Igazán zaklatott időszakon megy keresztül a Manchester United, több fronton is akadnak problémák a klub körül és azon belül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy kevés edzőnek kellett annyi kihívással, drámával és stresszel megküzdenie irányítása első éveiben, mint Erik ten Hagnak az első tizenhat Manchesterben töltött hónapja alatt.

A tavaly áprilisban kinevezett holland szakembernek első idényében Cristiano Ronaldo szerződésbontást érő kipakolásával és a Mason Greenwood-üggyel* kellett szembenéznie, amit most még számos olyan dolog követett, ami miatt fájhat a holland szakember feje.

Jadon Sancho nyilvánosan beleállt Erik ten Hagba

A 2021 nyarán csillagászati összegért (85 millió euró) igazolt Sancho egyelőre még nem állt elő olyan teljesítménnyel Manchesterben, amilyenre Dortmundban képes volt. Az előző szezonban mélypontra is került az angol szélső: olyan szintű fizikai és mentális válságban szenvedett, hogy a szezon közben több hónapon keresztül az együttestől távol próbálta meg magát rendbe hozni, mindezt pedig Ten Hag maximális támogatásával tehette.

De mintha ezt elfelejtette volna. Az történt ugyanis, hogy Sancho kimaradt a legutóbbi PL-forduló, azaz az Arsenal elleni meccs keretéből – vagyis még a padon sem kapott helyett –, amit a 3–1-es vereséget követően Ten Hag azzal magyarázott, hogy az angol szélső nem az elvárásoknak megfelelően teljesített az edzéseken.

Ezen annyira felhúzta magát a 23 éves játékos, hogy – a klubbal nyilvánvalóan nem egyeztetve – olyan nyilatkozatot adott ki, amivel gyakorlatilag nyílt támadást indított az edzője ellen. Ezt írta a hivatalos Twitter- X-oldalára:

Sancho hiába törölte sok-sok nappal később a posztját, nem okos megnyilvánulása miatt természetesen áll a bál. Ten Hag és stábja, valamint a manchesteriek vezetése is nehéz döntési helyzetbe került. De mit is lehet kezdeni ezzel a szituációval, Sanchóval?

• Ha kirúgják, az súlyos anyagi következményekkel járhat a klub számára, amit most nemigen engedhet meg magának a Man. United (erről mindjárt olvashatsz). Persze a játékosok szerződésében egészen biztosan van valami kitétel/záradék az ilyen helyzetekre vonatkozóan.
• Mivel a nyári transzferidőszak mostanra gyakorlatilag mindenhol lezárult, jelenleg nem lehet eladni vagy kölcsönbe küldeni sem Sanchót, vagyis várni kell a téli átigazolási periódusra, amitől még hónapokra vagyunk.
• Marad a felfüggesztés lehetősége, vagy az, hogy megpróbálják kihozni belőle a legtöbbet, azaz továbbra is edzhet, és némi kényszerpihenő és/vagy pénzbüntetés fejében ismét a keretben találhatja magát – egy jó formában lévő Sanchóra pedig szüksége lenne az MU-nak. Kérdés, hogy ez az egész hogy hatna a csapategységre: állítólag a csapattársainak már nagyon elegük van belőle.

Az is kérdés, hogy Sancho mit akar, visszaküzdeni magát az edző, a csapattársak és a szurkolók kegyeibe és ezáltal a keretbe is, vagy lelépne Manchester vörösebbik feléből, amint erre lehetősége nyílik. Egyes hírek szerint ő az utóbbit preferálja, és már a télen távozna, más pletykák ugyanakkor arról szólnak, hogy visszatérne a kezdőbe.

Nos, a Manchester United a felfüggesztést választotta, vagyis amíg nem rendeződik a dolog, Sancho nem készülhet az első csapattal, csak egyéni edzéseken vehet részt:

? BREAKING: Manchester United have released official statement on Jadon Sancho.

“Jadon Sancho will remain on a personal training programme away from the first-team group — pending resolution of a squad discipline issue”, club reports. pic.twitter.com/f4KrzkqpXr

— Fabrizio Romano (@FabrizioRomano) September 14, 2023

Azt viszont biztosan tudjuk, hogy Sir Alex Ferguson mit lépett volna egy ilyen helyzetben: ez a játékos soha többé nem húzhatná magára a Manchester United mezét.

