Miért nem jön Neymar Európába?

Sokak szerint már most a világ egyik legjobbja, pedig az öreg kontinensen még labdába sem rúgott. De vajon kell-e neki egyáltalán Európa, és ha igen, akkor mikor és hogyan?

Mit ér a brazil bajnokság?

Nyilván dőreség lenne elmenni amellett, aki ugyanannyi idősen több gólt lőtt, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo együttvéve, de kicsit az az érzése az embernek, valamit itt nagyon le akarnak erőltetni az ember torkán.

Félreértés ne essék, egy pillanatig sem az ifjú brazil érdemeinek elvitatásáról van szó, pusztán kissé érdekes, hogy úgy tartanak valakit már most a világ harmadik legjobb játékosának, hogy egyetlen mérkőzést sem játszott valamelyik európai topbajnokságban. Persze lehet jönni a labdarúgás statisztikáival foglalkozó világszervezet (IFFHS) adataival, ahol is a brazil pontvadászat a világ öt legerősebb bajnoksága között található, de azt talán senki sem vitatja, hogy a klubfutball alfája és omegája még mindig Európa, és a jelek szerint ez még egy ideig így is marad.

Lehetnek Neymarnak hétről hétre kiemelkedő teljesítményei és parádés góljai a Paulista-bajnokságban és a Brasileiróban, behúzhatja a Libertadores-kupát, amíg azonban nem nyer meg egyedül európai bajnokikat, Bajnokok Ligája-meccseket, addig nem lehet teljesen egy lapon emlegetni Cristianóékkal.

Amióta kiderült, hogy Brazília nyerte meg a 2014-es labdarúgó világbajnokság rendezésének jogát, a szervezők mindent alárendeltek a futballnak, és éhesebbek a sikerre, mint valaha. Nem merészség kijelenteni, hogy hazai pályán a győzelmen kívül minden más eredmény minimum nemzeti gyászt von majd maga után.

A brazil válogatott ráadásul az utóbbi években nem éppen a sikereiről volt híres, a legutóbbi világbajnokságok még a saját mércéjük szerint is terített betlik voltak, és a 2011-es Copa Américán (már Neymarral a csapatban) sem sikerült diadalmaskodniuk, ugyanis a nagy rivális, Argentína búcsúztatta őket. A brazil labdarúgásba klubszinten is óriási mennyiségű állami pénz folyik, elég, ha végignézzük a brazil bajnokság csapatainak keretét: szinte minden gárdában láthatunk korábban európai klubokban befutott sztárokat.

Véletlen lenne, hogy egész Európában nem volt olyan csapat, amely a pályafutása csúcsán ugyan már túl lévő, de a még mindig remek Ronaldinhót meg tudta volna fizetni? De említhetnénk a 2010-es vb legjobb játékosának választott Diego Forlán átigazolását is, minden azt mutatja, hogy a klubfoci is nagyon fontos Brazíliában. Egyes szakértők még azt is meg merik jósolni, hogy a korábban tapasztalt játékosvándorlás rövidesen megállhat, és a brazil labdarúgóknak mind anyagilag, mind szakmailag meg fogja érni, hogy otthon játsszanak.

Vezéregyéniség?

Brazíliának óriási szüksége van a focisikerekre, és a győzelmekhez tartoznia kell egy nemzeti hősnek. Pelé, Romário vagy Ronaldo nem csak a futballpályán alkotott zseniálisat, hanem azon kívül is. Igazi vezéregyéniségek voltak, akik mögé az egész ország felsorakozhatott. Ebbe a sorba illik a médiasztár és közönségkedvenc Neymar is, akiért fiatal kora ellenére tényleg az egész ország rajong, és még azt is megengedheti magának, hogy közepesen gyenge brazil dalocskákban vállal szerepet. Többek között azért is mondta, hogy a 2014-ig nem szeretné elhagyni a Santost, mert úgy érzi, hazájában többet tud tenni a sikerért, mintha Európában játszana.

