Marko Nikolics hízelgően nyilatkozott a magyar fociról, nem tudjuk, hogy ez még azért van-e, mert még új fiú, vagy mert a szerbeknél nagyobb a baj.

Bár ha baj is van Szerbiában a körülményekkel, finanszírozással, azért ők ott lesznek a vébén. Nikolics mindenesetre sikeres volt hazájában, „a csapat sikerei mellett megválasztottak a szerb Szuperliga legjobb edzőjének, és a Partizanban is én kaptam az év legjobb trénerének járó elismerést.

Aztán a BL-selejtezők előtt otthagyta Belgrádot, mert nagyon vonzotta a fehérvári terv. A szerb körülmények a sikerek ellenére nem lehetne túl vonzóak, ha ez a véleménye a magyarról.

Sokat lehet a magyaroktól tanulni.

Korábban focinemzet voltak. Mindenki hallott már a válogatottjuk sikereiről, és arról is, hogy a Videoton 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a Real Madriddal. Ezután egy harmincéves sötétség következett, amiből keresik a kiutat.

Elkötelezettek, tudják, mit csinálnak. Minden első ligás csapatnak új stadionja van, a következő idénytől a második ligásoknak is lesz. A feltételek, mind a játékosoknak, mind a nézőknek, európai színvonalúak. A bajnokság médialefedettsége kiváló, a bíráskodás egyetlenegy pillanatig sem téma, és higgyék el, meg kellett szoknom, hogy a vereség ugyanúgy normális, mint a győzelem.

Azért Nikolics csöppet túltolta a tömjénezést: a stadionkérdésben igaza van, valóban mindenhol van új létesítmény, az indokoltnál sokkal több helyen is, az európai színvonal már túlzásnak tűnik, a bíráskodás kérdésén meg jót kuncogtunk. És akkor a célzásról az európai pozitív gondolkodásra már szót sem érdemel – „a vereség ugyanúgy normális, mint a győzelem”.

Vagy nincs itt elég ideje, vagy rossz helyen van, vagy feltolta a szemellenzőt.

(via Mozzart Sport)

És ezt olvastad már?
Hárompontos a félpályától? A válasz: Steph Curry