Váczi Zoltán már nem először mesélt a magyar foci hőskoráról, reméljük, nem is utoljára. Elképesztő sztorik a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
Váczi Zoltán Békéscsabán robbant be a magyar fociba, később játszott a Vasasban – és szokott le ott a szeszről –, majd a Fradiban is. A pali az egyik legnagyobb tehetsége volt hazánknak, olyanokat tudott, amiket tényleg csak nagyon kevesen. Ilyeneket például:
Pedig általában takony részegen focizott, miközben láncdohányos volt.
„Békéscsabán úgy ment, hogy felkeltünk, elindultunk délelőtti edzésre. Útközben volt három bódé, mind a háromból kaptam egy sört. A borozóban találkoztunk, én whiskyztem, a többiek boroztak, Szarvas Jani sörözött, Horváth Béla két deci konyakot ivott. Aztán edzés. Délután ugyanez a kör, végül a Pálma presszóban zártuk a napot.
Egyik idegenbeli meccs előtt Pásztor Józsi (a Békéscsaba akkori edzője – a szerk.) kocsmájában találkoztunk. Meghívtam Józsit egy boros kólára, ő visszahívott, így ment egy darabig. Aztán buszra szálltunk, elmentünk Kispestre, rúgtam két gólt, nyertünk, és jöttünk haza.”
A delírium Váczi számára akkor ért véget, amikor a Vasasba igazolt; állítása szerint egy évbe tellett, mire kitisztult a szervezete, de azóta nem iszik.
„Békéscsabán a végén már 1 deci whisky, 1 deci cherry brandy volt a menü, másképp nehezen csúszott. Ma a kamillatea.”
Amikor a Fáy utcába került, a cigaretta maradt stresszűzőnek. A szertárban szívta a csikket a mérkőzések szünetében, miközben Gellei Imre (a Vasas akkori vezetőedzője – a szerk.) az öltözőben magyarázta a taktikát.
„Nem érdekelt, ki mit mond erre, ahogy az sem, mi volt a csütörtöki edzésterv. Nekem az volt a horgásznapom, csak ültem a pecabottal meg a csomag cigimmel, és kitisztult az agyam.
Illovszky Rudi bácsi tudta, hogy én ettől leszek jobb. Mondta is Gellei Imrének, hiába büntet meg, ő duplán kifizeti nekem az összeget másnap. Mert ha lógok is, tiszta fejjel másnap én fogom hozni a meccset.”
De ez csak a pia, azonban a kilencvenes éveket a korrupció is átszőtte.
„...És ha már itt tartunk: nyílt titok, ahol sok a szerb, ott a játékosok visszaosztanak a fizetésükből az edzőnek. Az egyik fővárosi klubban annak idején kilenc szerb légiós volt, ebből egy-kettő volt kezdő, a többi a padon csücsült. Megérte nekik, kaptak ötezer eurót, abból kétezret leadtak az edzőnek, aki odahozta őket, mindenki jól járt.”
Amikor erőszakkal a Fradiba rendelték, akkor ott is ezzel szembesült, pedig nem is szerb.
„Utáltam a Fradit, de profiként igent mondtam, csak az érdekelt, hogy a pályán lehessek. Azonban a vezetőség behívatott, és mondták, hogy ha a fizetésemből leadok 100 ezret, akkor kezdő leszek, ha nem, ülök a padon. Nem vagyok madár, az utóbbit választottam.”
Persze ma is virágzik a visszaosztás szerinte, csak már nagyban, taós pénzekkel, az akadémiák viszont megbuktak.
(Magyar Nemzet; fotó: 1912elore.hu)