Antony az új Greenwood?

Greenwood után újabb United-játékost vádoltak meg erőszakkal, ráadásul több nő is. Antonyt előbb volt barátnője, Gabrilla Cavallin vádolta meg azzal, hogy fizikailag bántalmazta, nemrég pedig két másik nő állt nyilvánosság elé, hogy a 23 éves brazil erőszakoskodott vele. Az influenszerkedő és jogot tanuló Rayssa de Freitas azzal jelentette fel, hogy egy szórakozóhelyen megütötte őt a focista.

Antony az ártatlanságát hangsúlyozza, kiemelve, hogy már csak azért sem tudna soha erőszakoskodni nőkkel, mert van egy édesanyja és egy lánytestvére, akiket imád.

A brazil válogatottból kitették Antonyt, rá nem sokkal a klubcsapata keretéből is kikerült (közös megegyezéssel), és ez így is marad addig, amíg az ügy le nem zárul. Elődjét, azaz Greenwoodot ugye nem találták bűnösnek, de így is mennie kell(ett): ideiglenesen a spanyol Getaféhoz került kölcsönbe, jövő nyáron pedig végleg elköszön tőle a klub.

Kicsit sarkítva a helyzetet, úgy fest, hogy ha az MU következetesen akar eljárni a Greenwood-ügy után, akkor nagyjából akárhogy is végződik Antony esete, a brazilnak elvileg mennie kellene Manchesterből. Ha bűnösnek találtatik, ha nem.

Antony és Sancho kiválása pedig edzői szempontból is problémás lehet, mégpedig azért, mert...

...foghíjas a keret

Még csak négy tétmeccsen van túl a Man. United, azonban ennyi idő alatt is tetemes mennyiségű sérülttel számolhat(ott) a csapat. Volt, hogy – a kapusposztot leszámítva – szinte a komplett védelem kidőlt: a belsőpáros Raphaël Varane és Lisandro Martínez, a balhátvéd Luke Shaw és az ő alternatívája, Tyrell Malacia sem volt bevethető. Amikor pedig Victor Lindelöf is lebetegedett, Ten Hag kénytelen volt a teljesítménye miatt idénre nemcsak a kapitányi karszalagtól megfosztott, de (teljesen jogosan) kegyvesztetté is vált Harry Maguire-t, valamint a nyolc év után egy évre visszatérő 35 éves Jonny Evanst játszatnia a védelem tengelyében – rejtély, hogy utóbbira miért van szüksége ETH-nak –, azaz a harmadik számú választásnak számító védőket kellett pályára küldeni.

Mindeközben a hátsó sor két szélén posztriválisok voltak kénytelenek játszani, ugyanis Aaron Wan-Bissaka és Diogo Dalot is jobbhátvéd papíron. Az átigazolási időszak utolsó napjaiban az MU gyorsan kölcsön is vett egy védőt a Tottenhamtől Sergio Reguilón személyében.

A középpályán két meccs után kidőlt a Chelsea-től szerződtetett Mason Mount, valamint már sérülten érkezett – egyelőre csak kölcsönbe – a Fiorentinától Szofjan Amrabat, az MU 18 éves tehetségét, Kobbie Manioót – akit többen is a kezdőbe követelnek – pedig még a felkészülési időszakban elvesztette a csapat, ráadásul egészen hosszú időre. És ott van még a skót válogatottal szárnyaló Scott McTominay is, akit valamiért Ten Hag nem akar használni. Az viszont már sokkal inkább érthető, hogy Donny van de Beek kimarad, hiszen mostanra egyértelműen kiderült már Ten Hag számára (is), hogy fiatal honfitársának nem úgy megy Manchesterben, mint Amszterdamban ment valamikor.

A középpályát így Bruno Fernandes és Casemiro mellett jobbára a már nem feltétlenül kilencvenperces Christian Eriksen fedte le – megjegyeznénk, hogy a dán a válogatott Finnország és San Marino elleni Eb-selejtezőmeccsén bebizonyította, hogy bőven bírja még, ugyanakkor kérdés, hogy sorozatterhelésre hogyan reagálna. Az biztos, hogy rá is nagy szüksége lenne a csapatnak, mert kevés játékos lát és passzol úgy pályán a jelenlegi MU-keretből, mint ő.

