Szóval 2015 tavaszán elmentünk crossfitezni. Persze nem először, és nem is mindannyian, én speciel csak elkísértem Fefe kollégát, pont elég, ha ő hal meg, én meg megírom, ez volt a díl. Végül nem ez történt, senki nem halt meg, sőt, az életünk új értelmet nyert, pedig hát eddig se volt azzal semmi baj. Csak van az a sokk, amikor a saját kis mikróközösségedből kilépve szembetalálod magad olyanokkal, akiknek nem a hasuk növekszik napról napra (és ezzel fordított arányban változik a huncutul rád mosolygó fiatal lányok száma), hanem a karjuk. Meg a hátuk. Meg az önbizalmuk.

Megnéztük ezt a B'Bros nevű viszonylag új helyet, jókat hallottunk róla, meg már két év lepörgött a legutóbbi crossfitezés óta. (Jelentem, Csabi azóta is él.) A két Bálint (B'), Puskás és Vörös úgy gondolta, bár akad néhány crossfit terem Budapesten, lehetne ezt egy kicsit másképp, egy kicsit talán jobban csinálni, lehetne ez az egész őrület családiasabb és minőségi. Az első meglepetés ekkor ért minket, első blikkre ijesztő időutazásra számítottunk, aztán beléptünk egy elhagyatott épületbe és ez a kis rezervátum fogadott:

Eklektikusan összeválogatott kanapék, fotelek, kandalló, melyben ropogott a tűz. A srácok egy olyan közösséget akarnak építeni, akik edzés után leheverednek a fotelbe, kolbászt majszolnak, iszogatnak, dumálnak, akiket nem csak az izzadság és az izom tart össze, hanem az egészet egy haveri masszává lehet gyúrni. És sikerült nekik.

A második meglepetés volt az a bizonyos sokk, amit az elején említettem. Beléptünk a terembe, és mosolyogva jöttek oda kezelni azok a fiúk, akiknek a fotóját lájkolják azok a lányok, akikhez nekünk a büdös életben nem lesz közünk. Tudod, azok, akiknek a testzsírszázaléka közelít ahhoz számhoz, ahányszor megfoghattuk Emily Ratajkowski pompás melleit. Igen.

Az első gondolatfoszlány az "így akarok kinézni volt". Aztán meg annyira szerettem volna, ha ezekről a szálkásan izmos, karakteres arcélű fiúkról kiderül a bemutatkozásnál, hogy irtó nagy tahók, legalább cinkosan összekacsinthattunk volna Fefével, hogy "oké, hát nem néznek ki szarul, de kukoricagóré volt a jelük oviban, és középfokú a magyar nyelvtudásuk". Oszt nem. Jó fejek, kedvesek, és mint kiderült, remek szakemberek is.

Az egyik edző, Zsolti rögtön ki is mozdította a komfortzónájából Annási kollégát, küldte az öltözőbe, azután mutatta, milyen egy valódi CrossFit-tréning. Eközben az egyik Bálinttal dumáltunk a miértekről, a tervekről, a teremről, magáról a crossfitezésről, mint életformáról.

Mesélte, hogy ez az olimpiai súlyemelésre és tornára épülő, Amerikából származó rendszer a legkomplexebb és legmegterhelőbb mozgásformák csoportjába tartozik, cserébe használható, tehát relatív, ha úgy tetszik, funkcionális erőt ad, nem pedig csak felpumpál. Közben a rengeteg nyújtás és kardióelemek miatt masszívan javítja az életminőséget, nagyon jó hatással van a szív- és érrendszerre, parádésan égeti a zsírt, bizonyítéknak elég volt ránézni a mellettem ülő tulajra. Ők persze inkább filozófiának nevezik, mint egy sportágnak, mert közben mentálisan is megedződünk, náluk meg ugye közösség is formálódik, az együtt edzés összekovácsol, motivál.

Ők a fél világot bejárták már, részben a CrossFit miatt, amerre csak megfordultak, meglesték a helyi termeket. Amszterdam, Berlin, Prága vagy épp Mexikó ösztönözte őket, hogy ezt itthon is lehet kicsit másképp, kicsit profibban csinálni. Kikérték a licencet, összepakolták a legújabb cuccokat a terembe, ők maguk folyamatosan tanulnak, és közben egyre csak növekszik a bérletesek száma.

