Kell egy Mjölnir? Esetleg Ronin kardja? Rambo kése? Vácon van egy hely, ahol megcsinálják neked. Seres Lajos beengedett minket a műhelyébe, ahol sok csoda hever, és még azt is elmondta, hogyan okozott örömet Linda Hamiltonnak.
„Te, találtam egy váci csávót, olyanokat művel, hogy nem hiszed el!” – hívott fel egyik kedves barátom hiperventillálva, és csak reménykedni tudtam abban, hogy a mondat nem úgy folytatódik, hogy ez a csávó igyekszik meghonosítani a főváros környékén a tijuanai szamárshow-kat, de hála istennek nagyon nem.
Filmes kések replikáit készíti el, bármilyet, és nagyon profin
– mondta, és ebben a pillanatban már elég erősen elkezdtem érdeklődni, még akkor is, ha a kések legalább annyira érdekelnek, mint az üzbég popzene jelenlegi helyzete.
És pont ezt használja ki rettenetesen jól ez a fazon, akit Seres Lajosnak hívnak, ő viszi egy személyben a Sító Knives nevezetű vállalkozását, ami hobbinak indult, aztán rájött, hogy rengeteg olyan ember van, mint én, akit tulajdonképpen lehet, hogy nem érdekel ez az egész, de csak jó lenne otthonra a Kobra főgenyájának késéből egy a polcra, és akkor még Thor Mjölniréről nem is beszéltünk, amiből minden valamire való háztartásban kellene egy, mert miért ne.
Szóval Lajos már jó ideje gyártja a filmes kések pontos másolatait, de egyáltalán nem az volt a terv, hogy bizniszt is csinál belőle. A legelsőt még magának készítette, aztán híre ment, hogy mit művel a műhelyében, majd nem sokkal később először mellékállás, majd főállás lett a kés- és kardgyártásból. Főleg, mióta belépett a képbe a Marvel és a DC.
„Változó, hogy Marvelből vagy DC-ből rendelnek többet. De egyébként nem csak a képregényfilmek mennek. Most egy miskolci színháznak gyártottam le Hablaty pajzsát az Így neveld a sárkányodatból. Nagyjából azonnal kellett. Megoldottam. Szeretem a kihívásokat. Sokan jönnek már, egyre nagyobb a várakozási idő is. Ha például most kérnél tőlem valamit, akkor a 30-as sorszámot kapnád meg”
– meséli Lajos, és ekkor megakad a szemem a műhelyben egy asztalon, ahol a Mjölnir pihen Amerika Kapitány pajzsa előtt.
„Vedd fel!” – noszogatnak, de hát nem veheti fel akárki, még a végén kiderül, hogy nem vagyok méltó rá, viszont nagyon szeretem Waititi filmjeit, hátha ez már félsiker, és emelkedik a Mjölnir két millimétert. De aztán kis erőkifejtéssel Thor pörölye hirtelen felemelkedik, van súlya, és egyszerűen gyönyörű. „Szerinted nehéz egy ilyet megcsinálni?” – kérdezi tőlem Lajos, és annyiban maradunk, hogy hát így most valószínűleg elég nehéz lenne nekem nulla tapasztalattal Mjölnirt gyártani, de igény biztos lenne rá, és azt a fegyvert, amit én gyártok, még egy vak isten se venné a kezébe, mivel nagyjából úgy nézne ki, mint egy ezüstre fújt mackósajt egy ropira húzva.
„Ez egy igen könnyen elkészíthető darab. Gyorsan megvan. Le van hozzá gyártva minden sablon. Egyébként is, nekem az az előnyöm, hogy minden előre ki van találva, ki van sablonozva, így egyszerre kettőt-hármat tudok bármiből csinálni egyszerre. Ha csak egyet csinálsz, akkor veszteséges maradsz. Ha kettőt-hármat, akkor tudsz termelni.”
– vezetett be az üzleti titkokba Lajos, majd a kezembe adja a Kobra ikonikus kését, ami egyszerűen annyira badass, hogy annak kifejezésére az emberi létben nem is léteznek szavak.
Lajos már jó ideje nem tud úgy filmet nézni, hogy ne azt figyelje, hol van benne egy kés vagy egy kard, amit megcsinálhatna. Amikor jön egy Marvel vagy egy DC-film, akkor tudja, hogy nyert ügye van. A falán ott van Aquaman szigonyának képe, igen, azt is le kellett gyártania, de a Mjölnir mellett Thor új fegyvere, a Vihartörő is ott fekszik készen, előttük néhány Batarang társaságában, ami isten bizony annyira jól néz ki, hogy ebben a pillanatban rendelném, ha tudnék vele bármit is kezdeni otthon, pizzaszeletelésre viszonylag eléggé szentségtörés lenne használni, úgyhogy elhessegetem a gondolatot.
„Jaj, azokat ki akarod próbálni? Akkor menjünk ki!”
– nevetgél, majd előkap a bejárati ajtó előtt egy céltáblát, ami Batarang-dobálásra lett kitalálva. Legyen Ön is Batman, váci kiadás.
De Lajos mégsem a szuperhősfilmek kellékeit imádja a legjobban, hanem a késeket. Rambo, Predator, Kobra, A feláldozhatók, Krokodil Dundee, de még Riddick kései is ott figyelnek a műhelyben, utóbbi állítólag tökéletesen használhatatlan, de hát a filmes kések néha nem úgy vannak kitalálva, hogy az életben is bármikor hasznát vegye az ember, csak nézzenek ki jól a polcon. Hoppá, de hát az ott nem Blade kardja? De. És akkor most jön a nagy mutatvány. Tádám! Mi az ott Deathstroke kardja mellett?
Hát ez bizony Ronin kardja a Bosszúállók: Végjátékból! „Ezt kifejezetten erre az alkalomra készítettem” – mondja Lajos, és majdnem könnyek szöknek a szemembe, mert hát ilyen fogadtatásban aztán ritkán van része az embernek. Falun nőttem fel, ott persze nagyon megy a „de jó, hogy itt vagy, itt egy deci pálinka” című zenés-táncos esztrádműsor, de ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy „de jó, hogy itt vagy, megcsináltam Ronin kardját az Endgame-ből”.
„Ez azért már egy elég komplex darab. A mérete miatt nagyon oda kell figyelni arra, hogy dolgozik vele az ember. A kardok készítése egyébként is sokkal nehezebb. Főleg egy ilyen kardé” – mondja, és én értem, mire gondol főleg. Az interjú még bőven a Végjáték mozikba kerülése előtt készült, a Roninná vált Sólyomszem kardja pedig csak az előzetesekben, és néhány elkapott fotón volt látható, ami közel sem tekinthető sablonnak. Lajos azonban összeszedte innen-onnan a darabkákat, és képes volt legyártani a kardot tökéletesen, ami ráadásul annyira éles is, hogy az ásványvizes palack kettévágása legalább akkora kihívást jelentett neki, mint egy tábla levegőbe dobott olvasztott csokié.
Ezek a kések és kardok rettentően élesek, Lajos addig nem nyugszik, amíg nem bizonyítja be, hogy mennyire azok, úgyhogy kezembe kapok egy kést, és egy fej ananászt, hogy akkor most tessék suhintani, és átvágni egyetlen húzással. Hát persze, Lajos, menni fog ez, de elsőre csúfosan sikerül mellévágni, ő röhög, röhögjön csak, nyilván nem ezt csinálom naphosszat, de aztán közelebb lépve a kés úgy halad át az ananászon hogy meg is rémülök. Aztán kicsit szétnézek a falra akasztott tervek között, és találok egy fotót, amitől elég nagyot nézek.
Lajos és Linda Hamilton együtt, na, gondolom, itt valami sztori van.
És tényleg.
„Van egy kaszkadőr barátom, aki sok kést rendel. Most is rendelt valamit, kicsit beszélgettünk, aztán rákérdeztem, hogy kivel dolgozik most. Mondta, hogy szupertitkos, de a Schwarzeneggerrel és a Linda Hamiltonnal. Sarah Connor nagy kedvencem.
Kérdeztem, hogy össze tud-e vele hozni, tudtam, hogy nincs messze a szülinapja, adnék neki egy kést. Fél évig vártam arra, hogy találkozhassunk. Egyik szombat reggel felhívtak, hogy este 10-re legyek Budapesten, akkor végre átadhatom az ajándékot.
Teljesen egyedi kést kapott. Linda simán vállalt közös fotót, nagyon jó fej volt mindenki. Valaki be is szólt egyébként, kérdezte, hogy adhatok egy nőnek ilyen fegyvert, mire mondtam, hogy de hát ő a Sarah Connor, nem csak egy nő. Linda egyébként nagyon megvizsgálta, forgatta, megnézte a súlyelosztást. Nagyon örült neki” – mesélte, és kiderült, hogy szeretne később más szupersztárokat is megkörnyékezni, és megvenni őket kilóra.
Szóval mondhatni, Lajosnak bejött a buli, mondjuk amíg pikk-pakk legyárt egy Mjölnirt (ráadásul nem is túl drágán) vagy egy Ronin-kardot, addig menni is fog. A Bosszúállók: Végjáték is erősen megdobta most a rendelései számát, mindenkinek kell egy Amerika Kapitány-pajzs, de másik oldalról egy Aquaman-szigonyt is bárki el tudna nézegetni a nappali sarkába dobva. De ami a legszebb: ha Lajosnak elege van a világból, akkor saját tervezésű késeket készítget, amelyek valahogyan mind erősen filmes ihletettségűek, úgyhogy nem véletlenül lehet mondjuk Alien-motívumokat felfedezni az egyikükön, de a kedvencem mégis az a koporsóba helyezett, kereszttel díszített csoda, ami bármelyik vámpírfilmben brutálisan állatul nézne ki.
És hogy mi az, amit nem vállalna be? „Mondjuk egy rózsaszín Mjölnir eléggé rosszul venné ki magát” – mondja, de azért azt is elárulta, hogy
volt már példa arra, hogy egy ismert filmes késből női verziót készített. Igen, rózsaszínt.
Inkább nem akarom tudni. Bár lehet, hogy nem is annyira rossz ez, mint amilyennek hangzik, csak látni kellene. Ezt az egészet látni kell. A Predátor-kést, Blade kardját, és a többit. Az ember azonnal elcsábul, aztán megpróbál ellenállni a késztetésnek, hogy vegyen valamit. Nem lehetetlen. Nekem sikerült.
De a fenébe is, csak kellene otthonra egy Mjölnir.
Ha szétnéznél, itt megteheted: Sító Knives