Az észak-koreai Rodong Sinmun állami hírügynökség a minap beszámolt arról, hogy Kim Dzsongun, a nép egyszerű de nem halandó gyermeke egy laza bőrcipőben megmászta a 2744 méter magas Paektu-hegyet, lényegében bármilyen különösebb felszerelés nélkül.
Na de állj meg, van ennél cifrább is. Mint azt a Rodong Sinmunban is kifejtik, ezen nem kell meglepődnünk, hiszen hihetetlenül sportos vezetőjük már nem először mászta meg a hegyet, de ez az első alkalom, hogy a tél közepén vágott neki a kalandnak. Kim Dzsongun vastag hóban ért fel a Paektu csúcsára, majd a decemberi hóviharban egyszer csak megszépült az idő. Véletlen lenne?
Aligha!
A vezírt csodás tavaszi idő fogadta odafent, a váratlan napsütésért az állami hírügynökség szerint a hegy volt a felelős,
amely meleg fogadtatásban részesítette Kim Dzsongunt, hogy így fejezze ki mérhetetlen örömét, mert ellátogatott hozzá a páratlanul illusztris parancsnok, aki többek között a természetet is uralja. Hoppá.
Na most Kim Dzsongun szuperereje, valamint transzcendentális kapcsolata az anyatermészettel, az univerzum lelkével, a dharmával eléggé alap – nem vitás, ő az észak-koreaiak babaarcú, filigrán Mózese. Ugyanakkor ebből az enyhén filozofikus-spirituális eszmefuttatásból csak az nem derül ki, hogy akkor most a hegy gondoskodott a jó időről Kim előtt tisztelegve, vagy a magyar agarat is megszégyenítően atletikus nagyvezír maga intézte el egycsapásra a dolgot – amolyan baszok bele, ha már itt vagyok, legyen jó idő, mint Kaliforniában alapon –, mint egy vérbeli vezető.
Vagy itt is a komplementaritás szemlélete érvényesül, mint a kvantumfizika alaptételében, amelyben a fény egyszerre hullám- és részecsketermészetű. Két valóság, amely látszólag ellentmond egymásnak, mégis együtt alkot koherens egészet.
Akárhogy is, ha mindennek csak a fele is igaz, nagy szarban vagyunk: Trump szerint ugyanis a globális felmelegedés kamu, Kim Dzsongun pedig ugye kontrollálja az időjárást. Ha ezek összecsapnak, abból semmi jó nem sülhet ki.
(via)