Látszólag a támadósor van a legjobb állapotban, valójában azonban ott is akad bőven probléma: Antony és Jadon Sancho nincs formában, ráadásul most ugye balhé is van körülöttük, ami miatt mindketten kimaradnak a csapatból, illetve a keretből. Helyükön két tehetség is játszhatna, ám a sunderlandi kölcsönéből a Championship legjobb fiatal játékosaként visszatérő Amad Diallo sérült, míg a 21 éves Facundo Pellistri méltánytalanul kevés lehetőséget kap. Utóbbi gyakorlatilag többet játszik az uruguayi válogatottban, mint az MU-ban, pedig mikor megkapja a perceit, jobban mutat a pályán, mint az olykor kifejezetten középszerűnek tűnő Antony és a manchesteri formájánál sokkal többre képes Sancho. Mindenesetre az ominózus két balhés jegelésével eljöhet az ő ideje, és a pletykák szerint el is jön.

Középcsatár poszton Anthony Martial eddig nem villant meg, és abban biztosak lehetünk, hogy hamarosan hozza a formáját, vagyis lesérül. A franciát akár válthatná a 75 millió euróért szerződtetett Rasmus Höjlund, de a dán hátsérülést szenvedett, ami eddig annyira korlátozta a játékidejét, hogy csak a csapat legutóbbi meccsén, az Arsenal elleni vereség során kapott először perceket, egészen pontosan 23-at. Ő azóta a kéthetes leállásban a dán válogatott mindkét meccsén pályára lépett, igaz egy félidőnél nem kapott többet.

A támadósor bal oldala az, ami létszámra és teljesítményre is grammra megvan, Marcus Rashfordra és a fiatal Alejandro Garnachóra sem lehet panasz – ha a szükség úgy hozná, előbbi az első sor közepére is tolódhat, utóbbi pedig átkerülhet a jobb szélre.

A sok sérült miatt felmerül a gyanú, hogy nem állhat-e valami a háttérben, mondjuk a túlzott edzésterhelés?

Igazolások és játékosmozgások, de nem éppen a legmegfelelőbbek

A Man. United átigazolási politikája évek óta a támadások kereszttüzében van, mert vagy túlárazottan képesek megszerezni a játékosokat, vagy lemaradnak az első körös kiszemeltekről. Így megy ez már jó ideje a klubnál, nagy részben a tulajdonosok miatt.

Hogy csak a mostani nyári transzferidőszak meghiúsult átigazolásait nézzük: Harry Kane és Kim Min Dzse a Bayern Münchenbe ment, Benjamin Pavard az Interbe, Ryan Gravenberch a Liverpoolba, Randal Kolo Muani a PSG-be, míg Jean-Clair Todibo maradt Nizzában. Igazából lényegtelen, tényleg kellettek volna-e ezek a játékosok a csapatba (egyébként többségük igen), mert a helyzet általánosságban az, hogy a manchesteriek rendszerszintű hiba miatt képtelenek azokat leigazolni, akik az edző kívánságlistájának élén szerepelnek.

És mindez igaz az eladási oldalra is, azaz a United vagy csak alulárazva tud, vagy teljesen képtelen megszabadulni játékosoktól. Utóbbi jellemzően abból fakad, hogy a magas fizetéssel elcsábított játékosok nem mennek bele a klubváltással esetlegesen járó bércsökkentésbe. Tökéletes példa erre Scott McTominay, Harry Maguire és Donny van de Beek is. A skót esetében az MU túl sokat kért érte, Maguire-nél a fizetésen bukott el a dolog, míg Van de Beeknél szimplán arról van szó, hogy nemigen tudott új csapatot találni neki a klub.

A gyűlölt amerikai tulajdonosok, akik nem akarnak távozni

A Glazer család 2005-ben egy vitatható, úgynevezett tőkeáttételes kivásárlás során vásárolta meg a Manchester Unitedet ∼800 millió fontért. Ehhez az összeghez az amerikaiak mindössze 270 millió fonttal járultak hozzá a saját vagyonukból, a fennmaradó részre hitelt vettek fel, aminek aminek törlesztőrészleteit és kamatait azóta is a csapat bevételeiből finanszírozzák.

