Miután a 2017 nyarán érkező uruguayi Gorriarán leigazolása bejött, a Fradi 2018 nyarán újra körülnézett a dél-amerikai piacon, és megszerezte a klub történetének legdrágább játékosát, Matías Rodríguezt.

A Chacarita Juniorstól érkező 25 éves középpályásért a Tiempo de Chacarita szerint a Ferencváros 750 ezer dollárt, vagyis kábé 204 millió forintot fizetett. Azonban nem játszott, négy bajnoki meccsen mindössze 55 percet kapott. Tegnap jött is a hír, hogy Rodríguez az ecuadori Universidad Católica csapatához igazol. Hogy végleg vagy kölcsön, azt nem tudni, de nem is ez a lényeg. Hanem az ok.

Mármint futósebességben, nem gondolkodásban.

Tehát egy olyan paraméterben, amely mérhető. Könnyen, és elég régóta. Nemcsak profi, de még félamatőr csapatok is képesek megmérni valaki sebességét. Legrosszabb esetben szemmel.

A Fradi szurkolói oldala, az ulloi129 írt arról, hogy utólag derült ki, hogy az argentin gyorsasága abszolút nem üti meg az NB I-es minimumot sem, 28 km/h a maximális sebessége optimális, tesztviszonyok között. Tehát nem a pályán, védővel a nyakán, labdával a lábán. A keret többi tagja 30 feletti eredményt ért el.

Félreértés ne essék, a legjobb, legnagyobb klubokkal is megesik, hogy benéznek egy-egy igazolást, sőt ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb transzferek is félre mennek. Erről sokat tudna mesélni például a Barcelona – lásd André Gomes, Dmitro Csihrinszkij, Geovanni vagy épp Fábio Rochemback. Ricardo Quaresmáról nem is beszélve, aki megbukott az Interben is. De a Real is melléfogott már nem egyszer (pl. Elvir Baljic, Pablo García vagy akár James is), és Andrij Sevcsenko is beégett a Chelsea-ben.

De annyira kínosan amatőr melléfogásról még nem hallottunk, hogy valakiről akkor derül ki, hogy lassú, miután csúcspénzt fizetnek ki érte és egy évig abajgatják.

Azóta már Hajnal Tamás felel az eredményes játékospolitikáért:

(Fotó: Ferencváros Facebook)