Néhány napja feszengek egy véleményposzt miatt, amit az egyik legprofibb sportriporter írt ki, most viszont már felveszem a kesztyűt. Arcon csapni nem akarok vele senkit, de az nincs rendjén, hogy otthagyom azt a provokációt, miközben nem tartom helyénvalónak.
A hét elején az Operaházban díjazták Magyarország legjobb sportolóit, a Magyar Sportújságírók Szövetsége szavazatai szerint pedig 2023 legjobb férfi sportolója Szoboszlai Dominik lett. A magyar válogatott és a Liverpool labdarúgója igen magabiztosan húzta be – 2020 után másodszor – a díjat: 795 ponttal végzett az élen, az úszó Kós Hubert 465, a vízilabdázó Zalánki Gergő pedig 331 pontot ért el.
A végeredmény nem feltétlenül meglepő, azonban igencsak nagy port kavart, pedig Szoboszlai kijutott a válogatottal az Európa-bajnokságra, valamint a világ legerősebb bajnokságának egyik legjobb klubjába, a Liverpoolba igazolt. Egészen fantasztikus hír volt az, magyar focirajongók százezreinek szeme kapott huzatot a hírtől, akárcsak a kontinenstornára való kijutás.
Csakhogy Szoboszlai Dominik a vetélytársaival ellentétben semmit sem nyert egy német kupát leszámítva.
Ezzel szemben Zalánki Gergő, aki jelenleg a világ legjobb vízilabdázója, 2023-ban mindent megnyert a sportágában, ami fontos. A Pro Reccóval megnyerte a bajnokságot és az Olasz Kupát, valamint behúzta a Bajnokok Ligáját és az európai Szuperkupát is. A magyar válogatottal pedig megnyerte a világbajnokságot, de nemcsak az aranyéremmel repült haza Japánból, hanem a torna legjobb játékosának járó díjjal is. Tarolt.
A díjátadó után sokan megkérdőjelezték a sportújságírók szellemi épségét, valamint felmerült a jogosnak tűnő kérdés, hogy ez szakmai szavazás-e vagy valamiféle szimpátiaszavazás, esetleg népszerűségi verseny.
A témát mi, sporttal foglalkozó újságírók is átrágtuk a Playernél, ütköztek is a vélemények, aminek a summázata az, hogy itt bizony elvitathatatlan, hogy a sportágak népszerűsége közötti tátongó űr dönthetett. Csáki kollégával egyetértek, a vízilabda olyan rétegsportág, amit maximum tíz országban játszanak elfogadható szinten, ráadásul „itthon is kétszáz ember megy ki egy pólómeccsre, külföldön meg a kutya se nézi. Az utca embere nem tudna mondani egy spanyol vagy egy olasz vízilabdázót, vagy hogy ki nyerte két éve a BL-t. A nagy tornák, leginkább az olimpia érdekli a magyart, egy OSC-meccsen száz néző lézeng, bezzeg egy Liverpool–Fulhamet megnéznek itthon 120 ezren” – érvelt Csabi.
De azzal nem vitatkozott ő sem, amit Kolumbán kolléga és én is kiemeltünk: hogyan lehet, hogy egy ilyen év után nem Zalánki nyer? Mert ha a fenti érvelést vesszük alapvetésnek, akkor „minden évben kábé lehetne focista az első, és Szoboszlai nyerhetne mindig az elkövetkező 15 évben. Az egyértelmű, hogy a focival nem veszi fel semmi a versenyt. De elvileg ez nem egy népszerűségi díj. Ott egy sportoló, akinek tökéletes szezonja volt, és mégse nyert” – értetlenkedett Anti.
A beszélgetésünk apropóját pedig a Sport TV műsorvezetőjének, Szaniszló Csabának az X-posztja adta:
Minden élsportolót kivétel nélkül tisztelek, nagyon sértegetni se szoktam senkit, most se sértésnek szánom...
De döbbenten állok azelőtt, hogy bárki megkérdőjelezi Szoboszlai Dominik elsőségét az Év Sportolója választáson.— Szaniszló Csaba (@csszaniszlo) January 9, 2024
A mindannyiunk által tisztelt, sőt kifejezetten kedvelt újságíró deklaráltan jelezte, megkérdőjelezni sem lehet Szoboszlai elsőségét, aki ezt teszi, azelőtt ő döbbenten áll. Egy későbbi válaszposztban még azt is leírta, hogy „Szoboszlai olyat adott a világ leghatalmasabb sportágában (ne tegyünk úgy, mintha ennek nem lenne jelentősége), amilyet magyar ember 60 éve nem tudott. Ezért a díj jogosságát megkérdőjelezni nincs rendjén.”
Nos, elfogadom és meg is tudom érteni, hogy a focista vitte haza a díjat, de döbbenten állok egy ilyen vélemény előtt: hát szabadjon már megkérdőjelezni!
Ha már itt tartunk, akkor szeretnék egy olyan világban élni, amiben bármit meg lehet kérdőjelezni, ha úgy tetszik, más véleményen lenni. Ha ez nincs rendjén, akkor nem akarok ehhez a közösséghez tartozni.
Szoboszlai megérdemelte? Persze, hiszen hosszú évtizedek után térképre helyezte a magyar focit, parádés éve volt. De ha feltesszük ezt a kérdést Zalánkival, akkor arra egyértelmű nemmel csak egy csőlátású, ellenvéleményt el nem fogadó, vitaképtelen ember válaszolna.
Én nem állítom, hogy Szoboszlai nem érdemelte meg, azt állítom, hogy esetleg ne vessük már el, sőt ne vessük meg, ha azt mondjuk, talán volt valaki, aki jobban. És hogy ezt megdöbbenés nélkül lehessen kimondani, leírni.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Getty Images)