Irány Bikinifenék hűs mélye, ami szebb, mint valaha. Teszteltük a SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom Rehydratedet, és egy picit jobb hellyé vált a világ.
Nagyon fura SpongyaBob helyzete manapság, mert az hagyján, hogy a filmje is csúszik, és hogy valamiért szükségesnek látták bejelenteni, hogy Spongya tagja az LMBTQ+ közösségnek, még aggódni is lehetett azért, hogy elcseszik a régóta várt játékfelújítását, ami egyébként legalább annyira fura, mint a jelenlegi helyzet Spongya körül. A Battle for Bikini Bottom ugyanis nem igazán győzte meg 17 évvel ezelőtt a tesztelőket, mégis kultjáték lett belőle, és ez valahol azért egyébként érthető.
Aki szereti SpongyaBobot, az szereti ezt a játékot is, mert tökéletesen hozza a rajzfilmek hangulatát, tele van poénokkal, így ha rajongsz ezért a világért, akkor egyszerűen nem utálhatod a játékot sem. Másrészről viszont azért akadnak problémák vele, mivel változatosnak nem különösebben mondható, néhol túl könnyű, néhol viszont frusztrálóan nehéz a Battle for Bikini Bottom, de akkor sem tudsz rá haragudni, hiszen még akkor is, ha a pokolba kívánod, 100%-ig hozza a SpongyaBob-epizódok legjobb pillanatait.
A 2003-as konzoljáték üzletileg sikeres volt, és valamiért pont most érezték úgy, hogy fel kell újítani. Valószínűleg az lett volna a terv, hogy a mozifilmmel egyidőben debütál a játék, így jobban megjön hozzá a kedv, de az már a nyár végére csúszott, nálunk pedig végül úgy döntött a forgalmazó, hogy be sem mutatják a mozik. Így maradnak a hardcore rajongók, na meg azok, akiknek a fiatalságukat jelenti ez a PS2-Xbox-Gamecube-játék. Ők viszont nagyon jól járnak.
Mert a Battle for Bikini Bottom nagyon szép lett, és még mindig marha jó vele játszani, szinte egy másodperc alatt behúzza az embert, akkor is, ha esetleg nem volt meg neki a 17 évvel ezelőtti változat. Abszolúte a hangulatra gyúr, jól is teszi, mert másképp nem működne ez az egész. Egy 3D-s platformerhez ugyanis ennél azért talán picit több ötlet kell, de ha sikerül az ötlettelenséget hangulattal pótolni úgy, hogy az, ami a játékba szorult, bőven elégnek tűnjön, már-már a zsenialitás jeleit mutatja.
A sztori faék egyszerűségű, de nem is kell ide több: Plankton hogy-hogy nem, már megint a herkentyűburger receptjét akarja, ezért véletlenül robotokat szabadít Bikinifenékre, amiket hogy-hogy nem, Spongyának és barátainak kell hatástalanítania különféle módokon. Ehhez gyűjtögetni, akciózni és ugrálni is kell, úgyhogy mondhatjuk, hogy lesz teendő bőven a kb. 6-7 órás játékidőben.
SpongyaBob, Patrik és Szandi színes-szagos víz alatti világokban vágtatnak, hogy összeszedjék a különféle „shiny object”-eket, az arany spatulákat és Patrik büdös zoknijait, majd megküzdjenek kisebb-nagyobb ellenfelekkel, és ezek a színek most még élénkebbek, a világ még élesebb, még szebb, a felújítás mondhatni, csodásan sikerült.
Igaz, a régi játék sem éppen csúnya, az új egyszerűen gyönyörű lett. Sokkal rajzfilmszerűbb, minden részletre kiterjedően csodás, és még a gépigénye sem kúszott az egekbe. Totálisan filmszerű lett a Battle for Bikini Bottom, inkább mondjuk az új mozi stílusában, mint a rajzfilmében, de sebaj, így is tökéletes. A játékmenetbe nem igazán nyúltak bele, pedig lehet, hogy itt-ott nem ártott volna. Amikor pontos ugrásokat kell például elkövetnünk, simán vért izzadhatunk, ugyanis egyszerűen nem látni, hova érkezünk majd, és mivel ez egy oldschool platformer, nem arra gyúr, hogy neked annyira könnyű legyen, így simán lehet, hogy egy eltévesztett ugrás egy masszívabb visszajutási folyamatot eredményezhet ahhoz a ponthoz, ahol tévesztettél.
De hát igazából csak vizuálisan akartak belenyúlni, ez nem is volt titok, így a játékmechanikán azért bőven érződik, hogy nem egy mai játék ez, miközben a szemed túlcsordul színekkel és cukisággal, a poénok még mindig ülnek, szóval az az igazán jó kérdés, hogy kiknek készült ez a játék.
Azoknak biztos nem, akik nem tudnak mit kezdeni SpongyaBobbal. Inkább azoknak, akik együtt nőttek fel vele. Akik játszottak az eredetivel, és elég sokat jelent nekik. Új belépőknek ez lehet, hogy picit kevés, de ki tudja, talán pont az oldschoolsága fogja majd meg a most érkezőket, mert az biztos, hogy ilyesmivel manapság már nem igazán találkoznak.
Az viszont biztos, hogy a karakterek rendben vannak, a szinkronmunka még mindig parádés, vizuálisan kifogástalan, és bár lehet, hogy a felénél már kicsit elkezdesz ásítozni, ez bizony egy nem véletlenül klasszikussá vált platformjáték sokkal jobb változata. Képtelen leszel széles mosoly nélkül végigvinni. Akkor is, ha a régit már százszor kipörgetted. Spongyától most is jobb hely a világ.