Nagyon úgy tűnik, hogy ugyan a tévében tette, de Ben Stiller lépett egy Ben Afflecket. Természetesen nem ez a valós eseményeket feldolgozó széria a színész első rendezése, viszont az 1994-es Nyakunkon az élet óta nem készített olyan filmet, amely ne lenne inkább vígjáték, s miért is tagadnánk: úgy bánik a drámai börtön-miliő összes szereplőjével, mintha világ életében róluk forgatott volna mozgóképet.

A sztori egyszerű: néhány éve a dannemorai fegyintézet egyik női dolgozója (a „himzőszakkör” vezetője), Tilly Mitchell megszöktetett két rabot – s mindkettőhöz intim szálak fűzték. Ha valaki eddig nem ismerte a történetet, azt javasolnám, most már ne is nézzen utána: rontaná az élményt, no meg Stiller igen lassan halad előre, az első részben épp csak a karaktereket, a börtön belső világát kezdi rajzolgatni. De olyan élvezetesen, hogy eszünk ágában sincs sürgetni előre.

Dannemora nem túl szigorú, állami börtön. Az elítélteknek van tévéjük, viszonylagos szabadságban mászkálhatnak, haverkodhatnak akár még a fegyőrökkel is. Na persze nem egészen úgy, mint ahogy David Sweat (Paul Dano) és Richard Matt (Benicio Del Toro) teszi Tillyvel (Patricia Arquette), de az teljesen belefér az ottani életbe, ahogy Gene Palmer (David Morse), a tőle elvárható módon remekül megformált börtönőre közel engedi magához Del Toro figuráját. Tehát elvileg nem feltétlenül az az első gondolata egy ottani rabnak, hogy meglépjen onnan. A második részben már megtudjuk, hőseink pontosan miért döntenek mégis így.

Stiller szinte kitapintható empátiával fordul karakterei felé, Tilly szomorúan egyhangú közös életét szintén a börtönben dolgozó férjével, Lyle-lel (Eric Lange) is éppencsak annyira coenesen ábrázolja, amennyire ez feltétlenül szükséges. Sokan mondják azt, hogy egy tévésorozat elkészítéséhez is úgy állnak hozzá, mintha mozifilmet forgatnának, viszont most az apróságokon is érződik, hogy Stiller tényleg így gondolkodott: a nyitány pont olyan hosszú és hangulatépítő, mintha csupán egy kétórás játékfilmben gondolkodna, s később nem lenne ilyesmire ideje, már legalább 10 perce tart az első epizód, amikor az utolsó stábtag neve is megjelenik a képernyőn. Stiller komolyan vette a dolgát – és ez mindenen, de tényleg mindenen meglátszik.

Még csak 2 epizód ment le a 7-ből, s tényleg nem történik benne sok minden, ám Jessica Lee Gagné operatőri munkája, Del Toro festett haja, Arquette – nem csak a maszk miatt – fantasztikus átlényegülése, na meg Dano szokásosan maximális minimalizmusa miatt tényleg nem lehet kérdés, hogy az év egyik legjobb sorozatával állunk szemben. A java még bőven hátravan, úgyhogy hagyjunk egy kis helyet a további szuperlatívuszoknak is! Itthon az HBO GO-n keresd az epizódokat.