Végre felocsúdott érthetetlen álmából az eddig nagyjából semmire se jó Magyar Labdarúgó Szövetség, és előállt egy valóban dicséretes ötlettel. Játszasd a magyar fiatalt, és több pénzt kapsz!
Abszolút semmi baj azzal, ha – magyar szinten – kivételes képességű légiósok érkeznek, sőt, meggyőződésem, hogy nem csak emelik a bajnokság színvonalát, de még talán húzzák is magukkal a magyarokat, mitöbb, néhány fiatal még fel is néz rájuk, hisz egyre több akad, akire lehet. (A teljesség igénye nélkül néhány példa: Marco Caneira, Leonardo, Szasa Sztevanovics, Felipe Oliveira, Julian Jenner, José Luque.) Vagy akár miattuk kezd el lejárni a helyi klub edzéseire.
Ennek ellenére nem árt odafigyelni a magyar fiatalokra, hátha akad köztük valódi tehetség. Nem, nem az a tehetség, aki még 21–23 éves korában is az NB II-be kölcsönadva vergődik, vagy a padon ücsörögve várja, hátha megmutathatja abban a nyolc percben, ami jut neki, hogy tud annyit, mint az ingyen érkező, jóval olcsóbb légiós. Rémesen kiábrándító azt hallani egy huszonéves srácról, hogy mekkora talentum – ebben a korban már nem elég, ha valaki tehetség, játszani kellene és meghatározónak lenni. Egyrészt akkor miért nem ő rugdossa a gólokat, ő állítja meg a balszélsőt? Több oka lehet, és nem mindig az a válasz, hogy azért, mert jobb a légiós. Mondjuk például rutinosabb. No igen, a kispadon baromi nehéz rutint szerezni.
De azért nálunk divat ám a jövő tehetségének beállítani olyan korú futballistát, akik boldogabb vidékeken már a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában döntenek el meccseket, vagy a magyarnál valamivel erősebb felnőtt válogatottban stabil kezdők. Az Adidas által kevéssé kedvelt Götze (21), El Shaarawy (20), Alaba (21), Oscar (21), vagy épp a szintén 21 évesen 45 millióért kivásárolt James Rodríguez tehetség? Végül is. Ja, Neymar is 21 éves, csak mondom. Ők persze kivételes kvalitásúak, és lehetőséghez is jutottak.
No de most végre a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) az asztalra csapott, egy indirekt, de annál merészebb lépéssel terelheti a csapatokat afelé, hogy talán nem ártana nagyobb teret engedni a fiatal magyar labdarúgóknak. Lehet hozni szélvészgyors, de labdát lekezelni nem tudó, vagy roppant technikás, de húsz perc után besavasodó külföldit, sokat, csak épp akkor a sor végére kell állni, amikor a húsosfazékhoz fárad a kedves tulaj.
Az MLSZ úgy döntött, ha már az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy korlátozzák a légiósok számát, illetve, hogy hány magyar fiú lépjen fűre, más módszerhez kellett folyamodni. A leghatásosabb ráhatás mi más lehetne, mint a pénz. Sok-sok pénz. Illetve annak okos megvonása. Azt találta ki a futball vezetése, hogy az eddigi gyakorlattól eltérve nem abból fog állni a feladata, hogy a rigmusokat éneklő, nagy számban megjelenő szurkolótáborokat bünteti minduntalan, hétről hétre több százezres tétellel, hanem magára a labdarúgásra is szentel némi energiát. Sőt, az utánpótlásra.
Mit jelent a hazai nevelés?
Aki 15–21 éves kora között az MLSZ-hez tartozó egy vagy több sportszervezetben, legalább három évet (egyben vagy megszakításokkal) igazolt játékos volt.
A koponyák összedugása pedig a következő koncepciót eredményezte: differenciált lesz a televíziós jogdíjakból befolyó összeg szétosztása, az a klub több pénzhez jut, amelyik több, huszonhárom év alatti hazai nevelésű játékost küld pályára. És még többet, ha az illető játékos sokat játszik. Az MTK és a Haladás már most jelentősen többet profitálna ebből a tervezetből, a Hungária körúton és Szombathelyen ugyanis nem csak dumálnak az utánpótlás fontosságáról, hanem versenyeztetik is a fiatalokat.
Ez még nem garancia arra, hogy a zöld-foki-szigeteki vagy a libanoni játékos ki fog kerülni a kezdőből, vagy ne adj' isten a keretből, és jönnek csőstül az U19-es magyar srácok, de legalább érdemes lesz mérlegelni, hogy ér-e annyit a légiós, hogy millióktól bukjon el a klub.
Jelentem, leszállt a töke az MLSZ-nek.