Egyébként a sportág népszerűségének elég jót tett Zack Snyder 300 című filmje, ahol Gerard Butler Leonidászt, a spártai királyt alakította, és filmekben addig nemigen látott elképesztő fizikumot mutatott be. A színész elárulta, hogy CrossFittel épített olyat testet, azóta egyre csak emelkedik a műfaj csillaga. Mellesleg pl. Zac Efron is megkétszerezte magát ezzel az edzésmódszerrel.

Közben persze Fefe homlokán szaporodtak a gyöngyöző izzadságcseppek, úgyhogy át is veszi a szót.

Edzésélmény

Szóval én szenvedtem, Oszi meg, ő meg nem.

Az edzőm barátságos és közvetlen srác volt, aki fiatal kora ellenére egy igazi profi: nemcsak a crossfit csínját-bínját, de a gyakorlatok és azok emberi testre gyakorolt anatómia hatását is pontosan tudja, ami meg ugye nem elhanyagolható.

Az edzés felépítése klasszikus volt: bemelegítés, erősítés, levezetés, nyújtás.

B: szivacsrúddal, rücskös szivacshengerrel és kisebb gumilabdával átmasszíroztuk magunkat, majd néhány gumiszalag- és tornagyakorlat után jött is a mélyvíz.

E: először csak az „üres” súlyzórúddal guggoltam néhány szériányit, majd ugyanezt csináltam csak súlyokkal. Egy-egy sorozat között pedig gyűrűgyakorlatok voltak: támaszok, húzódzkodások és az a bizonyos muscle up. Jelentem, a kezem ugyan néha megremegett, de mindent sikerült megcsinálnom, élek. Aztán húzódzkodórúdon kicsit lábat emelgettem, és el is érkeztünk a legnagyobb szíváshoz, a köredzéshez, amit a crossfitesek WOD-nak (workout of the day) hívnak: három gyakorlat ismétlése öt körön keresztül.

Klasszikus általános és középiskolai tornagyakorlatokkal szívattak időre: kitörés mellhez szorított kettlebell-lel (10 db, 16 kg-os súllyal), négyütemű fekvőtámasz karhajlítás-nyújtással (5 db) és kötélmászás. Szóval ebből volt 5 kör és 10 percem rá. Egészen az utolsó körig lehetett pihenni a gyakorlatok között, ezt edzőm szabályozta (kb. 10 másodperc volt), az utolsó kört pedig megállás nélkül kellett lenyomni. Sikerült, túléltem, kicsit meghaltam, de 6.58-as időt futottam, ez állítólag jónak számít.

L: levezetés gyanánt evezőgépnél húztunk párat, persze azért itt is kellett figyelni arra, hogy ne nyugdíjas tempóban húzzam az „evezőlapátot”. Voltam annyira hülye, hogy ezek után még bevállaltam, hogy függeszkedek egyet (kötélmászás láb használata nélkül) előbb álló, majd ülő helyzetből indulva, összejött, királyság volt.

NY: és végre eljött a megérdemelt pihenés, a lazulás, ami nyújtás formájában egy kisebb orgazmussal ért fel. Itt is előkerültek a gumiszalagok, a szivacshengerek és klasszikus tornában alkalmazott nyújtó gyakorlatok. Pl.: gátülésben döntés a nyújtott, majd a hajlított lábhoz, és az ehhez hasonló gyakorlatok.

Szóval nagyon jó volt, sikerült megdolgoztatnom az egész testem, inkább frissnek éreztem magam, mint fáradtnak. Tök jó volt, hogy edzőm mindig elmondta és bemutatta a helyes technikát, figyelt a fokozatosságra, a hibajavításra és a reakcióimra, illetve minden gyakorlat végén volt egy rövid kis nyújtás.

Szóval egy nagy like az edzőmnek, és az egész B’Bros-brigádnak. Köszi a lehetőséget! Legközelebb Oszi hal meg!