Van-e határa a jóízlésnek, a pofátlanságnak, vagy akár a hülyeségnek? Filozófiai értelemben megválaszolhatatlan kérdések, profi labdarúgás és játékosigazolás szempontjából pedig abszolút szubjektív. Én döntöttem: nálam van. És a Nottingham átlépett mindent.

A fociban (és egyébként a politikában is) a nyarat korábban előszeretettel hívták uborkaszezonnak, mintegy kifejezve, hogy ez egy annyira eseménytelen időszak, hogy neki lehet állni eltenni az uborkát télre. Ma már ez az egyik legmozgalmasabb időszak, igaz, nem a szurkolóknak és a labdarúgónak, hanem inkább a sportvezetőknek és a perverzeknek. Az átigazolási ablak időnként izgalmasabbá válik, mint egy sima bajnokság, a szeptember elseje pedig az év legpörgősebb napja.

Ilyenkor literszám fogy a kávé, telefontöltőkkel és pizzákkal van tele az íróasztal, a repülőtereken erősen megnő az egy főre eső sztárfocisták száma, és híresek lesznek játékosügynökök és újságírók. Sokaknak feláll a szőr a hátukon ettől az iparágtól, a számolatlanul kitweetelt pletykáktól, melyek nagy része vagy teljesen légből kapott clickbait baromság, vagy épp felfoghatatlanul felesleges (a kedvencem Gerard Romero „Something is happening” posztjai).

Jómagam a perverzek közé tartozom, beállítom az értesítőt a Twitteren, bújom a pletykákat, állítom össze kedvenc csapataim kezdőjét a pletykák alapján, és persze bombázom a haverokat a tweetekkel – és viszont. Így aztán gyorsan kiderült, hogy valaki túltolta a mákot Nottinghamben, és világraszóló, megdönthetetlennek tűnő rekordot állított fel.

Előre bocsátom, opálos tekintettel vettem tudomásul, hogy visszajutott a Forest a Premier League-be, legutóbb 23 éve szívtak ilyen magaslati levegőt. A 70-es évek végén pedig nemcsak Anglia, hanem egész Európa legjobb csapata volt, egy nagy presztízsű, legendás klubról van szó, amelynek a visszatérése igazán jó hírnek számít.

Ezt a nagy sikert viszont úgy sikerült megünnepelni, hogy lendületből, a nyakizmokat megfeszítve köpték szembe a játékoskeretet, amely kiharcolta a feljutást: 21 új játékost igazoltak!

A Lista:

Morgan Gibbs-White, Emmanuel Dennis, Taiwo Awoniyi, Neco Williams, Orel Mangala, Remo Freuler, Moussa Niakhaté, Omar Richards, Brandon Aguilera, Lewis O'Brien, Giulian Biancone, Harry Toffolo, Hwang Ui-jo, Cheikhou Kouyaté, Jesse Lingard, Wayne Hennessey, Dean Henderson, Renan Lodi, Josh Bowler, Willy Boly, Loic Bade

Ez konkrétan egy keretnyi focista, vagyis akik felküzdötték magukat az első osztályba, azok már nem kellenek, majd az újakkal megpróbálnak bennmaradni. A világon semmi bajom a Nottinghammel, sőt fiatalkoromban kedveltem is a piros-fehéreket, de ezek után nagyon remélem, nem sikerül nekik.

De legyünk igazságosak kicsit, legalábbis Kolumbán kolléga az, ha már én nem vagyok. Ő árnyalta a képet: úgy érzi, az is közrejátszik ebben az igazolásdömpingben, hogy a játékoskeretük nem olyan volt, amivel azt gondolták, hogy feljutnak. Amikor Cooper átvette a csapatot, akkor 17. helyen álltak, aztán egyszer csak a PL-ben találták magukat. Vélhetően úgy érezték, maximálisan erőn felül teljesítettek, de azokkal a játékosokkal gyorsan visszacsúsztak volna a Championshipbe. Nem mintha most könnyebb helyzetben lenne Steve Cooper, elvégre már javában zajlik a bajnokság, neki meg egy teljesen új keretből kellene csapatot építenie.

Taiwo Awoniyi érkezésével kezdődött az őrület, a csatár június 25-én írt alá, aztán szeptemberben ő már veteránnak számított Nottinghamben, akkor már rutinos forestesként vezethette körbe az utolsó napon igazolt Willy Bolyt és Loic Badét. Komoly HR-es munka zajlik most Nottinghamben, minden második nap tímbildinget tartanak, elvégre a játékosok egyáltalán nem ismerik egymást, de legalább olyan sokan vannak, hogy lehet, össze kellett ütni a hazai és a vendégöltözőt, hogy elférjenek.

Bőszen fogyhat a kézfertőtlenítő is, szegény srácoknak minden nap bemutatnak egy új arcot, kézfogásokra megy el a fél edzés: „Helló, Taiwo vagyok, ő itt Morgan, a klubrekorder! Hi, áj em Renan, már két napja itt vagyok, nem ismersz meg?

Nem tudom, ki vagy, de neked is piros a mezed, örüljünk hát együtt!

És akkor még az átlag Forest-drukkerek lelkivilágáról nem is beszéltünk. Azokról, akik minden hazai meccsen, esőben, hidegben, hóban-fagyban ott drukkoltak az övéiknek – most meg egymást kérdezgetik a lelátón, hogy azmegki.

Egyébként a totális őrület ott futott csúcsra, amikor még az utolsó nap utolsó percében is fékevesztett telefonálgatásban voltak a vezetők, mert a 21 szarul nézett ki, nekik nem a szerencseszámuk, így égett a vonal a huszonkettedik új fiúért. Szegény Michy Batshuayi papírjait azonban nem küldték el időben, így lemaradt a nottinghami ismerkedős edzésekről. Izgulok, hogy a belga nélkül teljes lesz-e a keret.

Mondanom sem kell, hogy a Forest felülmúlta a korábbi összesített brit rekordot, amelyet a Dundee United (2000 nyara) és a Livingston (2001) közösen tartott 19 igazolással. Az angol csúcsot pedig a Crystal Palace tartotta, amely 2013 nyarán 17 új játékost szerződtetett.

A BEK-győzelmek mellé most már ezt is fel lehet írni a nottinghami dicsőséglistára. Büszkék lehetnek rá.

Én viszont egy nagy nemet mondok erre: NOT...tinham!

(Fotó: Getty Images)

A PSG bemutatta a receptet, hogyan ne építs csapatot

A csapatépítés megbukott, leginkább azért, mert nincs csapat, és nincs építkezés.

És ezt olvastad már?
Így nézne ki az Aranylabda-győztesek listája Messi és Ronaldo nélkül