A rendhagyó Hófehérke adaptációban nem Lily Collins szemöldöke a legmeghökkentőbb és nem Julia Roberts botoxos arca a legfélelmetesebb, hanem az a tény, hogy Tarsem Singh rendezte. A rendező nem bukott el, sőt, a Tükröm, tükröm apróbb hibái ellenére kimondottan szórakoztató mozi.

Az utóbbi időben elszaporodtak a klasszikus mesék élőszereplős feldolgozásai: volt nekünk egy rosszemlékű Piroskánk Amanda Seyfried-del, Tim Burton az Alice Csodaországbant tutujgatta meg, Hófehérkéből pedig egyenesen két különböző hangvételű verziót is kapunk. Ezek közül az egyik a trailer alapján akciódús, komorabb darabnak tűnik, amiben hét törpével kevesebb lesz, mint a Grimm fivérek művében, a Steven Seagali mimikaiskolában diplomázott Kristen Stewart alakította hősnő pedig közelebb kerül Jeanne D’Archoz, mint a Disney klasszikus óta ismert törékeny szépséghez. A másik változat a Tükröm, tükröm, ami sokkal könnyedebb, humorosabb felfogású munka, ezért is furcsa, hogy az a Tarsem Singh rendezte, akitől pont a sötétebb tónusú alkotást vártuk volna, pláne legutóbbi munkája, a Halhatatlanok után.

Bárhogy is van, most olyan oldalát mutatta meg az indiai származású direktor, ami eddig ismeretlen volt a közönség számára, és ez is egész jól áll neki. Persze senki se számítson arra, hogy lilára csapkodja a térdeit a röhögéstől, de az egész filmet szimpatikus humor jellemzi, ami néha kellemes groteszkséggel keveredik, és igazából ilyen szellemiségben érdemes egy százszor agyonmesélt történetnek újra nekifutni, Tarsem ugyanis néhány fontos dramaturgiai ponttól eltekintve csaknem mindent szabadosan a magáévá tett. Valami olyasmit láthatunk, mint a legutóbbi A három testőrben, csak a különc kliprendezőből lett játékfilmes vizuális stílusa sokkal erősebb, mint Paul W.S. Andersoné. Most is hemzsegünk a szimmetrikus beállításokban, Alejandro Jodorowskyt idéző lenyűgöző díszletekben, a mese miatt a szürreális látványvilág sem tűnik túlstilizáltnak, és a jelmeztervezők is kiélhették minden vágyukat, van például egy remek divatbemutató, a bálozó násznép gönceit Lady Gaga is megirigyelné, a katonák sisakjai pedig minden bizonnyal a Halhatatlanokból maradtak itt.

A szereplőválasztásra sem lehet panaszunk: a herceget alakító Armie Hammer kellőképpen sármos és infantilis egyszerre, Julia Roberts a Hook óta először szerepel tündérmesében, és remekül hozza a gonosz, egyben szórakoztatóan hiú mostohát. Bár Michelle Pfeiffert nem körözi le a Bűbájból, azért érezni az iróniát abban, hogy a hollywoodi szépséggyár által kivasalt arcával próbálja meg felvenni a versenyt az ifjú, természetesen szép Lily Collins-szal, aki dús szemöldöke miatt (is) hasonlít Audrey Hepburnre, erre pedig rá is játszottak az alkotók, amikor úgy öltöztették fel őt a fináléban, mint a legendás színésznőt a Római vakáció végén. A csajszi amúgy kicsit sápatag még, de hát milyen is legyen Hófehérke, annak pedig csak örülhetünk, hogy nem a papa In The Air Tonight számát énekli hamisan az amerikai X-Faktor száztizedik szériájában, hanem bájos ártatlansággal keresi magát a vásznon.

A Tükröm, tükrömöt nem a bivalyerős CGI miatt emlegetik majd, bár a trükkök nem is zökkentenek ki a mesevilágból. Ami negatívumként hozható fel, hogy Tarsem néha túlzásokba esett, a kutyaszeretet-szérum miatt lihegő, nyüszítő herceg nélkül például vígan meglettünk volna, és azt is értjük, hogy a rendező szereti belecsempészni az otthonról hozott indiai motívumokat a filmjeibe, ezért sikerült a vár kiállítása is keletiesre, a film végén pedig van egy bollywoodi táncjelenet, amiben érezzük az ívet, de ettől függetlenül nem élvezzük a dolgot. Az aktuálpolitikai áthallások szerencsére nem zavaróak, mert nincsenek előtérbe tolva, és vannak igazán sziporkázó jelenetek: a beteges, állatos ruhákban táncoló bálozók láttán például jókat lehet röhögni, ahogy a kozmetikus-montázs is erős lett. Filmes utalásokban sincs hiány: rögtön a játékidő elején megidéztetik a klasszikus rajzfilm a kék madárkával és a szirmait hullató rózsával, a rablóvá avanzsáló törpékkel a Robin Hood felé tolódunk, a végfőcím előtti fotókon pedig a törpök későbbi pályafutásáról tudhatunk meg ezt-azt - egyiküket például a Papírhold című remek film híres standfotójának beállításán láthatjuk.

Mielőtt a harcos Hófehérke nyeregbe szállna a hazai mozikban, mindenképp érdemes befizetni Tarsem játékos filmjére, sőt, könnyen meglehet, hogy a két rendhagyó darab közül ez kerül ki majd győztesen.