, van benne valami megfoghatatlan báj, valami olyan összetevő, amit csak nagyon ritkán sikerül beszerezni. Az egész hitelesnek és érdekesnek tűnik, még akkor is, ha a jövő nagyjából nulla meglepetéssel szolgál majd. Az előzetesek során néhány pillanatra már láthattuk, mit hoz az első évad: felemelkedést, bukást, harcot, tündöklést és dalokat. Mi mást várhatunk el még a Smash-től? Még kell néhány rész, hogy ráérezzünk, és hogy beinduljon a biznisz. A nagy kérdés, hogy sikerül-e a most még lassacskán forgó kerekeket turbó üzemmódba kapcsolni, vagy marad a meglepetések nélküli játék, sok-sok dallal, és némi insider poénnal fűszerezve. Bárhogy lesz, úgy lesz... Egyelőre bizakodóak vagyunk, még az is lehet, hogy egy új bennfentes sorozatkirály születésének lettünk szemtanúi.