Az új tulaj érkezéséig az MU egy adósságmentes klub volt, jelenleg viszont 1,005 milliárd fontos adósságban van, ami tetemes, és aminek jelentős része a pazarló játékospolitikának köszönhető. Mert még egy olyan patinás klub esetében is, mint a Man. United, igaz az, hogy a nem sikeres korszakában úgy tud igazán jó/klasszis labdarúgókat elcsábítani, ha komoly fizetést ajánl a kiszemeltnek és áron felüli összeget kínál értük a csapatuknak (pláne, ha rendszerszintű a hiba az átigazolásért felelős struktúrában). Az MU-nál pontosan ez történt, illetve az, hogy az eladott játékosokat is áron alul sikerült értékesíteniük, ami csak részben tudható be a csapat – magához mérten – pocsék teljesítményének, mert valójában itt is az elhibázott játékos- és átigazolási politika okolható.

A szurkolók évek óta szeretnének megszabadulni az általuk kapzsinak, önzőnek és inkompetensnek tartott amerikaiaktól – akik egyébként a megvásárlás óta alig fektettek a klubba, például az infrastruktúra fejlesztésébe –, és ennek pedig egyre inkább hangot is adnak: az elmúlt és az aktuális idényben rendszeressé és minden eddiginél hangosabbá váltak a tüntetések a stadionon kívül és belül is. Az utcai tiltakozások, a „Glazers out” (Glazerék, takarodjatok!) transzparensek és a skandálások mellett azonban nemrég a tulajdonosok egyik fájó pontját is megcélozták a szurkolók mégpedig ülősztrájk formájában. A csapat legutóbbi hazai meccsén a lefújást követően nagyjából nyolcezer szurkoló maradt jó egy óra hosszat a stadionban, ami azt jelentette, hogy a klubnak túlórapénzt kellett fizetni az ott dolgozóknak.

60 Minute Glazers Out Sit In Protest after Man Utd 3-2 Forest #GlazersOut

VIDEO: https://t.co/f1CzWegZ2c thanks to @famousalexnield and @The__1958 pic.twitter.com/M4GzcVtCDt

— Man Utd The Religion (@ManUtdTheRelig) August 26, 2023

A rajongók nagy örömére a Glazer család tavaly novemberben bejelentette, hogy szeretné eladni a Manchester Unitedet. A tulajdonosok – forrástól függően – 6-10 milliárd fontos ajánlatot vártak a jelentkezőktől, ám a két legkomolyabb pályázó, Dzsasszim bin Hamad al-Tani katari sejk és Sir Jim Ratcliffe brit milliárdos üzletember nem szeretne 5 milliárd fölé menni, tekintve, hogy jelenleg a klub már csak 3,3 milliárd font körüli összeget ér. Mostanra az eladás folyamata teljesen elakadhatott, szakértők szerint legalábbis erre utalhat az, hogy a Glazerék szeptember elején kivezették a tőzsdéről a csapatot, aminek hatására annak részvényei 18,2%-ot zuhantak egyetlen nap alatt – ilyenre mértékű zuhanásra pedig nem volt eddig példa a vállalat tízéves pályafutása alatt.

És ott van még a pedofil edző esete is

Itthon kevésbé bírt hírértékkel, ugyanakkor a briteknél komoly felháborodást váltott ki, hogy a Manchester United kiemelt vendégként meghívta az Old Traffordra a klub női csapatának korábbi vezetőedzőjét, a pedofíliáért elítélt Geoff Konopkát az Everton elleni hazai meccsre még az elmúlt szezonban.

Nem tudni, hogy ebből miért csak most lett hír, ahogy azt sem, erről miért csak akkor értesült a klub. Mindenesetre ezt követően egy közleményt adott ki a Man. United, hogy az információk kézhezvételét követően megtették a megfelelő lépéseket, és megszakították a kapcsolatot Konopkával, mindemellett pedig őszinte együttérzésüket fejezik ki „az áldozatoknak és mindazoknak, akiket ezek a visszataszító bűncselekmények érintettek”.

Mindez jól jelzi, hogy mostanság mekkora káosz uralkodik a Manchester United háza táján.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images)