Szovjetunióban járunk, azon belül is Ukrajna északi részén, a Csernobili járásban. 1986. április 26-át írunk. Hajnali 1 óra 23 perckor a környékbeliek élete örökre megváltozik, ugyanis robbanás történik a Pripjaty folyó partján lévő atomerőmű 4-es blokkjában. Másnap megkezdődik több mint 300 ezer ember kitelepítése.
Az erőműbaleset 12 kilométerre volt a kis mezővárostól, Csernobiltól, és 3 km-re Pripjatytól, amely az erőmű dolgozóinak az alvóvárosának számított. Előbbi gyakorlatilag lakhatatlanná vált: állandó lakosa ma alig van, többnyire csak ott dolgozó emberek, akik egyszerre csak 15 napot tölthetnek a környéken. És bár a járási központ Csernobil került be inkább a köztudatba, Pripjaty települését érte a nagyobb tragédia:
az egykor 46 ezres város – melynek a lakossága ma 80 ezer körül lenne – ma már teljesen szellemvárossá vált.
A lengyel Patryk Szymanski ellátogatott Pripjatyba, és olyan helyeket fotózott le, amelyekről a katasztrófa előtt is készültek felvételek. Ezután összevetette az akkori és a mai felvételeket, a végeredmény pedig nagyon, de nagyon beszédes lett.
Prijaty városának bejárata – a második képen még látható az atomerőmű. 30 éve, a tragédia előtt, illetve 2016-ban:
Óriáskerék akkor és most:
Osztályterem akkor és most:
Energetik Művelődési Ház, akkor és most:
Nyilvános uszoda, akkor és most:
Nyilvános uszoda, akkor és most:
Prijaty város bejárata ismét, akkor és most:
Ha még több akkor és most fotót néznél meg Prijatyról, látogass el a lengyel művész honlapjára.
