Azzal jöttünk, hogy egyszer mindenkinek körbe kell futnia a Balatont, és arcoskodtunk, hogy majd mi példát mutatunk, hogyan is kell ezt csinálni. Van egy jó hírünk, továbbra is arcoskodunk, ugyanis teljesítettük, lefutottunk közel 200 kilométert.

Pont jókor jött a 9. Spuri Balaton Szupermaraton, a Szilvesztert már bőven sikerült kiheverni, viszont még a húsvéti pálinkák előtt voltunk, vagyis az időzítés tökéletes volt, bár testünket azért még a téli petyhüdtségből fel kellett rázni.

Marci itt éppen nagyon eltökélt

Nyilván ez rögtön már az első napon sikerült, de mondjuk az lett volna a csoda, ha a Siófok-Fonyód távolság nem teszi meg velünk. Hárman fejenként nagyjából 15-16 kilométert nyomtunk le amúgy tök jó idővel és tök jó időben (aminek hála sikerült kamionsofőrösen lebarnulni), na és persze profi csapatmunkával, ami azt jelentette, hogy most egy váltást sem csesztünk el. Szóval nem is fájt annyira az első nap, bár délután azért egy welnnessfürdőben adtuk át a kilométereket a múltnak, vagyis csak Gergő és Marci, én helyette egy jó kis beauty sleep mellett döntöttem a szálláson.

Gergő itt még eltökéltebb, mint Marci volt

A másnapi Fonyód-Szigliget távra egy zseniális vacsorával hangolódtunk a balatonszemesi Kistücsök Étteremben. Elég király hely volt, a kaják is tökre rendben voltak, és még egy-egy fröccsöt is megengedtünk magunknak. Viszont kis túlzással, de majdnem kocsiban voltunk kénytelenek aludni, mert a szállás biztonsági őre úgy bealudt, hogy hiába nyomtad tökig dudát és a kapucsengőt, ez az ember nem akarta, hogy mi bemenjünk, rendesen bealudt, vagy inkább bekómált. Szavaztunk, én másztam át a kapun, és ébresztettem fel emberünket. Irány az ágy, aztán alvás.

Szóval mielőtt másnap nekivágtunk volna a Fonyód-Szigliget távnak, még ettünk egy jót reggel. Kajálásainkat megterveztük, mármint, hogy mit és mikor eszünk, reggelire tojás, teljes kiőrlésű zsemle, sajt jutott, két órával a futás előtt csirkés szendvicset ettünk, egy órával a futás előtt pedig egy müzliszelet toltunk. És megint nem szerénykedünk, bejött a húzás, remek idővel nyomtuk le 15-16, illetve a 21 kilométert. Nekem jutott a félmaratoni táv és annak utolsó két kilométerén a világ összes szintemelkedése is, amit rémálmaimban sem akarok viszont látni, hogy rohadna meg.

A vízhólyag nem a barátom

És akkor azt sem szabad kihagynom, hogy túl jó időt futhattam, mert Gergő és Marci még sehol nem volt, amikor én már Szigligeten fetrengve próbáltam leszedni a ragtapaszokat a lábujjaimról a célvonal környékén. Vagyis voltak valahol, egy McDonald’s-ban, na ennyit a tudatos kajálásról. A napi táv letudva, jöhet a megérdemelt pihenés a köveskáli szálláson. Marciék megint egy jó kis wellnesselés mellett döntöttek, Gergő például 6 fokos vízbe ugrott, mert őrült, és mert a hideg víz segíti az igénybe vett izmok regenerálódását.

Még két nap volt hátra, és megérkezett Anita, hogy leváltson engem, a Badacsony–Balatonfüred és a Balatonfüred–Siófok távokat nélkülem nyomták le, és eléggé kitettek magukért. Végül csapatban, vagyis váltóban a 19. helyen futottunk be a 45-ből. Ez pedig elég király.

Sajnálom, hogy nem tudtam végig maradni, és lemaradt a célba érkezésről és a csapatfotóról, és kimaradtam a további bandázásból (és kajálásból, Gergő őrültségeiből és a még több wellneszelésből), mert ez egy rohadt jó közös program volt, amit csak ajánlani tudok minden nem futóbolondnak is.

Menők vagyunk eléggé

Szóval köszi BSI, hogy szerveztél egy ilyen király futóversenyt!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Littler a Premier League-ben is felért a csúcsra

„Marozsán hamarosan odaérhet a top 10-be”

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés