Mivel 200 lakásosnál nagyobb lakótelepből Budapesten 121 van, ezért a teljes repertoárt nem lehet áttekinteni egy cikk keretében, a példák alapján viszont talán érthetővé válik, mi indokolja az árkülönbségeket. Természetesen az egyes lakótelepeken belül is szórnak az árak, olyan kérdések mentén, hogy korszerűsített, felújított-e a ház, hány emeletes, hova néz a lakás, hányadik emeleten található, melyik utca, melyik lépcsőház stb.

Így aztán némelyek akár joggal felhördülhetnek, mondván: márpedig az ő lakásuk többet ér, a szomszédos lakótelepre viszont ember nem költözne. De persze ezt mondja a szomszédos lakótelepen lakó is. A sok-sok egyéni véleménytől függetlenül azonban mégis kialakult a lakótelepek között egy hierarchia, ami tükröződik az átlagárakban. Figyelem: száraz, de a vevők számára remélhetőleg hasznos tények következnek.

Miért drágábbak?

A budapesti – úgymond – elit lakótelepek közül az egyik legtöbbet emlegetett az óbudai, Pók utcai lakótelep, melynek fő vonzereje jó elhelyezkedése – a közeli Római-part hangulatos atmoszférája –, illetve az, hogy a fiatalabb, nyolcvanas években épült lakótelepek közé tartozik. Arra azonban figyeljünk, hogy különbség van az itt sorakozó négyemeletes, cseréptetős házak és a tízemeletesek között, természetesen előbbiek javára. Errefelé akár húszmillió feletti árakkal is találkozhatunk, hogy mennyire indokoltan, azt a vevőknek kell kis utánajárással eldönteni.

A másik oldalon, Pesten is található több, a drágábbak és felkapottabbak közét sorolható lakótelep, miközben persze a Pók utcai árszintet azért nem érik el. Ilyen például Zuglóban a Kerepesi úti lakótelep, a XIII. kerületben a Vizafogó cseréptetős négyemeletesei, vagy a szintén angyalföldi Fiastyúk utca, de ebbe a körbe kerülhetnek a XVI. kerület egyes paneljai, például a Centenáriumi lakótelep, ahol szintén parkos a környezet és négyemeletesek a házak, ráadásul a nyolcvanas években épültek.

De a legnépszerűbb mégis talán – mely egy friss internetes szavazásban még a Budapest városrészbajnokságot is megnyerte – a IX. kerületi József Attila lakótelep. Zöldebb, csendesebb, mint egy átlagos lakótelep, ráadásul négyemeletes a házak, így kevésbé hozzák a jól ismert, és a legtöbb ember számára lehangoló lakótelep-érzést. Ráadásul közel vannak a metrómegállók is.

Ha visszatérünk még egy pillantás erejéig a budai oldalra, akkor a XI. kerületben is találkozhatunk több, drágának számító lakóteleppel. Mérete miatt ezek közül talán Gazdagrét emelhető ki. Esetében is egy nyolcvanas években épült lakótelepről van szó, sok panorámás lakással, s talán a sikeréhez az itt játszódó Szomszédok című sorozat is hozzájárult. Tény azonban, hogy egyszerű, tízemeletes panelekről van szó, melyek szorosan egymás mellett sorakoznak, s mivel néhány évtizede még nem feltételezték, hogy minden lakás tulajdonosának lesz autója, olykor a parkolás is katasztrofális.

A sor egyébként folytatható lenne további kisebb és nagyobb lakótelepekkel, de az említett példák is rámutatnak a lényegre, mégpedig arra, hogy általában az újabb, nyolcvanas években, jó lokációjú és/vagy nem tízemeletes házakból álló, esetleg kisebb lakótelepek esetén kell mélyebben a zsebükbe nyúlni a vásárlóknak. Ez azt jelenti, hogy az említett lakótelepek esetén jellemzően inkább tízmillió forint felett alakul egy átlagos, 50 négyzetméternél kicsit nagyobb lakás ára. De nézzük, mi van ez alatt!

Az arany középút

A középkategóriába már bekerülnek nagy, a hetvenes években épült, klasszikus, sokak számára nyomasztó hangulatú lakótelepek is. Az előbb említett III. és XI. kerület esetében például Őrmező vagy Kelenföld, de hogy a pesti oldalról is említsünk néhányat: ide tartozik többek között az újpesti lakótelep, vagy a zuglói Füredi utcai lakótelep. A nyolcvanas években épültek közül is felbukkannak ebben a kategóriában néhányan, így például Káposztásmegyer vagy Kaszásdűlő.

Az említettek közös jellemzője, hogy azért még bírnak valami plusz értékkel, ami kiemeli őket az alsó kategóriából, némelyikük viszonylag könnyen megközelíthető a belvárosból (akár metróval), vagy a hetvenes évek előtt épült kisebbek közé, vagy az újabb építésűek közé tartoznak. Áraikat tekintve nyolc-kilenc millióért kényelmesen tudunk vásárolni ezeken a lakótelepeken relatív jó adottságú lakásokat.

A legolcsóbbak

Újpestnél ugyan csak némileg olcsóbbak, mégis ebbe a körbe kerültek például a XXII. kerületi Leányka utcai, a békásmegyeri, a csepeli, a kispesti vagy épp egyes kőbányai panelek, valamint Újpalota, Rákoskeresztúr, Pesterzsébet, Havanna. Jellemzőik közé tartozik, hogy nem kifejezetten vonzó, jó nevű külső kerületekben találhatók, ráadásul a legtöbbjük esetében a közlekedés terén is erős kompromisszumokat kell kötni, emellett tipikusan a hetvenes években épültek.

Ami a szociális környezetet illeti, az az árakkal korrelál, így nyilván ezen lakótelepek esetében gyűlik meg a bajunk a legnagyobb eséllyel egyes szomszédokkal is. Ennél többet felesleges is mondani róluk, előnyük az áruk, hiszen – bár ezek között is vannak milliós különbségek – hat-nyolc millió forint közötti összegre számíthatunk ezeken a lakótelepeken, ha egy kétszobás lakást szeretnénk venni.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Jó lakást rossz környéken, vagy rossz lakást jó helyen?

(Fotó: Urbanista.blog – Intzoglu István)