A világ legjobb teniszezői óriási pénzeket keresnek, de a legjobbak és a következő szint között masszív űr tátong. Taro Daniel sztorija megmutatja, milyen az élete a világ 150. legjobb teniszjátékosának.
Hétfőn megkezdődik a világ leghíresebb teniszversenye, a wimbledoni tenisztorna, amelynek a pénzdíja tovább nő, a győztesek fejenként 1,4 milliárd forintnak megfelelő összeget kapnak:
1,4 milliárdot kaszál, aki megnyeri a világ leghíresebb teniszversenyét
Tíz év alatt megduplázódott az összdíjazás.
A tenisz legnagyobb sztárjai karrierjük során több tíz- vagy százmillió dollárt teniszeznek össze a pénzdíjakkal és az egyéb szponzori szerződésekkel, alacsonyabb szinteken azonban az anyagi túlélésért küzdenek a játékosok.
Taro Daniel példája is ezt mutatja: a japán-amerikai játékos pályafutása során olyan teniszlegendákat vert meg, mint Novak Djokovic vagy Andy Murray, és egészen a világranglista 58. helyéig felkapaszkodott. Mára azonban visszaesett, a 157. helyen áll a férfiak világranglistáján, ez pedig azt is jelenti, hogy anyagi szempontból is komoly lejtmenetben van a karrierje.
A 33 éves játékos a Financial Times-nak mesélt arról, milyen az élete egy olyan teniszezőnek, aki nincs ott a világranglistán a legjobb száz között.
„Fiatalabb koromban még egy plusz avokádót sem kértem a chipotle-rendelésemhez, mert három dollárral drágább volt. Ha azonban túl sokat próbálsz spórolni, akkor az negatívan hat a teljesítményedre”
– kezdte, majd kitért azokra a költségekre, amely érintenek egy teniszezőt.
Daniel 180 ezer dollárt (nagyjából 62 millió forint) nyert 2025 első felében, de ennél sokkal kisebb a valós nyeresége. Egyrészt a különböző országok (ahol épp játszik) megadóztatják a nyereményt, másrészt minden egyéb költséget neki kell fedeznie. Fizeti az edzőjét, a saját maga és az edzője utaztatását, és minden egyéb olyan költséget, ami ahhoz szükséges, hogy profi szinten teniszezhessen. Ezek összeségében szerinte havi 20 ezer dolláros (6,9 millió forint) kiadást jelentenek, a profi teniszezői létet pedig úgy írta le, mintha egy minivállalkozást vezetne, és minden alkalmazottjának fizetnie kellene.
Egy nem túlságosan nagy név, de az ő szintjén elérhető edző éves költsége 100 ezer dollár (34 millió forint), az utazásra fordított összeggel kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, fél kiszámolni, hogy éves szinten mennyit költ repülőjegyekre és hotelszobákra.
„Tíz évvel ezelőtt sok játékos egyedül utazott. Most azonban sokkal magasabb a szint, mindenki mellett ott van legalább egy edző és egy masszőr. Még akkor sem feltétlen zársz profittal, ha egy Grand Slamen szerepelsz”
– mondta.
Daniel jelenleg a harmadik számú japán teniszező, játszott már tízezer ember előtt az Australian Openen, de leginkább kisebb, Challenger-tornákon szokott feltűnni.
Úgy gondolja, túlságosan nagy a szakadék a topjátékosok és a többiek között, és ez még nagyobb előnyhöz juttatja a ranglista első felében lévőket, hiszen megengedhetik maguknak a legjobb edzőket, a legjobb rekuperációs eszközöket és módszereket. Szerinte az lenne a megoldás, ha a világranglistán a 300-400. helyen álló játékosok éves szinten 100 ezer dollár juttatást kapnának.
Ez is érdekelhet:
Tévéből is szuper, de élőben óriási élmény: a Roland Garroson jártunk
Ezt adja a világ egyik legpatinásabb teniszversenye.
(Fotó: Getty Images)
