Rég nem láttál ilyen jó magyar vígjátékot - Utóélet-kritika

Mi történik akkor, ha az elnyomó apád halála után a szelleme követni kezd, mindez pedig egy kis faluban történik, ahol a lakók többsége nem teljesen százas? Fekete komédia a jobbak közül!

Alapvetően az alapsztoriból nem az következne, hogy az ember komolyabbakat is fog röhögni Zomborácz Virág első filmjén, és mégis, az Utóélet ugyanis egy tragédiát mesél el úgy, hogy az egy pillanatra se legyen depresszív, vagy ha mégis, hát legalább úgy keringjen a szereplők körül a humor, mint a néhai apa szelleme, aki azt se tudja, mit keres még itt a Földön.

A néhai apa (Gálffi László) lelkész volt, ettől függetlenül mindaz, ahogyan a világban élőkhöz viszonyul, emberileg erősen megkérdőjelezhető, de hát tulajdonképpen abban a faluban, ahol él, vagyis bocsánat, élt, senki sem éppen tökéletes emberi lény. Ott van például fia, Mózes (Kristóf Márton), aki épp a pszichiátriáról jött ki, és elég néhány percet megnézni a cselekményből, hogy rájöjj, miért kapott gyors beutalót oda. Édesapja jó barátságban van Istennel és a diktatórikus viselkedéssel is, még akkor is árad belőle a felsőbbrendűség, amikor tényleg visszafogott és megértő akar lenni. Nem az. Nem is lesz az soha.

Amikor apuka egyszer csak összeesik, majd látszólag átruccan a másvilágra, hogy találkozzon a főnökével, a temetésen valami úton-módon megjelenik Mózesnek, majd folyamatosan elkezd lődörögni a fiú körül. Az eset szépsége, hogy apuka nem beszél, de egy önjelölt ezoterikus autószerelő (Anger Zsolt) tudja a tutit, apja azért sétál még az élők között, mert van valami elintéznivalója, az ügy végére pedig fiának kell pontot tennie, akinek csak pont még egy probléma hiányzott az életéből, nem volt elég önmaga megtalálása és összeszedése, szüzessége elvesztése és a komplett módon megőrülés elkerülése.

Mindehhez a kedélyes sztorihoz olyan alakok asszisztálnak, mint apja első ránézésre is simlis helyettese (Gyabronka József), a konstans módon rosszindulatú nagynéni, akit ráadásul még Jankának is hívnak (Csákányi Eszter), a volt drogos, de szexi asszisztens (Petrik Andrea), valamint Mózes kistestvére, aki bármit is tesz, senki sem furcsállja, hogy egy megtöltött puskával járkál.

Kifejezetten erős fekete komédia az Utóélet, ami úgy lesz tipikus magyar film, hogy lazán rázza le magáról a magyar filmkészítés minden penészbűzét, igazán frissítő hozzáállással, majdhogynem sosem látott bátorsággal mer teljesen egyedi lenni, és kedveltetni meg a magyar fekete komédia műfaját, ami per pillanat nagyjából a magyar akciófilm szintjén mozog. Értsd: nem mondom, hogy élvezhetetlen, de előbb nézném újra a teljes Esmeralda-sorozatot, mint mondjuk az Európa Expressz-t, ha már választani kellene.

A humor végig a jó ízlés határain belül marad, a film gyönyörűen felépített, és bár egy-egy ponton túl nagyot ugrik a cselekményben, a legvégére pedig picit összecsapottá válik, mégis képes végül kisebb katarzist kiváltani, hiszen a vígjátéki felnövés-történeteknek ez a dolga, hogy elégedetten hagyjon magadra. Az Utóélet az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje, amit már csak azért is érdemes megnézni, mert végre valaki képes volt ismert külföldi dalokat választani filmzenéül hozzá. Zomborácz Virágnak üzenjük, hogy már most várjuk a következőt!

8
  • Remek humor, ami utat mutathatna a magyar vígjátékoknak
  • Mint elsőfilm, nem is kívánhatnánk többet
  • Abszolúte friss magyar fekete komédia

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon