Jövő márciusban az Arénában is fellép a Sabaton, az viszont még nincs túl közel. Ami viszont közel van, az Újvidék. Tegnap megnéztük az Exit Fesztiválon a svédek Iron Maiden-sulijának legjobb növendékeit, és valahol mi is meghatódtunk. Mert ezek a csávók is meghatódtak. De hát mi mást lehetett volna tenniük, amikor másfél év után először léphettek színpadra, ráadásul egy fesztiválon, aminek létezéséhez egyelőre még mindig hozzá kell szokni?

A Sabatonnak egyébként sem volt túl könnyű dolga, az erősen EDM-üzemmódba váltott Exiten nekik kellett talicskával nyakon önteniük a jónépet metállal, bár ez sem teljesen igaz, hiszen az erődben van metál, csak éppen a mi szemeinknek nem tűnik fel, ha átnézzük a lineupot. A helyi bandák nevei ugyanis nem mondanak nekünk semmit, pedig ott vannak, horzsolnak, vagy legalábbis megteszik, amit lehet. Kezdjük ott, hogy a svédek előtt egy szerb női death metal banda, a Nemesis játszott, akik egyszer csak valami bizarr technikai baki folytán nem szóltak többé. Death to death metal – gondolhatták a keverőben, de ez hótziher, hogy nem így történt, mert ugyanez megesett a Sabatonnal is. A technika egy rohadék dolog.

Bár egyértelműen Paul Kalkbrenner hozta be a népet a fesztiválra, azért elkezdtek szállingózni nem sokkal nyitás után a Sabaton-pólós emberek, és ha óriási tömegnyomor nem is, de azért elég szép nézőszám jött össze Joakiméknak, akik egyáltalán nem alibizték el a visszatérést, fogták a teljes szettjüket, és elvitték fesztiválra az összes látványelemmel együtt.

Marha jó látni, hogy vannak még, akik ennyire komolyan veszik ezt a fesztiválosdit, de hát most valószínűleg még a legutolsó zenekar is kihajtja magából az utolsót is, ha felléphet egy ilyen helyen. A Sabaton abszolút érti a közönségét, ezt a fajta power metált a pirotechnikával, a dobálványnak használt tankkal, a kosztümökkel, a kivetítéssel maximum az Iron Maiden csinálja náluk jobban, de az tény, hogy annyit tanultak tőlük, amennyit csak lehetett, és annyit költöttek erre a színpadképre, amennyit csak tudtak.

A 2019-es The Great War albumot elég jól fogadta mindenki, láthatóan nekik is hiányzott, hogy tovább nyomják róla a dalokat. Joakim többször meg is hatódott, libabőrös lett, koccintott ránk, és a vírushelyzet végére (mondjuk azzal azért még várjunk egy kicsit, de egye fene, egy sörből még nem lehet baj). És valahogy pont így képzeltük az első nagy koncerteket. Meghatódással, libabőrrel, „jajdejóhogymárvégevan”-nal, koccintással, meg rengeteg pirotechnikával.

A Sabaton új dalai baromi jól szólnak élőben, a show is működik, és annak ellenére, hogy a buli kb. minden eleme előre ki van számítva a technika miatt, abszolút emberivé válik, amikor Joakim visszaidézi a korábbi szerb bulikat, és mutogatja a kamerába a libabőrt a karján. Ezt patikamérlegen sem lehetne gyönyörűbben kimérni, minden benne van, amitől egy rajongó örömében magához nyúl, mégis őszintének tűnik.

Hogy más lát-e benne akármit egy olyan csapaton kívül, akik csillagos ötösre végeztek az Iron Maiden-suliban, az már jó kérdés. Érdemes lesz megnézni őket az Arénában jövő márciusban, jön velük a Lordi is, a sör ott is hideg lesz, és akkor sem leszünk kevésbé harcias hangulatban. Talán.

Fotók: Jelena Ivanovic