A Greyhoundot tényleg moziban kellett volna látni. De bárhol is nézzük, továbbra sem mennénk el Tom Hanksszel utazni. Vagy ha igen, nem számítanánk semmi jóra. Maximum egy jó filmre, ami az útból készült.
Tom Hanks is nagyon bánja, hogy végül streamelve lehet csak megnézni a Greyhoundot, ami eredetileg nagyvászonra készült, csak hát ugye a helyzet nem úgy alakult, hogy nagy pénzeket lehessen leakasztani belőle. A nagy premiereket rendre csúsztatják, ezt viszont valamiért nem akarták, úgyhogy az Apple TV+-nál kötött ki ez a hajó, így már most is megnézheti mindenki, még az is, aki egyelőre nem szeretne elfáradni egy moziba, mert ki tudja, mit kap el ott a zárt térben. Mindezt szerencsére magyar felirattal lehet otthon megtenni.
A Greyhound csatahajó legnagyobb tragédiája, hogy valószínűleg szépen teljesített volna a mozikban, ráadásul Tom Hanks sem nagyon szerepelt még ilyen pörgős filmben, ez ugyanis egy olyan hajóirányítás-pornó, ami már-már akciófilmes tempót diktál úgy, hogy közben igazából nem a testrészek és hajóalkatrészek, csak számok repkednek és kormányok fordulnak jobbra vagy balra, de persze azért néha robbannak is azok a rohadék német tengeralattjárók, amik megkeserítik a főhősök életét.
Az igaz történeten alapuló sztori Ernest Crause kapitány küzdelmeit veszi át, aki először kap lehetőséget csatahajó irányítására a II. világháborúban. A USS Keeling, vagy más néven a Greyhound és kísérete 1942. februárjában szállított ellátmányt és katonákat a briteknek az Egyesült Államokból az Atlanti-óceánon keresztül, ami eleve nem tűnik kockázatmentes biznisznek, de ha azt is hozzávesszük, hogy az útjuk során volt egy Sötét Veremnek nevezett, jókora terület, amely a légierő hatótávolságán kívül esett, magyarul csak magukra számíthattak a bajban, lehet sejteni, hogy ezen a területen nem a jókedélyű kártyázgatás és dominózás folyt, hanem a kedélyes torpedózgatás, és nem pont a Dévényi Tibi bácsival.
Amint a Greyhound a Sötét Verembe került, megjelentek a német tengeralattjárók, a kapitánynak pedig mindent meg kellett tennie azért, hogy az embereit biztonságban elszállíthassa. Ernest pedig egy végletekig becsületes ember volt, így tényleg vért izzad azért, hogy a lehető legtöbben túléljék az utat.
A film sztorija igazából nagyjából ennyi, nincs túlspilázva, nincsenek benne felesleges emberi drámák, de sajnos ez azzal is jár, hogy a karakterek is teljesen laposak, kivéve Hanksét, bár igazából róla sem tudunk meg annál többet, mint hogy óriási a szíve, nagy az akaratereje, profin kezel egy gigantikus hajót és sosem eszik, mert egyszerűen nem bír. A Greyhound viszont megoldja, hogy ne nagyon agyalj azon, mennyire nincsenek kidolgozva a karakterei, mert az első pillanattól kezdve olyan hatásfokkal pörög, hogy izomból szorítod a fotel karfáját.
A film mindent Hanks nyakába zúdít, az ő alakítása viszi a Greyhoundot a hátán, Hanks pedig írt magának egy olyan forgatókönyvet, ami tökéletesen jól áll neki. Furcsa, de talán ennyire intenzív, ennyire akciódús filmben még nem is lehetett látni, ez a 90 perc gyakorlatilag egy akció-thriller, és igazából a 90 perc is egy erős túlzás, mert az utolsó 10 perc nagyjából a stáblista lepörgésével telik.
Szóval maradjunk annyiban, hogy a film 80 perce annyira intenzív, hogy egyáltalán nem is tűnik kevésnek, a sztori teljesen kerek, a főellenfél totálisan arctalan, de pár teljesen nevetséges üzenettel azért bejelentkezik, hogy ne csak egy tengeralattjárót utáljunk, hanem egy tengeralattjárót, aminek hangja is van. Valahol kicsit olyan ez a film, mint egy cápás horror, amiben tudod, hogy közelít a víz alatt a vérszomjas lény, álcázza magát, nem tudod, hol van, aztán előbukkan, a főhősnek pedig valahogy meg kell menekülnie előle.
De míg egy cápás horror általában olcsó trükkökkel van tele, a Greyhound folyamatosan szinten tartja a feszültséget, Hanks forgatókönyve és Aaron Schneider rendezése pedig együtt az utóbbi évek egyik legjobb adrenalinfröccsévé keveredik.
Az viszont némileg bajos, hogy a CGI minősége nem egyenletes, néhol eléggé „leválnak” a szereplők rajzolt háttérről, néhány jelenet pedig olyan, mintha egy középkategóriás játék átvezetője lenne. Ez lehet, hogy nagyvásznon még jobban feltűnt volna, de mindegy, ezt már sosem tudjuk meg. Mindezzel együtt A Greyhound csatahajó nem néz ki rosszul, Tom Hanks egyenesen fantasztikus benne, a rövid játékidejét pedig remekül használja arra, hogy irdatlan mennyiségű feszültséget zúdítson a nyakadba. Ha minden streamelt film ilyen minőségű lenne, nem is hiányozna annyira a mozi.