Ezzel a kijelentéssel ugyan lehet vitatkozni, de abból a szempontból igaza van, hogy mindenképpen szem előtt van, még akkor is, ha a rosszindulatúak szerint ez inkább amolyan biztonsági játék részéről. Ugyanakkor az egyszeri futballrajongó is türelmetlen állatfajta, holott egy alig húszesztendős fiatalemberről van szó, akinek még bőven van ideje bizonyítani, hogy valóban a világ legjobbjai közt a helye. Csak amikor azt látjuk, hogy 25–26 éves korukra már akadnak olyan labdarúgók Európában, akik klubszinten mindent megnyertek, az lehet az érzésünk, hogy az isteni tehetségnek minél előbb utat kellene engedni.

Jön vagy marad?

Manapság már az sem dívik, hogy nem azonnal neves klubhoz igazolnak a dél-amerikai csillagok, hanem a nagy próbatétel előtt egy relatíve alacsonyabb színvonalú bajnokságban is kipróbálják magukat. Míg korábban egy Ronaldo vagy Ronaldinho egy kisebb piacon (Hollandia, illetve Franciaország) kezdte el európai karrierjét, addig manapság egy nálunk korábban szinte teljes ismeretlen, 21 éves brazilért 30 milliónál is több eurót fizet ki a Premier League egyik óriása. Ráadásul egyelőre minden jel arra mutat, hogy Oscarral hatalmas vásárt csinált a Chelsea, hiszen már most az egyik meghatározó játékosa csapatának. Éppen ezért furcsa, hogy a kiemelkedő tehetségnek tartott Neymar és menedzsmentje egyelőre még vár.

Kérőkből válogathat bőven, ugyanis majd mindegyik nagycsapat bejelentkezett már érte. A Real Madrid már egészen korán, 2005-ben érdeklődni kezdett iránta, és mostanra egy komplett lexikont meg lehetne tölteni az eddigi történésekkel. A Real elnöke, Florentino Perez már tavaly kifizette volna a 45 millió eurós kivásárlási árat, illetve még ezen felül körülbelül 15 milliót, és szinte mindenki azzal győzködte Neymart, hogy írjon alá, ám végül pont emiatt a nyomás miatt nem jött létre a megállapodás.

A Barcelona elnöke, Sandro Rosell mint a Nike korábbi dél-amerikai képviselője, remek kapcsolatokat épített ki Brazíliában, így természetesen ő is személyesen kereste fel a futballistát a 2011-es Copa América idején. Azóta egyre több esemény utal arra, hogy Neymar a Santos után a gránátvörös-kékek játékosa lesz, de természetesen mindenki mindent cáfol, és némely felvetés valóságtartalma sok esetben a nullához konvergál. Mint ahogy az is furcsának tűnik, hogy az ilyenkor mindig felbukkanó, híresen megbízható források szerint a Chelsea csapata előszerződést kötött vele, amit a 2012-es év pénzeszsákja, a Paris Saint-Germain űberelni készül.

És akkor még nem beszéltünk a Manchester Cityről vagy a Manchester Unitedről, akik ilyen-olyan módon szintén érdeklődtek már iránta, és egészen biztosan még fognak is.

Barca, Real, de nem biztos

Ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetben minden szempontból helyes döntést hoz. Egyfelől ott a Barcelona, a világ jelenlegi legjobb klubcsapata. Ha oda igazol, mégis kit ültetnek le a kispadra a sztárok közül? Hogy fog illeni abba a futballba, amit már tizenkét–tizenhárom éves korukban belenevelnek a barcelonaiakba, és ahol eléggé ragaszkodnak ehhez az elvhez?

Vagy ha Angliát nézzük: hogyan fogja bírni a Premier League keménységét, tempóját, miliőjét? Lehet-e belőle Cristiano Ronaldo-szintű meghatározó alak Nagy-Britanniában? Megannyi kérdés, amire talán sosem kapunk választ. Mindenesetre a végső döntést nem a játékjoga egy részével rendelkező DIS Group befektetési társaság, hanem Neymar és az édesapja együtt fogja meghozni. Remélhetően mindkettőjük szíve és esze is a helyén lesz, és nem csak a pénztárcájukra fognak gondolni.