Egy hónapja teszteljük a magyar Spotify-t – Stream-térítés következik, térítésmentesen
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Nagyon régóta várunk arra a pillanatra, hogy a világ legnépszerűbb zeneszolgáltatója Magyarországon is elinduljon. Hát elindult. És nekünk nagyon tetszik. Mondjuk, miért.

Lelkes egykori kazetta-, majd később cd-gyűjtő zenebuziként sosem értettem a stream-szolgáltatókat, mert hát ugye ott az örök probléma, borítója sincs, nem tudsz fizikai vonzalmat kialakítani egy album iránt, hogy vigyem így vacsorázni, meg ágyba, ha ő is akarja… Olyan színtelen, szagtalan, csak egyesek és nullák gyűjteménye. Ez egészen addig tartott így, amíg elő nem fizettem a Google Musicra, és fel nem pattant a szemem, mert hát a stream bizony nem ördögtől való dolog, nagyon is a mennyekből érkezik. Maga a jó isten küldte a Földre, hogy a zenéket nagykanállal falók ne a letöltéshez fanyalodjanak, és akkor se kelljen kétségbeesni, ha mindent meg akarsz szerezni, de a gyűjteményed miatt kénytelen vagy nagyobb albérletbe költözni, és a barátnődet is kirakni az utcára, hogy újabb ezer album elférjen a falon.

A Google Music eléggé hozzánőtt a szívemhez, és bár erősek a korlátok (a magyar zenék tekintetében például nem teljesen kóser az ügy), mégis rávett arra, hogy ne vegyek meg lemezeket, hiszen ott vannak, és a borítójuk is látszik, ha akarom, jobbról balra és balról jobbra is halad a cover zenehallgatás közben, ennél több pedig nekem nem kell. Néhány hete azonban abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a Spotify magyar képviselete tesztalannyá avanzsált, így már jó ideje nyúzom a most indult stream-szolgáltatást, gyűjtöm a jó és a rossz tapasztalatokat, annyit pedig nyugodt szívvel elárulhatok, hogy a földhöz vágom-állapotból két nap alatt varázsolt hívőt belőlem az ügy. Nem szoktunk egymáshoz könnyen.

Google Music-előfizetőként megszoktam ugyanis, hogy minden azonnal a kezem alá játszik, minden olyan hülyebiztos, a Spotify viszont megköveteli, hogy eltölts egy kis időt a letölthető applikációval vagy a keretprogrammal, amelyet használnod kell mostantól a dalaid meghallgatásához. Hozzá kell szokni, ki kell tapasztalni, mit hol találsz, ha ő valamire azt mondja, úgy van, akkor az bizony nincs másképp, még akkor sem, ha máshol nem ehhez szoktál hozzá; mint valami diktátor, te pedig ellenkezel, sírsz, akkor is oda nyomsz, ahová nem kell, aztán megtörsz, és megtanulod. Nem nagy cucc, egyébként is apróságokról van szó.

Az első találkozás alkalmával azonnal bemutatkozik, majd hallgat, magyarul a program elindul, és mivel nem tudja, mit szeretsz, nem is igazán bombáz téged ajánlatokkal, várja, hogy reagálj, hogy hallgass valamit, amit szeretsz, aztán amikor elég időt töltöttél a téged érdeklő dalok meghallgatásával, jönnek az ajánlatok, meglehetősen jók, tudja ez, mi kell neked.

Aztán hoppá, jön a felismerés, hogy ez bizony a gépeden lévő zenei file-okat is képes kezelni, és ez a későbbiek szempontjából nagyon fontos lehet. A Spotify, mint ahogy minden zenei stream-szolgáltató, arra való igazán, hogy adózva a régi válogatáskazi-szenvedélyednek, különböző listákat tákolj össze, egyet reggelre, egyet estére, egyet anyu látogatására, amikor kitakarítja a lakást, egyet a barátnőddel való összebújáshoz, vagy bármilyen élethelyzethez, amihez úgy gondolod, egy korrekt zenei lista dukál. Ezekbe a listákba behúzhatod a géped tartalmát, de mikor a saját PC-dtől/Macedtől távol tartózkodsz, ugyanúgy eléred ezeket a trackeket a Spotify adatbázisából. Igen, egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában a boldogságtól. Aztán a szomorúságtól, amikor kiderült, ez nem minden esetben működik, és akkor még finoman fogalmaztam.

