26 év. Mennyire furcsa is ezt kimondani. A T2 bizony már ennyi idős, és nagyon szépen öregszik. Bármikor is nézed meg, elgondolkodsz azon, hogyan lehetséges, hogy ez a film már ilyen régi. Még mindig elég jól néz ki, és bár egynéhány CGI-animációja felett eljárt az idő, többségében még ma is megállja a helyét James Cameron remekműve.

Cameron nagyon jól döntött, hogy újra a moziba küldte a Terminátor második részét, mert egyrészt nagyon sokan nem láthatták még nagyvásznon, másrészt ha látták is, most olyan minőségben nézhetik újra, amilyenben még soha senki sem látta. 4K-s alapból készítették a remasterelt 3D-verziót, amelynek minden képkockája mögött ott van a komoly meló, és ez a komoly meló nagyon is meglátszik a filmen. A kép szemkápráztatóan éles, a színek gyönyörűek, a 3D pedig olyan semmilyen, nélküle is pont ennyire élvezné az ember, de ott van, és itt-ott hozzá is ad az élvezeti értékhez.

A mozi elején mondjuk az emberben eléggé megáll az ütő, amikor a Terminátor fémvázának szemei közvetlen közelről, 3D-ben bámulnak rá a tűzben, annyira fenyegető az egész, hogy inkább hazamész, és önszántadból aprítod fel valamilyen kézbe eső tárggyal a számítógépedet, nehogy holnap a reggeli kávéd mellett véletlenül öntudatra ébredjen.

A Terminátor 2-ben az a legszebb, hogy tulajdonképpen magát a cselekményét el tudod mondani pár mondatban, mégsincs hiányérzeted a végén. Nincs igazából nagyon szerteágazó, kimunkált sztorija, de az a nagyon kevés is úgy tesz ki egy 137 perces filmet, hogy az ember boldogan megy haza a moziból, és meg akarja nézni újra ezt a hihetetlen menetet. Ehhez persze nagyon jó akciójelenetek kellettek, amikkel tele is van a T2, még mindig elképesztő látni Arnie és Robert Patrick harcait, utóbbi továbbra is a filmtörténelem egyik legkegyetlenebb gonosza, akinek minden pillantásától a hideg futkos a hátunkon, és bármennyire is furcsa kimondani, így 26 év után is ugyanannyira izgul az ember a világ sorsa miatt, mint legelőször.

Pedig hányszor láttuk már, és mégis, úgy működik ez a csoda, mint a legelső alkalommal. Cameron szerint egyébként nem érdemes mai szemmel nézni ezt a filmet, amiben részben igaza is van, de az biztos, hogy ’91-ben egy olyan mozit indított útjára, ami még mindig ámulatba képes ejteni akárkit, pedig nem nyúltak hozzá a digitális effektekhez, mindössze egyetlen bakit javítottak ki a motor vs. kamion jelenetnél, mert az borzasztóan zavarta a rendezőt, és ennyi még bőven bele is fért. Cameronnak az fájt, hogy az egyik pillanatban még látszott, hogy a kamionnak lecsapta egy felüljáró a tetejét, egy másik snittben viszont még minden a helyén volt. Ez most már másképp van. Ennyi tényleg belefért.

A T2 teljes pompájában tündököl, soha nem volt még ilyen jó, és ha kimaradt volna a nagy vásznon anno, akkor nincs mese, el kell menni megnézni most, mert Arnie-t bizony ilyen körülmények között is látni kell. A rendezőnek pedig szurkolunk, hogy ez is legalább annyira sikeres konverzió legyen, mint a Titanic volt, mert akkor jó eséllyel megcsinálja A bolygó neve: Halál 3D-verzióját is, amit valljuk be, nagyon megnéznénk. Szóval mindenki gondoljon erre, amikor nem tudja, hogy váltson-e jegyet erre a filmre. Váltson. Mindenki jól jár.