Igen, van egy furcsa fétisünk, szeretjük szívatni magunkat: a Balaton körbefutása után megint meghülyültünk, jöhetett a 18. KPMG Kékes Csúcsfutás. A hétvégén lerohadt a lábunk és legalább annyi kalóriát égettünk, mint amennyi út közben langyossá érlelődött vizet ittunk.
Bár most csak 11.6 km-re vállalkoztunk, de a 671 m-es szintkülönbség és a hőség miatt simán felért egy maratonnal, amit mondjuk egy szaunában futtatnak az emberrel, miközben a hajzselés izzadság az ember szemét marja.
Szóval minden Mátrafüreden és a 343 méteres magasságban kezdődött. Jó időnk volt, túl jó is, 32 fok. Aztán sokan is voltunk a versenyen, egészen pontosan 2013-an. Ez pedig abszolút rekord, ugyanis soha nem voltak még ennyien egyetlen Kékes Csúcsfutáson sem. Ennek már csak azért is örültünk, mert így biztosak lehettünk abban, ha esetleg valahol elesünk a nagy csatánkban, összekaparnak minket és tudnak majd rajtunk segíteni.
Persze, erre nem volt szükség, de azért a Mátraháza utáni 14%-os meredek emelkedőn, majd a közvetlenül a cél előtti kapaszkodón elég erősen elgondolkodtunk azon, hogy pontosan mi a francot is keresünk ezen a versenyen, és tényleg túlélhetjük-e ezt az egészet. Titkon reménykedtünk is abban, hogy ez meg fog történni, mert be kell vallanunk, elég cikinek éreztük volna, ha a korrekorderek, a 80 éves Marika néni és Jancsi bácsi, valamint a 9 éves Botond mellett mi nem érünk célba.
Jelentjük, sikerült, megizzadtuk eléggé, de felértünk és 1014 m-es magasságban megérintettük Magyarország legmagasabb pontját.
Jó volt, köszi szépen 18. KPMG Kékes Csúcsfutás, köszi szépen Budapest Sportiroda.