És haladó zenebuziként mondhatom, hogy a listagyártásnál jobb móka a világon nincs. De persze adódik a kérdés, hogy minden megvan-e, mert ha nincs meg az XY zenekar YX-lemezének japán kiadásáról származó bonus track, akkor debüdösgyorsan nyomok rá az uninstall-gombra, aztán sose lássuk egymást újra. A nyilvánvalóan stream-ellenes bandák lemezeit persze az ember itt sem találja meg (AC/DC, Rammstein), de a választék a Spotify esetében még így is annyira zavarba ejtően nagy, hogy attól megdobban a szív.

A Metallica életműve ugyebár exkluzívan csak itt érhető el, mint ahogyan csütörtöktől a Led Zeppeliné is, öröm, boldogság, de rákerestem olyan dalokra is, amelyeket utoljára ’98-ban hallottam a Viva Zwei kínálatában. Megvoltak. Innentől kezdve nem nagyon kívánhatsz többet, kivéve, ha magyar előadókat szeretnél streamelni. Nos, a Spotify ebben is igencsak elöl jár, alig akadt olyan magyar előadó, akit nem találtam fent, még Balaton- és Vidámpark-lemezek is vígan találhatóak, de bizonyítékként arra, hogy milyen ütemben fejlődik a hazai kínálat, megjegyezném, hogy egy zenekart például hétfőn nem találtam, de szerdán már ott pihent a teljes diszkográfia az ajánlatok között.

A Spotify két legnagyobb hibája azonban pont itt jelentkezik. Nagyon nehéz ugyanis olyan magyarokra rálelni, akik név szerint szerencsétlen módon megegyeznek egy másik külföldi előadóval. Egyszerűbb, ha egy számcímre keresel, majd onnan jutsz el a zenekarig, persze csak bizonyos esetekben, akkor, ha végképp nem találsz rá a hőn áhított bandádra. A másik probléma a teljes magyar diszkográfiák hiánya, bár ebben is fejlődést ígért a cég, mint ahogyan az összes idegesítő probléma kijavításában is.

De kárpótolhat minket mindezért a letölthető applikációk száma, a remek rádiók, a stream tökéletes minősége, a kötelező közösségi funkciók és a telefonos applikáció is, mert ugye a zenéket minden lehetséges eszközön streamelni kell. Az ingyenes verzióban reklámokkal, a fizetős verzióban reklámmentesen öt euróért (kb. 1500 Ft), jobb hangminőséggel és teljesen korlátlan használattal lehet a tiéd.

Szóval megérte várni, és megéri váltani is rá, ha esetleg valamilyen meglévő stream-szolgáltatóval lennénk szerződésben. Az ár nagyon baráti (vagy ingyenes), a dalok mennyisége és minősége páratlan, a keretprogram pedig tényleg a kezed alá játszik, amint eltöltesz vele mondjuk egy órát. Az applikációk közötti böngészés is remek móka, a nagyobb zenei magazinok és rádiók mind itt vannak, egyesek közülük nagyon komoly, Spotify-exkluzív tartalmakat kínálnak, szóval ha nem vagy listázós kedvedben, akkor is két kattintással találsz magadnak megfelelő zenét. Megkockáztatom, hogy ennyire egységes és hibátlan minőségű streamet sem hallottam még a konkurenciától, ráadásul pofátlanul gyorsan működik, még mobilon és tableten is. Én személy szerint lemondtam a Google Music-előfizetésemet. Felesleges. Olyan ajánlat volt ez, amit nem lehetett visszautasítani. Egyébként is szeretem a Zeppet.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.